Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-06-15 / 24. szám
4-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. juníus 15. CSARNOK. A madarak életkora. Alkmaar városában (Hollandia) 1672-ben egy olyan hattyú múlt ki, melynek még 1573-ban rézkarikát tettek volt a n/akára, melyre az évszámon kivül a hattyú tulajdonosának nemesi eimere is rá volt vésve. Tekintve, hogy a karikát csak anyányi példányokra szokták volt alkalmazni, elmondhatjuk, hogy ez a hattyú csak pár hónappal volt kevesebb száz évesnél. De a hattyú, némelyek állítása szerint 300 évig is élhet. Naumann, a Németország madarairól irt müvében, példát is emlit erre. A hattyú után mindjárt a sólyom következik, amelyről Knauer a „Na- turhistoriken“-ben azt mondja, hogy ismertek e nemű madarat, mely 162 éves volt. Ilyen nagy életkort s talán még magasabbat is érnek a sasok és keselyük. így pld. 1719-ben elhalt egy kőszáli sas, melyet 104 évvel előbb foglak és amely már szabadon léte alatt is szép sor évet élhetett Egy fakó keselyű, melyet 1706-ban keritettek kézre, 1824-ben szűnt meg élni, tehát 118 évet töltött fogságban. Schinz egy saskesolyüről beszél, amelyet gyakran láttak a Grindenvaldi glecsernél egy kőszálon ülni, amelyet az ottani legöregebbemberek már kora ifjúságukban is ugyanazon a helyen észeltek. Naksonál, Laaland szigetén, 1881 április 15-én egy királysast ejtettek el, melynek a nyakán órcláncocs- kával odafüzött bádogpalackocskát s ebben cédulát találtak dán nyelven irt következő följegyzéssel: Elfogták és ismét szadadon bocsá- ották 1792-ben Andersen R és C. Bölő a Falsteren, Dánia. Ebből nemcsak a sasnak hosszú élettartama, hanem az is kiderül, hagy hazájához hiven ragaszkodik, mivel Laaland és Falster testvérszigetek. A papagályok is hosszú ideig él nek. Fogva tartott példányokon e tekintetben bámulatraméltó tapaszta latokat tettek. Egyesek közülök jóval túlélnek családokat, melyeknek körében fölnevelkedtek és életök nagy részét töltötték; sőt, amint Amerikában egy monda áliitja, egy egész nép kipusztulásának, végel- tíinésónek voltak életben maradó tanúi. Yalószinü — mondja Humboldt Sándor — hogy az auturok népe nem rég enyészett el. Mert Maipruresben van még egy öreg papagály, amelyről a benszülöttek azt állitják, hogy ők ennek a beszédét azért nem értik, mert a már kihalt auturok nyelvén szól. A vizi és mocsári madarak közt is vannak, melyek az embernek egész nemzedékeit látják jönni és eltűnni, ismertek már olyan dunna- ludakat, melyek száz éven felül éltek. A kakuk is nagy kort élhet el. Naumann szerint egy kakuk, melyet szavának minden mástól megkülönböztető jellemzetességéről ismertek, 32 nyáron át szóllott u- gyanazon erdőterületen. Igen hosszú életű a holló. Száj- hagyományok szerint állitólag élhet három-négyszáz évig. Újabban egy földbirtokos a következőket beszéli el: A holló életkorára vonatkozólag példát hozhatok fel, melyből kitűnik, hogy ez a madár, egyenletes jó körülmények között, a fogságban 90 évnél tovább élhet. 1851-ben, 90 éves korában elhalt apámnak falusi birtokán, a baromfiudvaron volt egy holló is. Ez, önként érthetőleg, nagyobb szabadságot élvezett, mint — a galambokat kivéve — bármely más szárnyas társai. Jakab volt a neve. Szárnyait minden évben meg- nyesték, de csak annyira, hogy épen nem szállhatott nagyon magasra s messzire se repülhetett Ház, udvar, kert, sőt a ház mellett elhaladó községi ut is rendelkezésére állott Jakab urnák; de ő szabadságával sohasem élt vissza. A mezőre vagy erdőbe távolabbi kirándulásokat nem tett; minden este rendesen visszatért éji szállására, a kutyaólhoz s az időjárásnak megfelelően az ólban, vagy a tetején húzta meg magát. A házőrző kutyával minden különös barátságban élt, azonban az urat mégis ő adta; a falu valamennyi más kutyája is kiváló tisztelettel viseltetett iránta. Még gyermekkoromtól nagyon jól emlékszem, hogy egyszer egyik szomszéd birtokos ellátogatván hozzánk, magával hozott egy nagy és gonosz farkaskutyát is. Jakab ur ennek a kutyának, mikor ez meg akarta támadni, egy pillanat alatt a fején termett és erős, éles csőrével úgy megvagdalta, úgy megtépázta, hogy a kutyát a kertésznek kellett megszabadítania a tollas bosszúállótól, mely azután a megelégedés és győzelem énekének károgásával kelt szárnyra. Minthogy Jakabnak, rokon- és kartársaitól eltérőleg, kevés hajlama volt a lopásra, meg volt engedve neki, hogy a földszinti konyhába ellátogasson; minden délben, mikor a csengetés a cselédeket étkezésre szólította, Jakab is megjelent rendesen s megkapta a maga bőséges táplálékát. Ez a holló, az én késő aggkorra jutott apámnak is már a korai gyermekéveitől, tehát k. b. 1753—59-től kezdve a birtokán volt. Apám gyakran beszélte nekem, mennyire gyönyörködött, mikor én, 60 évvel ezelőtt, épen úgy, mint ő egykoron, a tolakodó atyafival megosztottam a reggeli kenyeret. A hadjáratok minden viharait, melyek szüleim birtoka fölött elzugtak és nem egy rombolást és változást hagytak maguk után, átélte ez a holló s amikor én — midőn a szülői háztól ! 823-ban elszakadtam — két-három évi időközökben haza-haza látogattam, Jakab mindannyiszor megismert, örvendező szárnycsattogással és károgással üdvözölt, holott más idegen iránt rendkívül rideg és tartózkodó volt. Mikor 1848-ban magammal hoztam két nagyobbik fiamat is — egyik nyolc, a másik öt éves volt — az öreg holló ezekkel is épen úgy, mint kilencyen évvel azelőtt nagyatyjukkal s negyven évvel azelőtt apjokkal, megbarátkozott. Apám halála után 1851-ben, a birtok más kézre menvén át Jakab is— különös ajánlat mellett — az uj birtokosnak adatott át, meddig élt még azután nem tudom, de az átadáskor még épen oly vidám volt, mint előbbi éveiben, tollazata teljes és fénylőfekete volt. Neumann szerint a holló elélhet 106 évig. A szarkára nézve vannak példák, hogy 20—25 évig kitartják a fogságot. Házi tyukunk-ról tudjuk, hogy élete 15, sőt 20 évre is terjedhet. A fácán fel- viheti 15, a pujka 16, a galamb 10 évig. A kisebb énekesek életének határa 8—18 év között változik. Általábam mondhatjuk, hogy a szabadon élő madarak nagyobb életkort érhetnek el, mint a fogságban levők. nnnnnnunnnnnannnnnnnan M UZSALYl BOR — (nagyobb vételnél 36 krajcárért) házhoz szállítva. Kapható: Fehérgyarmaton, MARKUS SÁNDOR Casinó-vendéglősnélJ nnnonnnnnnannnannnnnnn
