Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-09-14 / 37. szám
Fehérgyarmat, II. évfolyam. 37. szám. 1913. szepte FEHERGYÄRHAT \v Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre Félévre . . 8 kor. 4 kor. Negyedévre.... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. SZŐKE SÁNDOR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Amire nincsen pénz. A szegény postások külüöttségileg kérték a kereskedelemügyi minisztert, hogy sorsukon javítson. Harkányi báró a tőle meggszokott őszinteséggel kijelentette, hogy a postások kérelme jogos, indokolt, de nem teljesíthető, mert az államnak nin- osen pénze. Az államnak még más sok dologra nincsen pénze. Például a vasutak fejlesztésére sincs és ezért csak az annyira szükséges vasúti beruházások csak cseppenként, szép lassan végeztetnek. Még jó, ha annyi lesz a beruházás ez évben, amennyi a vasutak természetes kopásának és anyagelhasználásának valamelyes pótlására szolgál. Pedig a vasút az államnak jövedelmező üzlete lehetne, amely a beléje fektetett tőkét busásan kamatoztatja, tehát produktiv befektetést jelent a vasúti heru- házáás. Sőt a posta is, melynek teljesítőképességét a személyzet megfelelő szociális helyzete és megelégedettsége csak emelheti, az állam legjövedelmezőbb üzletei közé tartozik. Nincsen pénzve továbbá az államnak a nagy áldozatokkal létesített állami kőszénbányászat fejlesztésére, holott okos és célszerű beruházással ezt az üzletet is gyümölcsözővé lehetne tenni és e mellett roppant i- pari fontossága volna a versenyképes állami kőszénbányászatnak. Vasútra, postára, kőszénbányászatra nincsen pénze a magyar államnak. Stagnáltatja, züllésnek engedi legkitűnőbb üzemeit és egyúttal közgazdaságilag károsítja az országot, amelynek forgalmi, közlekedési érdekeit csorbítja a. posta és a vasút fejlesztésének elmulasztásával. És a másik oldalon a célok sorában, amelyekre mindig van pénze az államnak, mert lennie kell, az improduktív költekezés végtelen skáláját szemlélhetjük. Hadi készülődésre, katonai fegyverkezésre, csukaszürke huszár-uniformisra, szétrobbanó ágyukra, tengeri hajóóriásokra. Mindezekre kerül mindig pénz. A hadi hajóraj szaporítása nem ütközik financiális akadályokba, de tengerihajózásunk okszerű fejlesztésére nem kerülhet a sor, pénz hiányában. Nem mondunk újat ezzel a sopán- kodással, amely oly régi, mint az általános védkötelezettség és amely különösen Magyarországon a gra- vaminális ellenzéki politika kia- padhatlan forrása. De azt igenis állítjuk, hogy a kiegyezés megkötése óta ez az ország soha annyira nem szorította vissza belügyi, főleg köz- gazdasági államszükségleteit a katonai kiadások miatt, mint mostanában . . . Ennek természetes következménye az ország közgazdasági fejlődésének nagymérvű fenakadása és ezzel közvetve a lakosság teherviselési képességének lényeges csökkenése lesz. A növekedő közterhekkel szemben tehát az sdóképesség veszedelmesen alábbszáll, ami végeredményben az ország anyagi romlására vezet, mert az állam a katonai szükségleteket mindenképen kikényszeríti. Amikor tehát a kereskedelemügyi miniszter őszintén kijelentette hogy postára, vasútra nincs pénze az államnak : ezzel csatlakozik a pénzügyminiszter fiskális, szűkkeblű és az orszák közgazdaságára nézve káros, zsugori politikájához és hivatásához hűtlenné válik. A kereskedelmi miniszternek éppen az a feladata, hogy a maga reszortja számára kiküzdje a pénzügyminiszterrel szemben a szükséges hiteleket. Neki, az ország közgazdasági érdekeinek legfőbb örénék, tudnia kell, hogy a legelemibb életszükségletek kielégítésének elmulasztása végül az államkincstárnak is megárt, merttes- pedő közgazdaság mellett a polgárság fogyasztó és adózó képessége is megcsappan. A kereskedelmügyi minszteriumban sajnos, már huzamos idő óta teljesen elhomályosultak a Baross-féle tradíciók. Megszűnt az a felfogás, hogy a kereskedelmi tárca önmagáért van, hogy az ország közgazdasági érdekeinek intézése az ő kezébe van letéve, hogy tehát a kereskedelmi kormányzat nem holmi függeléke a pénzügyimiszteriumnak, a- mely csak a maradék pénzzel dotálja a forgalmi, kereskedelmi és ipari szükségleteket. A hetyes politika az, hogy az ország legfontosabb közgazdasági érdekeinek számára kell pénznek lennie, épugy mint ahogy a hadügyi kiadásokra mindig tud pénzt teremteni a pénzügyiminiszter. Vasúttól, postától, ipari és kereskedelmi nagy céloktól pénzt elvonni bűn és ostobaság az államtól és az a kereskedelmi miniszter, aki ezt helyesli és igazoltnak találja, sőt a .nincs pénz“ elvének alpjára áll: ezzel gyengeségének kiáltó bizonyítékait szolgáltatja. • ^ legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. 9 \ \ ViüZQÍi Irótszáilal 75•/# árammegtakaritáe. f *N Kapható villanyszerelési üzletekben, vlllanyteiepeken ős a , WABVItl SiEMEHS-SemiCKERT-MŰVEK-i«l, Budapest, VL, Teréz-Urut 36. BtfHrttU M.
