Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-06-15 / 24. szám
Fehérgyarmat 1913. II. évfolyam. 24. szám. junius 15. FEHÉRGYARMAT Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ...... 4 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. HUNWALD IZIDOR. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTHt-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Nagybankok, kisbankok. Utóbbi időben nálunk divatba jött a nagybankok lecseptilése. Minden rossz a nagybankoktól ered — Írják és mondják a pénzügyi kuvikok. Hogy nincs hitel és sok a bukás, annak a nagy bankok az okai, mert nem adnak hitelt a piacnak. Ha pedig egy-egy fizetésképtelenségnél sokat veszt a nagybank, úgy könnyelműen hitelezett. Ha nem ad pénzt, úgy bűnös, mert hitelmegszori- tással élt, ha ad pénzt úgy uzsorásko- dik, mert sokat akar keresni a kamatszámlán. Nagy az osztalék: ime bizonyítva az uzsora; kicsi az osztalék: ime, mindig mondtuk, hogy rossz a vezetés! Ha ád kölcsönt a városoknak a nagy bank, ki akarja fosztani az adózókat, ha nem ad kölcsönt, úgy kapzsi és önző. És igy tovább ebben a hangnemben. Végre kialakul a közvéleményben az értelmetlen, tudatlan és lelkiismeretlen hírszolgálat és kritizálás nyomán olyasféle felfogás, mintha a nagybank valami veszedelmes, közgazdaságilag káros, a közérdek szempontjából elvetendő volna és ezzel szemben a kisebb bankok volnának az altruizmus, a közérdek őrei és megtestesítői, amelyekkel ellentétben a nagybankok a tőke kinövéseit, ragadozó hajlandóságát jelképeznék. Egy kis visszapillantás a lefolyt és még mindig folyamatban lévő pénzválságra, ennek a közkeletű felfogásnak alapos revízióját kell, hogy eredményezze. Kiderült ugyanis, hogy a magyar hitelszervezetben csakis a nagybankok váltak be, a kisbank ellen felmondja a szolgálatot, jelesül nagy pénzválság idején. Először: a nagybank szilárdan megállja a helyét, a kisbank felfordul. Másodszor: a hitelmegszoritást kezdi a kisbank, a nagybank csak később folytatja. Harmadszor: a kisbanknál a pénzét veszti a részvényes, a hitelező, esetleg a betevő, — a nagybanknál ez ki van zárva. Negyedszer: a nagybank változatlanul szolgálja a klientéláját — a kisbank erre egyszerűen képtelenné válik. Ötödször: kíméletlenség dolgában a kisbank nem áll a nagybank fölött, mert a kisbank nem várhat. Hatodszor: a legtöbb fizetésképtelenség a kisbankok immobilizálásából származott. Folytatnók még e sorozatot, mely a nagybankok közgazdaságilag való ma- gasabbrendüsége és hasznossága mellet tanúskodik, akár a végtelenig. E rövid néhány megállapítást csak ellene akartuk szögezni a gondolkozásnélküli ké- rődzésnek, mely a nagybankok káros működése körül folyik. Már e néhány sarkigazságból is kiderül, hogy a mi viszonyaink között a kis bankot a nagybankokkal szemben, mint erkölcsösebbet, közérdekübbet odaálllitani, vagy vastag tudatlanság, vagy tudatos valótlanság. Sőt a tanulságok ép az ellenkezőjét mutatják. Nálunk Magyarországon a kisbank rendszer egyszerűen csődöt mondott. A válság során a kis intézetek háromnegyed része felfordult, a megmaradt kevés pedig saját tőkéjének mértéke szerint korlátozza üzemét. PeValamit a nyárból. .... Valamit a nyárbál ... a távozó nyárból, Hadd lássak még! . . . Megállj fecskemadár! Ne siess, ne repülj a hazádba még el! Szép hervadó rózsa, óh még ne enyéssz el! Néha csillog a fény itt-ott zöld a határ, Valami a nyárból ... a szépséges nyárból! Valamit a nyárból ... a búcsúzó nyárból Óh hogy szeretnék én visszatartani! Ezekre az őszi szomorú napokra, Mikor a telkemre száll a létzuzmara Beh jó is lennének a nap sugarai. Valami a nyárból ... a gyönyörű nyárból! . . . Valamit a nyárból... A haldokló nyárból Az én rózsapárom adhatna nekem, Csakhogy ö távol van nagyon-nagyon messze, Lehet, hogy neki is azt zokogja lelke: Hol van a madárdal, égő csók, szerelem ? Valami a nyárból... a bűbájos nyárból! Sugár József. A „FENÉRőyARMAT“ TÁRCÁJA. Reggel a kaszárnyában. Félöt az idő. A hosszú kaszárnyaszobában már csak gyéren pislog a keresztlábu asztal fölött függő lámpa. Gyönge, fekete füst oszlop húzódik ki belőle, látszik, hogy sokáig nem birja, de nincs is rá szükség, hivatását betöltötte. Az asztalon, a lámpa alatt, fejét könyökére támasztva, alszik, mint a nyúl, a század éber őre, az insepkciós. Szájában mely széles mosolyra nyílik, rövid- szárú pipa lóg. Álmában, ugylátszik otthon zan, mosolya legalább ezt bizonyítja a kaszárnya misztériumaiban járatos embernek. Ha kolbászt vagy valami más jó harapni valót látna álmában, talán kiesnék szájából hü társa. A közeli toronyóra jelenti a pirkadást. Mély csengésű ütéseinek utolsó akkordjai aligha meg nem ütötték a fülét, mert talpra ugrik, kitekint az ablakon látván, hogy az idő anélkül, hogy ö annak futását ellenőrizte volna eljárt, mint egy mohamed ulema, vontatva elkezdi énekelni: a-uf 1 A felelet, egy-egy kínos, fájdalmas horkanás, egy ketté szakitott félhangu ásitás s azután ismét csönd lesz. Egy még magasabb és nyujtottabb hangén kiejtett „a-u-ufl“ következik, mire elkövetkezik a század harcképessé tétele. Egyszerre megelevenül a kaszárnya. A bakák felugrálnak ágyaikra s a „rechni“-ről (polc) leszedve ruháikat, elkezdenek öltözködni. Fülsiketítő zaj, lárma, szitkozódás, nevetgélés, danolás, fütyülés, köhögés és ásitozás között történik ez meg. Az általános zajra felébred frájter ur Somogyi is, ki látván, hogy némely harcfí a toalett fogásaiban mily ügyetlen, buzdít ilyeténképen: — Ha odamegyek, azt a . . . hát igy meg úgy. . . . A sarokban káplár ur Massányi is megszólalt már. Még néhány percig lustálkodni fog, de a magára göngyölt „lantung“ (Leintuch) lepedő és „dekli“-t egy kissé már meg lazítja. A trombitás, kinek bakancs-szija szakadt el, elég hangosan és nem épen hízelgőén mondja el véleményét a bakancsszij-feltalálójáról és készítőjéről, mig a dobos kamerád azt fejtegeti, hogy miért kellene minden szeszgyárat felgyújtani, tulajdonosaikat meg felakasztani, mert agy mond: „vigettük már még kő dögönyi a szegén; kákának, olyan drága a »napiz".
