Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-01-17 / 3. szám

Fehérgyarmat 1913.

II. évfolyam. 3. szám.

január 17.

FEHÉRGTARHAT

Társadalmi hetilap.

Előfizetési árak:

Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor.

Félévre ...... 4 kor Egyes szám 20 fillér.

Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona.

Felelős szerkesztő:

Dr. HUNWALD IZIDOR.

Megjelenik minden pénteken.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér.

Jótékonyság.

Szomorú időket élünk . . . Remélt termésünket elvitte a viz, a kisbirtokos és kézi munkájok után élő ezerek kenyér nélkül állanak, s sehol segítség nem mutatkozik.

Kétségtelen, vidékünk módos .közönsége eddig is igyekezett a nyomorgókon segíteni, ezután fokozott mértékben fogja emberbaráti működését folytatni. E gyakorlásban azonban — sajnos — semmi rendszer nincs s igy hatása alig észlelhető.

Talán széles Magyarországon nincs még egy olyan hely, hol jótékonyság gyakorlása végett nőegylet ne alakult volna. Manapság, mikor másutt szinte túlzásba veszik az egyletesdit, igazán csodálatos, hogy nálunk — a társas köröket leszámítva, — nincsen egylet. Másutt van nőegylet, leányegyesűlet, dalegylet, tornaegylet stb, melyek mind hozzájárulnak az élet felfrissítéséhez, szint adva a monoton egyhangú életnek. Alig hihető, hogy közönségünk ne érezze szükségét az élet változatosságának, a társas együttlét alkalmai szaporításának.

Nincs szükség egyletekre. Lehetetlen! Ami minden más vidéken kiegészítő nélkülözhetlen alkotórésze a társadalomnak, nem lehet felesleges nálunk. Mindene* felett szükség van nőegyletre. Emberbarát cselekedeteket egyes emberek is végezhetnek. Egy egész község, egy vidék jótékonysági szükségletét kielégíteni csak szervezett társaság képes.

Gondoljunk arra, mikor a múlt év tavaszán Panyola községet az ár elöntötte. Senki sem volt, ki a segélyezés ügyét kezébe vehette volna. Hatóság sohasem pótolhatja a magánosokat e téren. Legjobb akaratát béklyóba szoritja a szabályok, megkötik kezüket a felsőbb körök.

Gondoljunk a jövőre.# Soha ily nagy tere a jótékonyságnak, soha ily nagy szükség a jó szivekre nem volt. Gondoljunk szegény beteg özvegyekre, gyámo- latlan gyermekekre. Nincs hová forduljanak, nincs kitől kérjenek

Hölgyeink értelméhez, hölgyeink minden nemes jóért lelkesülő szivére hivatkozunk, mikor kérjük: „Alakítsanak Nőegyletet“.

A czél: segiteni. Segiteni azokon, kik arra reá szorulnak, azt megérdemlik. De ez nem meríti ki a modern egylet czél- ját. Bebizonyult már, hogy a puszta segítség nem mindig haszos. Fontosabb a

szegényebb néposztályoknak munkához juttatása. Sajátságos viszonyainknál fogva népünk csak a nyári és őszi hónapok alatt talál munkát, ipar s fejlett kereskedelem hiányában egész télen át az aratás s csépléskor gyűjtött élelmiszerekből téngődnek. Ez nem lehet helyes. Foglalkoztatni kell a népet télen is.

Számtalan faja és ágazata van a háziiparnak, mely nálunk könnyen meghonosítható, az e téren már működő intézmények szívesen támogatnának minden oly mozgalmat, mely magyar vidékünk gazdasági előmozdítását volna hivatva. Nem is lenne ez uj dolog, járt csapáson haladnánk, hiszen Mezőkövesden, Csetneken, Kalotaszegen s más helyütt világra szóló hirességü tárgyakat teremt a háziipar. Bármily finomságot tud elővarázsolni a gyáripar, az egyéni mű báját, éltető kedvességét, a csodás harmóniát elérni nem tudja. A mai világban mindinkább előtörő egyéniség az ipar terén is visszatér az egyéniségre, ez egyik magyarázata annak, hogy a háziipar ennyire virágzóvá lett.

Mindezeket vidékünkön megvalósíthatja hölgyeink egyöntetű, egyakaratu fellépése, tömörülése, melylyel egy csapásra segítenek a szerencsétleneken, de előmozdítják vidékünk jólétét s fejlődését.

a „fehérőyarmat“ tárcája.

KÖRVADÁSZAT JÁNKON.

Irta: BÁRSONY ERNŐ.

A legőszintébb, legigazabb szívvel kérek bocsánatot a „nyájas“ olvasótól, amiért Bársony Istvánnak, a vadásztörténetek kitűnő tollú és hivatott megirójának szakmájába vágva én is vadásztörténet megírásához fogtam. Elnézését kérem, ha e sorokban nem fogja feltalálni az ily vadászhistóriák színes, zamatos formáját, nem lesz itt szó kérem vérengző fenevadokról, villogószemü tigrisekről, még csak egy iczi-piczi elefántocskáról sem, — hanem igenis el akarom mondani: hogyan esett el a jánki csatatéren néhány felugrasztott tapsifüles, mint borult gyászba sok-sok nyulcsalád, melyből messziföldről jött urak gyilkos puskái terítették le a hőn szeretett családanyát, testvért, sógort és az öreg kenyérkereső nyulapót.

De tartsunk sort és valljuk be előbb, hogy rendes körülmények között egy körvadászat nem oly fontos és érdekes esemény, amelyről érdemes lenne ily elbeszélés keretében foglalkozni. E sorok írója azonban nem restelli bevallani, hogy először életében volt alkalma hajtóvadászaton résztvenni (kivéve a budapesti Andrássy-uti korzót) s ezt szem előtt tartva, úgy vélem, hogy a jóindulatú és türelmes olvasótól már előre megszereztem a bűnbocsánatot, hogy e — mások szemében oly jelentéktelen — vadászat eseményeinek leírására szántam magamat.

Csengő-bongó szánon, alaposan nekiöltözve indultunk el reggel 8 órakor princzipálisommal Jármy Bélával. Szitálva ritkásan esett a hó, gyönyörű szép, ideális téli tájak között repült velünk a szán s körülbelül háromnegyed óra múlva már ott voltunk az előre megállapított találkozó helyen, Jánkon túl a csegöldi határ felé, az első hídnál. Seregestől állottak már a hajtők botokkal, kereplőkkel felfegyverkezve, a vadászaton résztvevők is ott voltak már majdnem mindnyájan, úgy hogy nemsokkal 9 óra után megtörtént a sorolás az első körre.

A vadászmester Szuhányi László megadja a jelt, elindul szép sorjában 3 bajtó, utána az első puskás s igy tovább 50 lépésnyi distan- cziában 3 hajtó 1 puskás. Az első kör zárul, megkezdődik a vadászat. Én szorosan a principálisom mellett haladok. Egy kettőre feltűnnek a nyulak, megszólalnak a puskák, egy-egy tüzelés nyomában négyet-ötöt buckázik a. megsrétezett nyúl, a kör mind összébb húzódik, a hajtők folytonos fütyülése és mesterséges lármája által felriasztott nyulak vadul rohannak kifelé kijáratot keresve a körből, a gyűrű mind jobban szorul, amott a középén valaki biztos kézzel fogja rá puskáját egy gyönyörű ívben repülő sasra, a fegyver eldördül, a következő pillanatban a sas szárnyaszegetten ereszkedik alá, a hajtők a kör közepére sereghnek az elejtett vadakkal, a fehér hó és friss, piros vér csodaszép kontrastot képez, a yulakat egymás mellé fektetik és a vadászmestr r a vadászok nevei mellé beírja az elejtett nyulak számát. Az elsőkörnek vége. Kitűnt, hogy a sast dr. Ascher Kálmán lőtte.

Körülbelül ez a lefolyása a három első körnek. A harmadik kör után közkívánatra ebédeléshez fogtunk. Előkerülnek a hordozható, összerakható táboriszékek, aki ilyet nem hozott magával, az letelepedik a megfagyott hón z elemózsiás tarisznyák dúsan ontják a jó Ve harapnivalókat. Jékey Sándor főszolgabíró e ó zékenységéből jó forró teához jutunk. Istene, mily fölséges ellentét 1 A villany teafőző az ember ősállapotára emlékeztető vadászatön! A cultura, a civilizatió-, a barbarizmus szolgálatábán . . .

Előkerülnek a kecses kulacsok is, nini épp most emeli a szájához Kerekes László uram 8 mint nagyot lihegve nem bírja tovább a kor-