Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-01-31 / 5. szám
Fehérgyarmat 1913. II. évfolyam. 5. szám. január 31. fehérgyarmat Előfizetési árak: Társadalmi hetilap. Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ...............4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. HUNWALD IZIDOR. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Alkohol ellenes mozgalom. A szocialista munkások a politikai jogért vívott harcukban két oly akciót indítottak meg, mely következményeiben az egész országra nagy jelentőséggel bir. Az egyik tömegsztrájkra törekszik. A másik boykotott hirdet az alkoholra. Felhívta a munkásokat, hogy ne igyanak alkoholt, hogy az igy megtakarított pénz növelje erejüket és kitartásukat a politikai tömegsztrájk idejére. Amennyire félünk a tömegsztrájktól, ép annyira lelkesedünk a munkások alkoholellenes mozgalmáért. Minket e kérdésben nem vezet politikai célzat s azért azt óhajtjuk, hogy ezt az üdvös akciót folytassa a szocialista tábor a napi politikától elkülönítve is. Mert ezáltal nemcsak az egész magyar munkásságnak anyagi és értelmi erejét növeli, hanem átalakító hatással lesz az egész ország fejlődésére. A munkások vezetői most oly célt jelöltek meg, amelyre a művelt társadalom minden rétegének törekednie kell. Az eszmék előtt le kell hullania minden társadalmi válaszfalnak s a szocialista munkások antialkoholista mozgalmát át kellene vinni s nemzet egyetemére. Nemcsak értjük, hanem helyeseljük is a szociáldemokrata pártszervezet ama célzatát, hogy az alkohol-boykottal tulajdonképen az államot akarja jövedelmei csökkentésével megkárosítani, mert ha ezt a kérdést mint tükröt állítjuk föl, akkor nagyon furcsa képet nyújt ez a magyar állam kulturális színvonaláról. Amig ugyanis Magyarországon (az 1908. évi adatok szerint) összesen csak 16.547 elemi iskola volt (s ebből is csak 2336 állami), addig 66.200 korcsma volt nyitva. Az ital mérési adó szinte megközelíti az egyenes adók bevételét. Magyarországon csak minden ezernyolcszáz lélekre jut egy iskola, de minden kétszázötvenhét lélekre esik egy korcsma! Ennek a két számnak ijesztő ellentéte mélyen bevilágít kulturális elmaradásunkba. Amidőn tehát maga a munkásság az italtól való emancipációját hirdeti, csak örömmel üdvözölhetjük, mert — ha csak némi sikerre is vezet a mozgalom — ezen az utón el lehet érni a munkásnép testi erejének, egészségének, anyagi jóvoltának s kulturális fejlődésének emelkedéséhez. Álmokba nem ringatjuk lelkünket az alkoholellenes mozgalom kezdetén. Amiket az úgynevezett művelt közönség egy része is csak doktrinér eszméknek tart, azok nehezen és lassan mennek át a gyakorlati életbe. S igy azt az orvosi igazságot is, hogy a szeszes italtól való teljes tartózkodás, meghosszabitja az életet s megóv a legveszedelmesebb betegségektől, sőt még utódainkat is egészségesebbekké teszi, nem fogadja el minden ember igazságnak. Az emberek saját vágyaik szerint idomítják az elveiket. Magát a pillanatnyi élvezetet összetévesztik az élettel. S csak amikor a mohó élvezetekkel együtt gyorsan elfogy az életük, akkor későn eszmélnek. Ezért pusztítja az alkohol-élvezet az emberiséget. Holott az előzetes és önkéntes tartózkodás orvosi beavatkozás nélkül is biztosabban meghosszabbítaná az életet. Ez az igazság különösen illik az alkoholfogyasztásra, amelyről a leghíresebb orvosok megállapították már, hogy az anyagi megkárosodásnak és testi gyengülésnek ép úgy forrása, mint az erkölcsi züllésnek. A bűntények 70—80 százaléka az alkohollal való visszaélés következménye. Az északamerikai Egyesült-Államokban tiz év alatt a szeszes italok fogyasztása 300.000 emberéletet megsemmisitett. 100.000 gyermeket vitt a szegényházba, 150.000 embert a fegyházba, 20.000 nőt özvegygyé s egy millió gyermeket árvává. Minden civilizált állam védekezik az alkohol pusztítása ellen. Csak mi vagyunk Holeis István, a magyarok uzsorása. Az Amerikába kivándorolt és ott megtolla- sodott magyaroknak egy tipikus alakjáról esik majd szó ebben a cikkben. Ő is, mint társai, a kik ezerszámra élnek az uj világban, ravasz paraszti ösztönnel felismerték, hogy milyen nagyszerű üzlet, milyen kiváló uzsoraanyag a kivándorolt magyar, — erre alapították hát életüket, jövendőjüket. Jövedelmező és lelketlen okoskodásuk az a hid, amelyen a bevándorló a gyárak és bányák poklába megy, hogy onnan soha többé, vagy pedig teljesen kihasználva és tönkretéve jöhessen csak vissza. A magyarok magyar kizsákmányolói össse- köttetésben állanak a hajótársaságok ügynökeivel, a gyárak vezetőivel, az előmunkások- kal, akik a közönséges gyári munkásokat felfogadják, províziót kapnak mindenkitől, hajótársulattól, gyárostól, még a szegény munkástól is, aki heti keresetéből fizet nekik, hogy el ne veszítse állását. Többnyire vendéglőjük van a nagy gyártelepek közelében, közel a vendéglőhöz néhány burdosházuk és ha a tudatlan kivándorló Amerikába érkezett, az ő vendéglőjében világosítják fel, hogy melyik burdosházban kap olcsó lakást, ha nem tud fizetni, az sem baj, majd ledolgozza, ha lesz alkalmazása a gyárban, majd lefizeti akkor. Nem kell úgy sietni, hiszen honfitárs. Besegítik az uj munkást a gyárba, de úgy intézik, hogy a keresetet az ő ven déglőjében egye meg, mulassa el, úgy fordítja a dolgot, hogy az ő házában lakjék, hogy az ő adósságát ne tudja sohase letörleszteni. Formálisan rabszolgájává lesz a tudatlan és a viszonyokkal ismeretlen honfitársa. Sokszor megesik, hogy az ilyen piócza még kis-bankár is, akkor minden csápjával szorosan fogja a kivándorlókat. Ez a típus él, még pedig nagyon jól él az Egyesült-Államokban mindenfelé a magyar telepeken, de odahaza van Kanadában is. Huszár Géza beszámol a Sidney-i magyarok egy ilyen barátjáról. Holeis Istvánnak hívják és az egész magyar kolóniának a leggazdagabb embere. Szép verandás, emeletes háza van, hátul kert, színes virágokkal, gazdag veteménnyel. Mikor becsöngettem, — meséli Húszát — hatalmas termetű öreg ember nyitott ajtót. — Ugy-e maga az, Huszár ur? — kérdezte tőlem — vártam, tudom a konzulátustól, a hol már megmondták nekem, hogy itt van. Tehát Holeis jóban van a magyar konzulátussal is. Hozzátartozik a mesterségéhez. — Jöjjön csak be — folytatta azután. — Minden magyar, aki csak megfordul Sidneyben, az én vendégem, Igaz, hogy egy kis zűrzavar van most odabenn, de az nem baj... A feleségem öt perc előtt szült egy egészséges, szép kis fiút. — A maga felesége? — kérdeztem elcsodálkozva. — Hát persze... persze... — felelte az öreg s mosolyogva simogatta a bajszát. — Ez már a tizennegyedik. Igaz hogy én ötvennégy éves vagyok, az asszony pedig ötven, de az nem baj, terem ott kérem, ahol jó a föld.... Bevezetett a szalónba. Sokáig beszélgettem vele. Igazi agyafúrt, ravaszkodó, tréfaszavu paraszt. Huszonnégy éve lakik már Ameriká-
