Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-08-03 / 30. szám

1913. augusztus 3. FEHÉRGYARMAT 5-lk oldal. CSARNOK rtz örök vágy. Régen egy délutánon. Az asztal megreccsen könyököm alatt, sze­meim előtt már táncolnak a betűk. Ötödik he­te, hogy hű vagyok az asztalhoz, s a soroknak talán már a milliomodik kilométere is elsorjá­zott előttem. Egy sor, két sor. balról jobbra, ismét, egy oldal, most fordítunk, Igen, az ab- sentizir.us, 32%, igen 35 pro mill, stb. stb. Tétován nézek szét a szobában, minden köb­millimétere a levegőnek egy uj fogalom, be kell azt szívni, ki kell annak az oxigénjét pá­rolni, szívós ragaszkodó rágondolással. Percen­tik index, palingám, protogam. s más furcsa szavak ugrálnak körül, nagyokat rúg egyik­másiknak a hangzása szokatlan dobhártyámon, s bele reszket azután az agyam, egy vonás valamelyik sejtbe ott, s ez is az enyém. Leeresztem a pilláimat a kurta éjszakákkal kinzott szemeimre, fáradtan, mint a hogy épen most ereszkedik le egy dongó a lámpa ernyő­re. miután beduruzsolta már a szoba minden zugát. Fülemből száműzök minden furcsa han­got s igyekszem hallani a méhek udvarlását ott künnt az ablak alatti jázmin bokor illatos le­ányainak. Egy hosszú utca tűnik fel lassan előttem, poros, tikkasztó, földszagu levegővel, zöldgye­pes árokkal, lassan járó néppel. Majd egy feke­te dívány, a karja bőrből van, mely lehűti ha­lántékomat józanul hidegre. Kálvin kép az ajtó felett, fekete rámában szigorú szakállas, bus bibliás bácsi, egy ócska tükör a falon, melybe ha belenéz az ember hazugul eltorzul az arca. Aztán könyvszekrény, Íróasztal és itt is jázmin illat, méhdöngés. Otthon vagyok! Egy nyugodt, mély lélekzés felráz a szenderből, de tovább fonom a szálát nem érdemelt álmomnak. Földszagu levegőt szívok, elizzadok a lombtalan akácok mellett, mig elérek a drótkerítésig. Hallom az ajtót csapódni utánam, s mintha minden terhet, ne­héz, sorvasztó, töprengést elcsukott volna a hátam megül az az ajtó. A járda mellett bü­döske nyílik, haragos sárgán, a mályvagrupp béja, mint egy Indus menti rododendron, s én úgy megpihenek. Most adok még csak számot magamnak, hogy vágyom el innen, hol szaladnak az utcán, hol nem földszagu a levegő, nincsen drótkerítés, s azon belül büdöske, meg mályva, csak nagy hideg falu házak, s minden pillanatban uj gon­dolat születése rázza az ideget, — vágyom ha­za a csendbe, a faluba . . . Most, egy délutánon. Sejtelmes simogató melegséget lop a fejem re a levelek közt búcsúszó napsugár; a szú­nyog kellemetlen zizegése belecsap a fülembe, távolról valahonnan szomorún elkésve érkezik hozzám egy tehén bőgése és a szomszédban kacsák hápognak éhes türelmetlenséggel. — Egy piros dália van a kezemben. Szép söndö- rödött szirmai illattalanul ágaznak ki a titok­zatos középből; egyet kitépek: nyers nedves szag öti meg orromat, s egy fülbemászó za­varodottan futkos a kezem fején. Pálcámmal akaratlan mozdulattal csapok egy bólingató büdöskéhez, a sárga virág lere­pül E szárról a bus magányba esik a fal mel­lé. Majd kilépek az utcára. Kihaltan fekszik el előttem a piac, távol a túlsó végén négy ökör delel egy szekér mellett. Kérőznek. Épp úgy, oly lomhán mozog a szájuk, mint a mily restül tolódva harapnak bele az utca vé­gére boruló felhők az ég hólyagos kékségébe. Egy hely, ahol nem töéténik semmi más a- mit a naptár előír. Megtörténik a nappal, meg az est, a délutánt sokszor kora ifjan estévé sirja az eső, a hajnal nekem még egyszer sem történt meg, s éjszaka is legfeljebb egy pár szunyogcsipés történik. Egy hely, ahol annyit gondol az ember, amennyit akar; a legtöbb még akarni sem akar. A napi dolgát teszi- veszi kiki. amit azontúl csinál, úgy csinálja, hogy ne kelljen csinálni. Hétköznap Vasárna­pot ülünk s Vasárnap unjuk magunkat. Reg­gel eszünk, délben eszünk, este szintén, a nap többi részét emésztéssel töltjük. De azért nem ülünk ölhetett kezekkel, mert szeretünk mással kezet fogni és az egyiknek mi eme- emelünk kalapot, a másik meg minekünk s azt illik fogadni. A színtelen, fonnyadt hangulatlanság árnyé­kot vet még az árnyékban is elibünk s el­fojtja bennünk a mozognivágyást. Ha felfrecs- csen a sár a ruhára, nem keféljük ki szárazon sem, beletörődünk a sorsba. De azért pláné­tát huzatunk fehér zöld papagállyal és hiszünk benne. Széles aszfaltos utczákra vágyok, benzin­szagra és sok-sok szaladó emberre. Megszám­lált perczek és kurta, kihasznált éjszakák az eszményem. Ide jár hozzám kisérteni, csalo­gatni a Siegesalle, a notre Dame, az Andrássy ut és a Mátyás szobor. Forró, átgondolkozott, átirt nappalokat szeretnék élni, olyan emberek­kel beszélni, akik messzire, magasra néznek és látnak megvalósuló célokat, vagy belehal­nak utópisztikus álmokba . . . Sétálok az utczán, a drót-kerités szege meg­tépi a kabátom ujját, az eső lassan elkezd esni és én csak járók egyedül tovább, nem gondolkozom, csak vágyom, vágyom. . . . Mert vágyni is jó!-n-y Csődtömegeladási hirdetmény. Vb. Róz és Fetmann fehérgyarmati vaskeres­kedő cég alulírott csődtömeggondnoka közhírré teszem, hogy a csődtömeghez tartozó a csődiel- tár 1-1123. tételei alatt felvett vasáruk és anya­gok, melyeknek leltár szerinti beszerzési ára 17387 K 74 f, — becsértéke pedig 1 1896 kor. 94 f. írásbeli zárt ajánlat utján egy tételben el fognak adatni a következő feltételek mel­lett : 1., Az írásbeli zárt ajánlatok alulirt tömeg­gondnok kezeihez, ennek fehérgvarmati ügyvé­di irodájában, legkésőbb f. évi augusztus hó 15. napjának déli 12. órájáig adandók be, egy­úttal a becsérték 10 %-a — mint bánatpén; készpénzkén, vagy óvadékképes értékpapírokban alulirt tömeggondnok kezeihez letétben hely- zendő. 2., A beadott ajánlatok felett a csődválaszt­mány és a tömeggondnok f. évi augusztus hó 16-án délelőtt 11 órakor alulírott tömeg­gondnok ügyvédi irodájában tartandó csődvá­lasztmányi ülésen fognak határozni és az e- redményt ugyanott kihirdetni. A csődválasztmány, valamint a tömeggond­nok is fentartják maguknak a jogot, hogy a beadott ajánlatok felett tetszés szerint határoz­hassanak, az ajánlatok bármelyikét elfogad­hassák, vagy valamennyit is elutasíthassák. Ajánlattevőt ajánlata azonnal kötelezi, köte­les ajánlata elfogadása esetén a vételárat és a vételi illetéket alulírott csődtömeggondnok kezeihez ajánlata elfogadásától számítandó 8 nap alatt kifizeni és a megvett ingókat ugyanezen idő a- latt átvenni, ellenesetben bánatpénzüt a csődtö­meg javára elveszti, s az ingókra igényt nem tarthat és a csődtömeg ujabbi értékesítése körül felmerült költségek és esetleges kárt viselni tartozik. A vétellel és az átadással járó költségek, valamint a vételi illeték vevőt terhelik. A csődválasztmány, úgyszintén a tömeggond­nok sem a leltárért, sem a csődtömeget képe­ző ingók minőségéért és értékéért szavatos­ságot nem vállalnak, miért is jogában áll az ajánlattevőnek, — a tömeggondnoknál való előzetes bejelentés mellett, — a csődtömeget a fehérgyarmati üzlethelyiségben és raktárban, a csödleltárt pedig a tömeggondnoknál napon­ként délután 2—4 óra között megtekinteni. Vevő köteles az üzleti helyiséget és a rak­tárakat f. évi szeptember hó 15-ig kiüríteni, addig is a megvett ingókért minden veszélyt vevő viseli. Az ajánlattevő, kinek ajánlata el nem fogad­tatott, — bánatpénzét az alulirt csődtömeg­gondnoknál átveheti. Fehérgyarmat, 1913. julius hó 30-án. Dr. Jármy Béla ügyvéd, csődtömeggondnok. „Hattyú” gőzmosógyár 5zatmár •••• fehérgyarmati képviselete ÜSS Levendula Józsefnél 18 (TÓTH ANNA-féle ház) Felvétel bent az udvarban. Elvállal úri és női ruhákat, utcai, színházi és báli toiletteket ___________megfestésre; ut cai, báli, színházi, úri, női és gyermek ruhákat franczia módszer szerint, száraz utón _________vegytisztításra; ing, gallér, kézelő valamint bármely úri és női fehérneműt mosás és vasalásra. Hiány nincs. — Gyors és pontos szállítás. — Mérsékelt árak ■ak

Next

/
Thumbnails
Contents