Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-12-21 / 50. szám

1913. december 14. FEHÉRGYARMAT 3-ik oldal csa- és Máramarosvármegye füg­getlenségi pártja is, valamint a tus­nádi kerület. A fehérgyarmati választókerületet Thury Zsigmond ref. lelkész, pártelnök és dr. Jármy Béla orsz. képviselő vezetése a- latt igen sok választó polgár képviselte. Falussy Árpád nyug. főispán nyitotta meg a gyűlést igen szép és tartalmas beszéddel, majd Duszik Lajos szatmári pártelnök üdvözölte Apponyit és a meg­jelent többi képviselőket, utána Kelemen Samu pártonkivüli orsz. képviselő kért szót. Most hosszantartó éljenzés közben Ap- ponyi Albert gróf állott fel, de csak per­cek múlva juthatott szóhoz a tüntető óvá- ció miatt. Hatalmas beszédet tartott, re­mek szónoklatával magával ragadta a közönséget. Apponyi után Benedek János, majd dr. Jármy Béla képviselőnk tartott igen nagyhatású beszédet. Förster Aurél és Jaczkó Pál orsz. képviselők lelkesítő be­széde után a nagygyűlés véget ért. Nagygyűlés után gróf Apponyi Albert rövid látogatást tett Boromisza Tibor püspöknél, aztán dr. Nagy Vince szat­mári ügyvédnek volt a vendége, akinek házánál a többi orsz. képviselővel s a városi és vármegyei függetlenségi pár. vezérembereivel együtt kedélyesen töltött te el az időt az esti bankettig. Fél nyolckor érkezett meg Apporiyi- ék társasága a vacsorára, amely az Ipa­ros Otthon dísztermébe több mint 200 ember részvételével folyt le impozán­sul s mindvégig lelkes hangulatban Az első felköszöntőt dr. Jármy Béla képviselő mondotta Apponyira. A várme­— Megcsinálták már az ajtót a verandára? Tavaly sokat bosszantott bennünket az eső, a s él, a por. — Nem lesz baj az idén — mondta a há­ziasszonyunk. Mintha ez a válasz kitérő volna. De va­lahogy csak lesz, ha nem lesz baj. — Hát a cementezés hogy sikerült ? — A cement ? — Igen, a hálószoba nagyon nedves és a doktor már két éve sürgeti a kiszárítását. — Az se törődik többet a mi házunkkal I Ezt már kissé indulatosan mondta a ven­dégünk. És kis vártatva hozzátette: — A dok­tor meghalt a télen. — Meghalt? — Meg bizony. Szegény öreg doktor bácsi. Hogy mondogat­ta a nyáron, elég volt már a falusi kínlódás­ból, becsukja a boltot és feljön Pestre lakni. Egyetlen pártfogónk volt, anatómiai alapon gondolkozott. Csepelfalván talántán az egyet­len ember, aki elhitte, hogy a „szumalájt“ is ember. Hát elment és a m: szobánkat már nem cementezik. Nincs cement, de akkor hát játsszunk nyílt kártyával, meginterpellálom is­mét vendégünket az ajtó dolgában. — Jaj, sok bajunk volt a télen ! A káposz­tánk elfagyott é« bizony nem tellett fára. Bor­zasztó drága most az épületfa. Azt mondják az ácsok, hogy elvitték a javát az olaszok, ot földrengés volt és most sokat építenek. gyei főggetlenségi párt nevében s mint félig-meddig szatmári ember éltette Ap­ponyit, az ellenzék büszkeségét. (Zajos éljenzés.) Utánna dr. Nagy Vince szatmári ügy­véd és lapszerkesztő mondott felkö­szöntőt. Gróf Apponyi Albert köszönte most meg gyönyörű beszédben az üdvözlése­ket Elhárította magától a sok dicsé­retet. Laehne Hugó orsz. képviselő mon­dott köszönetét tartalmas szavakban a többi jelenlevő képviselő nevében is a lelkes fogadtatásért. Hangoztatta az el­lenzék egységének s a választópolgár­ság kitartásának szükségét. (Lelkes él­jenzés.) Thury Zsigmond ref. lelkész Benedek Jánost, Csomay Győző pedig hangula­tos beszédben a sikerült nagygyűlés és ünnepség rendezőjét, dr. Falussy Árpá­dot köszöntette fel nagy éljenzés mel­lett. ß I R E K. A Tisza-Szamosközi érdekeltség véleményező bizottsága tegnapi napon Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt Szatmáron gyűlést tartott. A gyűlés tár­gyalta az érdekeltség 1912. évi zárszá­madását és több folyó ügyet, többek közt Panyola község kérvényét, melyre Kende Zsigmond javaslatára elhatározta, hogy a község határában kért Szamos- jobbparti töltést kiépíti, ha az érdekel­tek a töltés céljaira szükséges területet olcsón és egyezségileg az érdekeltség tulajdonába bocsátják. Azután áttért a gyűlés a földrnivelésügyi miniszternek Ez mér világos beszéd. Megértem belőle, hogy a messzinai földindulás miatt az idén is­mét nyitott verendához lesz szerencsénk és ősz­re megint kezdhetem a csepelfalvai reuma gyógykezelését. A feleségemet azonban hirte- lenében csodálatos bátorság szállta meg és bi­zony leszidta a sárga földig a csepelfalvai port­— Rettenetes 1 A verendára kergeti a szél az utca porát. Mi lesz velünk ? Háziasszonyunk nem sértődött meg. Diada­la teljes tudatában, ravaszul mosolyogva kije­lentette, hogy por pedig többé nem lesz. — Hogyan ? Beszéljen jó asszony 1 Mi tör­tént ? — Megcsinálta a gyógyszerész ur, meg a biró, meg az uram is az öntözést. Az a neve, hogy izé . . . hogy szépészeti bizottság. Erre már aztán el kellett némulnia minden gáncsoskodásnak. Öntöznek Csepelfalván ! Hi­szen ez Eldorádó, ez mennyei üdvösség 1 — Szobaleány 1 Még egy üveg bort a Stani* esek bácsinak. Ezt az öntözésért küldjük az ö- regnek A második üveg bort helyezet elháziasszo- nunk a parfait s kenyér mellé. Aztán kivett a tarisznyából egy papírzacskót s odatette az asz­talra. — Egy kis pattogatott kukorica. A Gyuriká­nak hoztam. Szépen, illedelmesen megköszöntük. De a tarisznya, lám, újabb kincseket is rejt magá­ban. Egy kis zöldfedelü könyvecskét húzót! ki belőle jószivü vendégünk. — Tessék aláírni, nagyságos ur! A biró adta ki, hogy csak úgy szabad a lakást kiadni, ha a pesti urak előbb aláírják. lapunkban ismertetett, a társulat meg­alakulására vonatkozó leiratának tárgya­lására és hozzájárult az alispán javas­latához, hogy az alakuló közgyűlés 1914. január hó 11-ére hivassák össze. Megyebizottsági tagok választása. Szat- márvármegyében a megyebizottsági tagok vá­lasztása december 28—31-ike között folyik le. Választás alá kerülnek a nagykárolyi első ké­rőiéiben 5, negyedikben 2, Nagybányán és Felsőbányán 2—2, Börvelyben 1, Genesen 3, Érendréden, Kismajtényban, Szaniszlón és Vál- lajon 2—2, Mátészalkán és Nagyecseden 2—2, Vitkában 1, Fábiánházán 2, Nyirmegyesen 1, Kocsordon, Gebén és Szamosszegen 2—2, Olcsván 1, Nagydoboson, Kántorjánosiban, Csen- gerben, Porcsalmán, Vetésben és Atyában 2—2, Tyúkodon és Qacsályban 3—3, Szatmárcsekében 1, Fehérgyarmaton és Tiszabecsen 3—3, Ma- tolcson, Fülesden, Zsarolyánban, Lázáriban, Nagypaládon, Kispaládon, Szamoskrassón, Szat- márudvariban 2—2, Czégényben, Nagyarban, Dióshalomban 3—3, Ombódon, Batizon, Alsó- femezelyen, Feketefaluban, Krasznabéltekenl—1, Sárközön, Erdöszádán, Farkasaszón, Misztótfalu- ban, Erdődön, Nagymadarászon, Középhomo- ródon és Géresen 2—2, Nagyszokondon, Felső- boldádon, Királydaróczon, Szinérváralján, Bar- lafaluban, Komorzánban, Kőszegremetén, Nagy- somkuton 1—1, Részteleken, Remetemezőn 3—3, Dobrán, Aranyosmegyesen, Avas újvároson, A- vasujfaluban, Magyarberkeszen, Hagymásláposon, Kolton és Jóházán 2—2, Kővárremetén, Nagy- nyiresen és Kövárhosszufaluban 1—1 bizottsági tagsági hely kerül betöltés alá. A munka elismerése. Az országos központi hitelszövetkezet központi vezérlő intézősége Már­kus Bélát, á Szatmár, Szilágy és Ugocsa vár­megyék hitelszövetkezeti ellenőrét a Zsolnán székelő kerületi felügyelőség főnökévé nevezte ki. A központ e tényével egy oly férfiút tünte­tett ki és olyannak adta az elismerés babérát, ki kitartó munkával, hallgatag szorgalommal, teljes praecisitással vezette a reá bízott terepet, ki a munka, a szorgalom embere. Essünk át ezen is. Aláírtam. Se több, se kevesebb: negyven korona kötelező járulék a Csepelfalvai Szépészeti Bizottmány költségeihez. Meg se mukkantam, észre ne vegye a feleségem. Úgyis mindig a fejemhez vágja azt az életigaz- ságot, hogy a Riviérán is lehet aunyiért nyaral­ni, mint Csepelfalván. — És volna egy kis kérésem a nagyságos úrhoz, — szólalt meg szerényen háziasszo­nyunk. — Ha tetszik tudni, rendbe kell hozni a lakást is, a kertet is. Sebaj. Akár most, akár két hónap muiva fizetek, legalább átessünk rajta és májusban csak a pesti háziúrral lesz dolgom. — Hozott nyugtát magával ? — Hoztam nagyságos ur. Megnéztem a nyugtát, — hetven korona eme­léssel kerítették ki a bérösszeget. Belyeg is van a nyugtán, biztos az öreg a számadás ban. — Már megint drágább a lakás; kedves Sztanicsek néni! És hetven koronával! Nem lesz ez sok? — Dehogy drága az a lakás, édes nagysá­gos uram! öntözünk is az idén, meg sok a baj, az uj doktor megiltotta, nogy a kert ele­jén disznóól legyen. — Hát nem hizlalnak disznót többé? — kérdeztem jó adag kárörömmel. — Hizalni, azért hizlalunk. — De ha a doktor megtiltotta. — Ez a nagy baj. Uj disznóólt is kell csi­nálnunk — a kert másik végébe. Kiüze'tem a nyaralás vérdiját. No, de az idén uj élet vér bennünket Csepelfalván. Öntöznek is és uj disznóólt épít a Sztanicsek bácsi.

Next

/
Thumbnails
Contents