Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-07-06 / 26. szám
Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre. ... 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Megjelenik minden pénteken. Felelős szerkesztő: Dr. SZŐKE SÁNDOR. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTHc-NYOMDA, FEHÉROYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Olvasóinkhoz! A mai nappal a lap felelős szerkesztését átvettem. Közóhajnak tettem eleget, amidőn e nehéz tisztséget elvállaltam. Láttam, hogy a közönség annyira megszokta már a helyi lapunkat, hogy nehezen nélkülözné a „Fehérgyarmat“-ot s ez is volt oka annak, hogy a lap szerkesztését magamra vállaljam. A lap irányában személyem változást egyáltalán nem jelent. A lap ezután is ugyanazon intentió mellett lesz vezetve, mint elődömnél dr. Hunvald Izidornál volt, ki remélhetőleg lapunkat cikkeivel ezután js fogja támogatni. A lap eddigi munkatársait, tudósítóit ä az olvasó közönségét is igen kérem, hogy támogassanak nehéz munkámban, mert a kívánt célt csak vállvetett munkával tudjuk elérni s együttes munka nélkül a lapot fenntartani nem lehet. Dr. SZŐKE SÁNDOR. EGÉSZSÉGESEBB NEMZEDÉKMa, amikor naponta halljuk a panaszt, hogy a sport kezd egyre jobban és jobban eliizletiesedni, a mikor sporttereinken a botrányok egészen a tettlegességig fajulnak, sportszerűbb és ezen a téren örven- detesebb eseményt aligha regisztrálhatunk, mint azt, hogy a kultuszminisztériumban már csaknem teljesem elkészült a Testnevelési tanács szervszetót illető elaborátum, s ez a legújabb intézmény nemsokára megkezdheti működését. A közoktatásügyi minisztérium a Testnevelési Tanács felállításával egészséges és: eredményes irányba tereli a a ii-OzépiSíi'Gjtúi es foüskoíc-í üjusag testedzésének kérdését. Roppant nagjr fontosságú dolog ez ma, amikor a modern pedagógiában egyre nagyobb és nagyobb tért hódit az ifjúság testedzésének kérdése, s a mikor, — merjük mondani — a görög iskolák óta soha a sportnak nagyobb szerepe nem volt még az ifjúság nevelésében, mint ma. Mindannyian örömmel látjuk azt a nagy buzgalmat, nagy érdeklődést, a melylyel ifjaink, tanulóink középiskolákban és a felsőbb fokon, a fővárosban és a vidéken a sportnak minden ágát igazi odaadással, szenvedéllyel kultiválják. Egy szebb, egészségesebb, komolyabb generációt látunk mi ebben a sportoló mai ifjúságban, amely szervezetét, idegzetét erősítve ellentállóbá, öntu- datosabbá, energikusabbá fog nevelődni. Hozzászokik a testedzéshez, a tiszta levegőhöz, élvezni fogja azokat az örömöket, amelyeket az egészséges, okosau űzött sport ad, s férfiatlannak, károsnak, haszontalannak fogja majd találni azt az időtöltést, amelyet még miaz ő korukban gyakoroltunk, amikor egész délutánokra beültünk büdös, füstös kávéházakba, ahelyett, hogy pihenő időnket testünk erősitésére fordítottuk volna, kávéház, krátya, lóverseny mind-mind haszontalan szóA „FENÉRáyARMAT“ TÁRCÁJA. A múzsa. Irta: Erdős! József. Zászlós Mihály a festő, mosolyogva vizsgálta a miivészi villa tervrajzát, melynek építését a tavasszal kezdik meg a Zugligetben. Pompás kis fészek lesz, hatszegletü szobákkal, bizarr világítási hangulatokkal és olyan ballal, a milyenről csak tündérmesék kigondolói álmodoznak. A legnagyszerűbb még is a műterem lesz, a mely az egész emeletet elfoglalja. Ennek örült a legjobban. Elmúlt negyvenöt éves és sokszor fáradtnak érezte már a tehetségét. A belülről, önmagától jövő erő mintha gyérült volna és külső körülményekre, miliőre, mesterségesen szított hangulatokra, sokszor alkoholra volt szüksége, hogy valami becsületeset teremtsen. Ez a műterem úgy lesz berendezve, hogy megadhatja neki azt a miliőt, mely tehetségét serkenteni fogja. Lágy körevetek, pálmák' áloék, kitömött vadállatok, egy zseniálisan beállított kis akvárium és tökéletes világítás. A telefon berregett. A tárlat titkára beszélt: — Gratulálok. Utolsó képed is elkelt. Tudod, ki vette meg? Az állam. A miniszter itt van. Egy-két percig nézte a képet, a Faun és nimfa harcát és megvette. Beszélni akar veled. Ülj rögtön az autóba. Siess. Gratulálok ! Zászlós vidoran csapta le a kagylót és beszaladt a feleségéhez. — Lina, Linuskám, szedd fel a legszebbik gúnyádat. Kimegyünk a tárlatra. Vár a miniszter. Megvette a Faunt. Az asszony, kedves, komoly, boldogarczu nő, ragyogó szemmel nézett az urára. — Örülsz ? — Oh, hogyne ! Nem kis dolog. Ebben a képben biztam a legkevésbé. Sokszor valóságos dűhvel dolgoztam rajta, mert nem tudtam belőle kihozni, amit akartam. Nem vagy a régi, letörsz 1 — tört ki belőlem minduntalan. — Ha te nem vagy, tüzbe dobom. — Látod, milyen kár lett volna. — Persze, hogy kár. És éppen ezT vette meg 'az állam. Ezt választották ki száz és száz kép közül. Ha akármelyiket választja ki az állam, nem sokat adtam volna rá. De mert éppen ezt vette meg, a melyről azt hittem hogy a hanyatlás bizonyítéka, ez uj erőt, munkakedvet önt belém. Köszönöm, te drága, hogy biztattál. Mi lett volna belőlem nélküled . . • . múzsám ! Zászlós szaggatottan, meghatva szavalt, letérdelt a felesége elé és csókolta a gézét. Lina sirt örömében. Künn a tárlaton nagy csoport várta a művészt és párját. Kollégák, képkedvelők, kiváncsiak központjában állt a miniszter és jókedvűen dfekurált. Örömmel rázta meg Zászlós kezét, a feleségének kezet csókolt Karon fogta a művészt és odavezette a képhez. Hanyatló napsütésben, buja, zöld füvek közt, imbolygó patak mentén, egy hatalmas tölgy alatt viaskodnak egymással a faun és nimfa. A nimfa már elbágyadt a dulakodásban, fél válla a földet éri, de plasztikus, erős kezével a faun torkát szorongatja, a ki szemérmetlenül kacag. Szőrös kecskelába, a jobb, ki van rúgva a levegőbe, a bal a földön, a fü között vész el. Ezzel a bal lábbal volt a legtöbb baja Zászlónak, nem tudta elhelyezni, ngy érezte, hogy erőt, karaktert, erotikát kell a kecskelábba bele vinnie, s ez nem sikerült neki. Ezért a fü közé rajzolta, hogy a nézőnek eszébe se üssön keresni a bal lábat, melynek a szerelmi harcban szerepe van. Csaló, csaló 1 — kiabált rá a művészi tudata és utálattal fejezte be a képet. Ezt az utálatot érezte most is, a hogy karját a miniszter karjába öltve állt a kép előtt. Tehetségének gyöngülését sohsem érezte oly tisztán, mint most. Száz és száz ilyen faun és nimfa képet látott már és semmivel sem külömbözik a többitől. Sablón, a mit egy nagy mester teremtett meg, színek, hangulattok, felfogás — minden, minden lopva van. Zászlós gyötrődve nézett szét a kollégák között, az arcukról próbált olvasni. A piktorok halkan diskuráltak, — Lázasan figyelték a miniszter mozdulatait, jobbra-balra képekre mutogattak. A faun és nimfa harcával senki T
