Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-11-23 / 46. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. november 23. lelkületűre, hogy ennek hatása alatt irta legszebb zengzetes költeményeit. Hajh, de most már nem szél a magyar jó nóta, se az Isten szabad ege alatt a mezőn, se a kölesei iskolába, se utcán, se házaknál — sehol. Ha szól is valahol, az már nem nóta, hanem ittas kordólyosok szájából kiáramló kornyikálás. Éltető egyik elemünk, a nóta világa megszűnt, avagy a legalsó grádusba sülyedt s igy nincs mi az élet nagy harcában az ifjakat lángra gyulassza és az öregeket felvidá- mitsa. Most nem a bus vagy a vig magyar nóta beszél, hanem a pénz. Pénzt kér a hitelező, a bank, pénzt kér a megélhetés, pénzt kér mindenki, akinek követelni valója van. Hát honnan, mikor nincs! Adnék én, mint a sváb mondta a tehénkéjére, de mikor annak sincs, hát honnan vegyünk? A föld 3 éve nem termett, termett volna, de egy- izben az egerecskék, 2 Ízben a Túr, Tisza, Batár folyó torkába került aratási minden reménységünk. A gazda, földbirtokos, bérlő lehorgasztott fővel nézi, hogy mindene elveszett, a kereskedő, az iparos fájdalommal látja, hogy megszűntek keresetforrásai, mert ha a föld nem terem, nem csak a gazda, hanem az őszi termést feldolgozók (iparosok, kereskedők) ép úgy érzik, mint ő, hogy nem lessz keresetük, nem lessz kenyerük. A 3 éves csapás egy egész birtokot jelent minden egyes emberre, mert nem csak a vetőmagot, munkát, cselédek tartását kell számolnia, hanem az összes beruházásokat, meg megélhetése Túlzottan Amerikaias. Irta: Wiljam Schumann. Mr. Doodlenak hívták. Azelőtt hentes volt és ötcentes kolbászkákat mért a szirós mérlegen, de egy, csak Amerikában lehetséges csuda által, az,,alázatos szolgájá”-ból marhakirály lett, disznótrösztelnök és milliárdos . . . Fehér márványháza az aranydiszes ablakokkal, harminckilenc emeletes volt, minden elképzelhető kényelemmel, lifttel, központi fűtéssel és mindamaz aprósággal, amit csak azért eszeltek ki, hogy a szerencsének dollárokkal dobálódzó gyermekei számára az életet némileg türhetővé tegyék. A szalon falain valóságos pompája látszott a súlyosan aranyozott kereteknek, amelyekben drágán fizetett Rembrandt utánzatok és a „Puck“-ból, „Judge“-ből és „Illustration“-ból kivágott szép képek díszelegtek. Ha keresztül haladt a termein, amelyekben számtalan lakáj támogatta az ajtófélfákat, megnézte egyiket a másik után, de nem ám a lakájokat vagy a képeket, hanem a kereteket, és időnkint amerikai módra nevetett, hogy kifejezze a megelégedését. Ez az „amerikai módra“ nincs csak úgy odavetve, hanem az iró jól megfontolta. Minden olvasó látott már talán egy yankee-vig- játékot és emlékezni fog rá, hogy a hős lassú mozdulatokkal simítva vörös szakái lát, mint összes kiadásait. így történik meg, fájdalom mi magyarok nem vagyunk 20—30 évi beruházásokra berendezve, (ettől felment az 1867-ik évi osztrákokkali gazdasági kiegyezés, mely minden javakat a sógoréknak billentett) hanem úgy vagyunk, hogy itt 3 év szörnyű csapása sorra buktat mindenkit: a gazdálkodót, kereskedőt, iparost. Megyünk, megyünk lefelé rohanva a lejtőn. (Folytatjuk.) __ B- Gy. Ä csavargó törvény. Irta K. B. (Folytatás.) A törvény szerint a biró köteles helyesen mérlegelni azt az állapotot, amelybe a munkakerülő dologtalan- ságával önmagát belésodorta. Mert ugyan melyik csavargó vagy munkakerülő nem teszi ki magát erkölcsi züllésnek és romlásnak ? Hiszen már maga a munkakerülés is a romlásnak és az erkölcsi züllésnek egyik foka. A legtöbb csavargó és munkakerülő erkölcsileg züllött is, vagy legalább is megindult azon a kárbozott lejtőn, amelynek végső stációja okvetlen az erkölcsi romlásnak és züllésnek mindent magába temető örvénye. A közigazgatási hatóságnak a följelentés megtételénél, az Ítélkező bírónak pedig az ítélet kimondásánál az összes körülmények alapos megismerése és megfontolása szükséges és igazságosan csakis ezek mérleglése és helyes disztingválása után teheti meg följelentését, illetve mondhat Ítéletet. hallat vakitó fehérségű fogai közt egy hangot, amely a középutja a túlságosan vig „haha“-nak és a megvető „hi-ki“-nek. Mr. Harry Doodle idegesen járt föl s alá. Pénze volt elég rakás számra, különféle fajtájú: arany, ezüst- és papírpénze, de fájdalom, senki sem tudott róla. Egyetlen yankee- ujság, még a Jellov-Presse sem vett annyi fáradtságot magának, hogy a közönségnek tudtára adja a Mr. Doodle létezését. Szegényke nem is tett soha semmit, még csak nem is dolgozott. Ho. j most nem dolgozott, az magától érthető volt. Hogy is lehet különben gazdag! Az ember csak akkor lehet gazdag, ha másokat dolgoztat. Jim, a szolga és Harry, a kolbászkirály, föl s alá járkálva, hirtelen nekiment egymásnak. Egyszerre tapogatták meg a fejüket’ valami >dam«-félét rebegtek, mind a ketten mélyen fölsóhajtottak, és aztán folytatták a sétájukat a pompás szalonon keresztül. Azután, mintha megbeszélték volna, egyszerre ültek le a karosszékbe, elegánsan kinyuj- tózva, a lábukat az asztalra téve. Az aranyóra őrjítő módon kety-ketyegett. Senki sem beszélt . . . Így tatott ez néhány percig. Amerikában természetesen semminek sem szabad sokáig tartani. Majd kinos hallgatás után Jim azt mondta, I hogy már meglelte. Á törvény 4. §-ának rendelkezései a köz- és vagyonbiztonság fen- tartásárahivatott rendőrhatóság szemében a legfontosabb, legnagyobb horderejű és leglényegesebb rendelkezések. Ennek a szakasznak a hivatása megtisztítani a társadalmat a parazitáktól, a legveszedelmesebb elemektől, a dologtalan szélhámosoktól, az erkölcsileg elzöllött stricik és apacsoktól. Ez alapon följelenthetők és meg- biintethetők a kártyából élők, a tekepálya-szédelgők, gyiirüdobók, zá- 1 °gje&yszédelgők, lóversenytéren fogadásokat gyűjtő szélhámosok és csalók, kik a gyűjtött összeggel megszöknek, szóval mindazok, akik mások szenvedélyét, tapasztalatlanságát vagy értelmi gyöngeségét Üzletszerűen kihasználják. Ezen veszedelmes elemekkel szemben eddigeló a rendőrség úgyszólván tehetetlen volt. Gaz manipulációikban igen gyakran a bíróság nem lelte föl a csalás összes kritériumait s igy menekültek egyrészt ezen okból, másrészt, mert, olyan körmönfont fogásokkal és rafíi- nériával, annyi ügyességgel követték el üzelmeiket, hogy rajtéretó- sük rendkívüli nehéz, a bűnös cselekmények elkövetésének rájuk bizonyítása pedig a legtöbb esetben úgyszólván lehetetlen volt. Ma lényegesen megváltozott a helyzet; ők kerültek alul. Az uj törvény értelmében elegendő kritérium a zálogjegyszédelgő, gyürüdobó, vagy — Mit? — kérdezte a disznótrösztelnök. — A módot arra, hogy hírnevessé legyen, — felelt a másik keresztbe téve a lábát. E mozdulat folytán a háziúrnak egy drága mellszobra, egy darab jaspisból faragva, darabokra törten esett a földre. — Never mind, — szólt ez, — hagyd I Csak tízezer green backsbe kerül. Nyugodtan, anélkül, hogy a cserepeket egyetlen tekintetre méltatta volna, Jim megismételte, hogy meglelte a módot. — Mennyibe kerül? — kérdezte a kenyéradója. — 20.000 dollárból megcsinálnám. — Ez nem túlságosan sok, — szólt a másik, és a mellénye zsebéből kivette a chekköny- vét. Jim, óvatosan szemügyre véve a papírpénzt átvette, eltüntette a bérruhája belső zsebébe és szárazon szólt: — Vasúti szerencsétlenség! Ez a két sző elég volt. A pénz fejedelme megértette. Térdeinek egyetlen hajlitásával, újra talpon volt és még tiz percbe sem telt, máris meghívta telefonon magához a nagy yenkee birodalom legismertebb mérnökeit és föltalálóit, Edison nem volt köztük. Azt hiszem, süketségében nem hallotta a telefon csöngetését és ily módon elmulasztotta az alkalmat, amely még híresebbé tehette volna«
