Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-06-06 / 23. szám
1913. junius 6. FEHÉRGYARMAT 3-ik oldal. Hisz már olyan korban élünk, mikor tultenni kellene magunkat az előítéleten, mikor a munka a tiszteséges, becsületes munka, nem szégyen, mikor már nem lenézett az iparos, a kereskedő, sőt ebben a korban nagy szükség van kiváló iparosokra és ügyes kereskedőkre. A kereskedői és ipari pálya igen nagy tekintélynek örvend a külföldön és elsőrendű emberek állanak nagy kereskedelmi és ipari vállalatok ólén. Van tekintélyük, befolyásuk és vagyonuk, amit talán a lateiner pályán soha se értek volna el. Yégre is meg kell tanulnunk azt, hogy az egész ország nem állhat csupa diplomás emberből és mig nem lesznek nagy számmal kiváló iparosaink, addig hasztalan várunk arra, hogy fejlettebb iparunk legyen és hasztalan várunk arra, hogy olcsóbban jussunk az iparcikkekhez, melyeket a külföldiek tartanak kezükben. És nagy és rendes kereskedelem nélkül is hiába várjuk a terményeink és termékeink elhelyezését. Ne csak azon szülők adják az i- pari pályára g/ermekeiket, kik rosz- szul, vagy egyáltalán nem tanultak. Ne ijesztgesség azzal a fiaikat, ha nem tanulnak, iparosnak adják. Kár az ördögöt a falra festeni és kár az ipari pályát mumusnak beállítani, igy már a (serdülő gyerekbe is beoltódni fog a kereskedő és iparos iránti iszonya. És ha véletlenül mégis csak iparos vagy kereskedő lesz belőle, saját foglalkozásától fog undorodni. Elképzelhető ezek után, hogy az ilyen móTérdenállva kértem bocsánatot. Szegény kis feleségem; érzem, hogy beteg vagyok. Az arcom beesett, a szemeim sugara megtört, a testem megroppant . . . Mégis, ha Gilda sajnálkozó, szomorú pillantása simogatja végig az arcomat, csak vagy nehezen tudom visszafojtani az ordítást, amely kitörni készül összeszorult torkomon: „Hazug a nézésed is, nem sajnálsz, szabadulni szeretnél tőlem!“ Elfordulok, úgy teszek, mintha észre se venném aggódó pillantását .... Február 11. Különös változást észleltem magamon. Már teljesen nyugodt lettem. Ez a folytonos önmagámmal való foglalkozás megőrjít. Nem folytatom hát a följegyzéseimet. Komolyan attól félek, hogy egyszer nem bírom elűzni magamtól féktelenül üldöző agyrémeimet és főbelövöm magamat . . . Ezután már nyugodt leszek, nem törődöm semmivel. Közönyösség — te vagy az élet egyedüli filozófiája. így végződtek be Miklós gróf följegyzévei. E papírlapok tartalmát közölni kívántam Miklós gróf özvegyével. Égy szolgálati utazásom Tirolba és Felső Olaszországba vitt. Velencébe utaztam. A fogadószobában, — ahol bejelentése után várakoztam a grófnéra — minden darab elhunyt barátomra emlékeztetett. dón lett iparosok mennyire ártanak, semmit használnának e két fontos közgazdasági ágazatnak. Az ilyenekből lesznek kontárok és zug kereskedők. Csak rontanak a kereskedelmen és iparon, de nem járulnak hozzá felvirágoztatásukhoz. Ezért helyesen teszi ama szülő, akár módos vagy nem módos, ha kötelességtudó és tanuló fiát nem éppen a diplomás pályára adja, mely téren szerencse dolga jórészt a magasba jutás, viszont ügyes, kötelességet tudó, tanulni szerető ifjúból elsőrendű kereskedő és iparos könyen válhatik, mert e pályákon a tudás, az ügyesség, a szakértelem lényegesen elősegíti a gyors és eredményes előmenetelt. Ügyességével, tudásával itt boldogul és nem lesz kénytelen várni, mig kenyérhez jut. Tekintélyt, pénzt szerez és nem cserél nem egy diplomás emberrel. Mert az intelligencia nem a diplománál kezdődik, hanem a tisztességnél, becsületességnél, tudásnál, műveltségnél, mely kellékekkel rendelkezik sok kereskedő és iparos, viszont van számos diplomás ember, akire nem igen lehetne az „intelligens“ jelzőt használni. Félre tehát minden balitélettel és iszonnyal, mely a kereskedői és ipari pálya iránt még mindig oly nagy mértékben ól bennünk, neveljük igenis fiainkat a kereskedői és ipari pályákra és az igazi kereskedőnek és iparosnak nevelt fiaink soha se fognak ezért nekünk szemrehányásokat tenni, sőt hálával lesznek eltelve irántunk, mert boldogságuk alapját megvetettük. ViEgy képállványon a grófnénak férje által festett arcképe állott, amely előtt öngyilkos lett. Gyászfátyollal borított borostyán koszorút tettek a kép keretére. Miközben elmerültem a kép nézésében, bejött a grófné. Meglepő változást észleltem rajta. Ez a gyászruhás átszellemült arcú szépség egyáltalán nem hasonlított az előbbeni örökké mosolygó, vig, fiatal asszonyra. Alakja kissé megnyúlt, nem volt már oly viruló szinü és élénk az arca. Sápadt volt kissé, de az arcvonásai megfinomultak. Szegény elköltözött barátom, találtál-e volna most is kifogásolni valót szépséges feleségeden ... A sors akkor szakította el őket egymástól, amikor boldogságuk tökéletes lehetett volna. Elmondottam a grófnénak jövetelem okát és átadtam neki a talált papírokat. Zokogva olvasta végig a kusza följ egy zéseket. — Hálás vagyok önnek, szólt, hogy fölkeresett. Ezentúl könnyebben viselem szomorú sorsomat. Eddig kínzó gyötrelmeim azt hitették el velem, hogy — akaratlanul bár, — de magam is okozója voltam Miklós öngyilkosságágának. Gyakori igaztalan megbántásainak fullánkja sok sajgó sebet ejtett szivemen. Szegény, szerencsétlen Miklósom nem is tudta, hogy milyen végtelenül szerettem. . . , , szont hány diplomás ember kárhoztatja azt az órát, mikor a tovább tanulásra unszolták és mindenképen lateinert akartak belőle faragni. Lássuk be, hogy kitűnő kereskedőkre és iparosokra ép oly nagy szükségünk van, mint kiváló orvosokra, mérnökökre, fiskálisokra, tanárokra és hogy amazok is csak akkor lehetnek elsők, kiválók, ha tanulnak, tudnak és dolgoznak. Amazoknak, még az a nagy előnyük is meg van, ha szaktudásuk a komolysággal és józansággal párosul, úgy feltétlen boldogulnak, mig emezek sokszor tisztességes munkájuk, szaktudásuk és iparkodásuk dacára se tudnak boldogulni. ß I RE K. LAPUNK jflvő heti száma — a közbeeső két napos zsidó ünnep miatt — péntek helyett vasárnap fog megjelenni. Uj pénzügyigazgató. A király Hegedűs Ferenc pénzügyi tanácsost, nagyenyedi pénz- ügyigazgató-helyettest, ki ily minőségben huzamosabb időn át a nagykárolyi pénzügyigazgatóságánál működött, VII. fiz. osztályba való meghagyás mellett állomáshelyén pénzügyigazgatóvá nevezte ki. Figyelemreméltó kitüntetés. Gönczy István szakvizsgálatot tett tanárjelöltet, Gönczy Antal szatmári gör. kath. esperes fiát figyelemreméltó kitüntetés érte. Ugyanis József kir. főherceg reáliskolai tanuló fiához nevelőnek hívta meg. Meghívó. Van szerencsém a „Fehérgyarmati Első Vadásztársaság“ tagjait az 1913. junius 8-án (vasárnap) a jánki erdőben rendezendő őzbak vadászatra meghívni. Találkozás a vadászat reggelén 8 órakor a jánki vasúti állomásnál. A vadászat kezdete pontban 7* 9 órakor. A vadászattal kapcsolatos kiránduláson hölgyek is részt vesznek. Vendégeket szívesen látunk, Jékey Sándor elnök. Országos álla*vásárok vármegyénkben. Junius 2-án Nagykárolyban; 6-án Kővárhosz- szufaluban; 16-án Avasujvároson; 20-án Csen- geren; 24-én Aranyosmegyesen. Esperesi és lelkész! beiktatás. A szatmári ref. egyházmegye uj esperesének Kovács Lajos németi-i lelkésznek hivatalba leendő beiktatása rendkívüli egyházmegyei gyűlés keretében junius 16-án délelőtt 9 órákor fog megtörténni a ref. felsőbb leányiskola torna- csarnokában. A szatmári ref. egyház presbitériuma Bélteky Lajos lelkész beiktatásának napját junius hó 8-ában állapította meg. A beiktatáson jelen lesz dr. Balthazár Dezső debreceni püspök, Kiss Ferenc theológiai tanár, egyházkerületi főjegyző s más előkelsé- gek. A beiktató istentisztelet d. e. 10 órakor veszi kezdetét.
