Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-10-26 / 42. szám
’ V /U(W Fehérgyarmat, II. évfolyam. 42. szám. 1913. október 26. / ¥ FEHERO YÄRHÄT Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Félévre ...............4 kor. Ne gyedévre. ... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. SZŐKE SÁNDOR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Tömeghalál mindenfelé. Nagyra vagyunk fölfedezéseinkkel és uj találmányainkkal. Két téren: a közlekedés terén és a gyógyászatban rohamosan, a rendes fejlődéstől majdnem eltérően, egymás hegyén-hátán bukkannak föl az elektromosság, a benzin és a gőz csodái, úgy hogy bizony ez az utolsó század fölfedezések dolgában egymaga többet produkált egy évezrednél, amely ezt megelőzte. A kultúrával kérkedő és a kultúra nevében barbárkodók azt 'terjesztik, hogy mind eme újítás tisztára azt az egyetlen célt szolgálja, hogy népeket boldogitson és hogy prófétáknak ama jóslásai, amelyek szóltak az emberiség nagy megváltásáról, amelyek hirdették a tanítást az egyenlőségről és testvériségről, hogy mind ez uj-kor találmányai segítségével most már közeledik a megvalósulás felé. A szárazföldön a vasúthálózatok, a vizén a dreadnougtok, a levegőben pedig léghajók és repülőgépek viszik és cserélik ki az országoknak nemcsak terményeit, hanem egymás kulturális eredményeit is: a technikában, a tudományban, a művészetekben és iparban elért e- redményeit. A fejletség eme fokán joggal kellene hinnünk, hogy mindjobban közeledünk az ideál felé, a humanizmus felé, amelyet a kultur fejlődés csúcsán elképzeltünk. De mit látunk ehelyett ? íj í-ío^ ' - . _ ■ ■ 1 " ■ Az utolsó napokban a szélrózsa .minden irányából jöttek felénk borzasztó híradások emberek törne ges pusztulásairól. A Yolturnó gőzös káiasztrófájával megismétlődött egy méreteiben és eredményében nem is sokkal kisebb katasztrófa, mint, amilyen a Titanic karú V~ ÜT' tasztrófája volt a múlt év telén. Az úszó városok, mint ahogyan e hajóóriásokat nagyképűen elneveztük, martalékjává lettek a hullámoknak és mindaz a nagyszerű berendezés, amit villamosságnak és gőznek köszönhetünk, mindaz áldozatul esett a háborgó zivatarnak, A meg- maradottak életét megmentette a drótnélküli táviratozás, Marcóni- nak eme legszebb és ezideig a veszélyben leghasznosabb találmánya. És jöttek rémhírek megint Angliából, ahol Yales tartományában. Cardiff városa közelében egy bányaszerensétlenség438 ember életébe került. Milyen biztos óvintézkedéseket tesznek a bányákban mindenféle szerensétlenség ellen, valóságos tudománya van már ezeknek a preventív intézkedéseknek és ime mégis történnek tömeghalálozások és előre uem is sejthető szerencsétlenségek. Legújabban pedig az L. II. jelzésű tengerészeti léghajó alig pár perccel azután, hogy a Berlin mellett levő Johannisthali repülőtérről fölszállott, 300 méter magasságban óriási dörejjel felrobbant. Próbarepülés volt, amelytől függővé tette a német hadügyi kormány, hogy átveszi-e az uj léghajót. Az első tudósítások szerint a léghajón harmincán ültek fölszállása alkalmával. A nagy légi alkotmány gyorsan emelkedett, 300 méter magasságban éles fordulatot tett és rettenetes robbanás u- tán égni kezdett. A gáz explodált a hatalmas gáztöltényből és egy szempillantás alatt megégett az óriási léghajó. Semmi sem maradt belőle, a burok elhamvad a nikkel váz az égő vashajóval lezuhant. A fölszállók közül egyetlenegy nem maradt életben, szénné égve kerültek lé a földre. Ez a tömeghalál mind modern és legújabb találmányokkal fölszerelt találmányokon történt. Amit tehát mi hirdetünk, hogy a találmányok egyúttal közelebb hoznak bennünket az emberiség gondolatának keresztül1? beléhez, ime nézzük, hogy annak éppen ellenkezője válik valóvá. A tömeghalállal mostanság meg kevésbbé törődünk, mint törődtek a régiek. Amit a kémia robbanó szerek körül fölfedezett, amit módosított és javitott, amit a mechanika művelői kitaláltak a puska és az ágyú tökélesité- se dolgában, lássuk, hogy ez bizony az emberiségnek több kárt, mint hasznot okozott. Csak az utolsó balkáni hadjáratokra kell visszaemlékeznünk, hogy az az igazság teljes erejével meggyőzzön bennünket. Nem mondjuk ezt azért, mintha a kultúra vívmányainak ellenségei volnánk. Ellenkezőleg, barátai vagyunk a haladásnak és bárha a haladás ilyen gyors tempóban fejlődne tovább is ©lőre. A haladás alatt azonban egyúttal értjük az erkölcsök tisztulását és ama gondolat kikristályodását, hogy mindnyájan emberek vagyunk és az embertömeget ne úgy vigyük a vágóhidra mint a barmokat. Ez a kultúra még nem fejlődött ki bennünk. Az az óvatosság és az az előrelátás, amelynek kisérnie kellene a technikai találmányokat, az még mostanában nem érett meg olyan mértékben, hogy azt egy vonalba lehessen hozni egyébb kulturviv- mánnyal. A háborúk is elkerülhetők, lennének akkor, ha a kormányoknak nagyobb gondot okozna a közműveltség ^terjesztése, mint a katonaság intézményeinek és a katonaság szellemének kiépítése. A tömeghalál okozói nemcsak közvetlenül azok, akik a haláltelep vagy a halálhajó fölött rendelkeznek, hanem okozói vagyunk mi magunk is mindnyájan, kik előbb- revalónak tartjuk a technikai kultúrát, a lelki kultúránál. •, j§ legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. 9 M Húzott irétazAHal Wh érammegtakarltá*. r Kapható villanyszeralési üzletekben, víllanytslepeksn és a n MMYMl SíEMEBS-lgilCItiftT-IÉÖYat-tól, T«*M0Wt ÜtHtHft %W] I
