Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)

1913-05-02 / 18. szám

Fehérgyarmat 1913. II. évfolyam. 18. szám. május 2. FEHÉRGYARMAT Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Megjelenik minden pénteken. Egész évre . . . . 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Félévre . . .... 4 kor. Egyes szám 20 fillér. Dr. HUNWALD IZIDOR. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona Nyilttér soronként 40 fillér. A gazdasági válság. Visszatekintve a múltba, meg lehet ál­lapítani, hogy tiz-tizenöt évi időszakokban mindig visszatér egy-egy válságos gazda­sági időszak mely több kevesebb ideig tart. A most folyó krízis egyike a legvehemen- sebb, legpusztítóbb válságoknak, mely végigsepert e földrészen. Okairól s ha­tásáról annyit Írtak, hogy szószaporitás- nál egyébnek nem lehetne tekinteni az arról való elmélkedést. Ha mégis írunk, kizárólag a válságnak járásunk­ban való okait és hatását kívánjuk fel­tüntetni, mely okok s hatások ugyan nagyrészt azonosak más vidékeken is, de azért nem kevésbbé tanulságosak. Az eddigi válságok a mi járásunkat vajmi kevéssé érintették, hiszen 1898-ig, mikor a szatmári vasút megnyílt, a kül­világgal való érintkezés szükkörü, kor­látolt maradt. Annál inkább, mert a nyolczvanas és kilenczvenes évek a magyar mezőgazdaságnak nem kedvez­tek, az ingatlanok értéke csekély, a termények eladási ára nagyon alacsony volt. Kizárólag mezőgazdasággal foglal­kozó vidékünk minden irányban elma­radt s hosszú ideig a vasút létesítése volt a reményszál, melybe haladni a vá­gyók kapaszkodtak. S csakugyan, a vasút megnyitásával uj aera kezdődött járásunkban, mely múlt év közepéig tartott, a folyton emelkedés, a gazdagodás, jövedelemszaporulat, jó­lét korszaka. Majdnem egyidőben a vasút megnyitásával a mezőgazdaság helyzete óriásit változott. A földművelés, mely azelőtt mostohagyermeke volt a mindenkori kormányoknak, fokozottabb kedvezésben részesült, az állami támoga­tás emelkedett s az újabb kereskedelmi szerződések is kedveztek az agrár ér­dekeknek. A változás hatása elsősorban a ter­ményáraknak jelentékeny emelkedésében nyilvánult, ez az emelkedés természet­szerűleg hozta magával a földárak emelkedését. Hozzájárult ehez a több éven keresztül tartó, ránk kedvező idő­járás kevés csapadékkal, az 1906. és 1908. évi rekordtermések, az amerikai kivándorlásból befolyó nagyobb tőke­összegek. E természetes értéklenditő eiőket a- zonban mesterségesen is emelték a já­rásunkban ugyanezen idő alatt rohamo­san szaporodó pénzintézetek s hitelszö­vetkezetek. A kilenczvenes évek végén járásunk egész hiteléletét egyetlen pénz­intézet láttáéi. Tíz év alatt Fehérgyar­maton négy uj részvénytársaság, egy szövetkezet, a járásban hat hitelszövet­kezet létesült. Megindult a közgazda- sági mozgalom. Valamennyi intézet e- melni akarta forgalmát s hasznát, a befektetett tőke csak a részvénytársaság­nál 100000 koronáról egy millió 300000 koronára emelkedett, e magasabb tőke hozadékát ugyanazon vidék mezőgazda lakossága volt kénytelen nyújtani, mint régen a kicsinynek. Az ős emberi természet nem tagadta meg magát nálunk sem. A könnyű hi­telezés lehetősége elkábitotta eladdig konzervatív népünket, a nagyobb jöve­delmezőség felkeltette a vágyat a jobb s könnyebb megélhetésre, nagyobb költekezésre. Így történt, hogy a könnyen szerzett kölcsönt kevés gazda fordította beruházásra, a meglevő kisebb birtok belterjesebb művelésére, hanem vagy elköltötte vagy légjobb esetben drága kölcsönpénzen drága birtokot vásárolt, megterhelte ősi ingatlanát s anyagi gyengesége miatt külterjesebb gazdálko­dásra szorult. A földárak szinte hihe­tetlen magasságra szöktek, olyannyira, Tavaszérzés. Bánatos telkemet Olykor általjárja Kikelet reménye, Tavasz illatárja. Harmatos virágok, Napsugár, madárdal, Lelkemet betöltik Édes-bus varázszsal, Mit nekem madárdal, Mit a virág nekem, Mikor oly bánatos, Oly bus az életem. Mit nekem a tavasz, Mit nekem a remény, Mikor az a kislány Nem lehet az enyém. Erza. A „FENÉRaARMAT“ TÁRCÁJA. A tisztaságról. Nem az udvaroknak, a járdáknak, a piacz- térnek a tisztaságáról lesz itt most szó, — bár meglehetős anyaghalmazt adnának ezek is az ember tolla alá, hanem egy sokkal nagyobb és komolyabb megfontolást igénylő dologról: az erkölcsi tisztaságról, ámelyet a mai meg­fontolatlan ifjúság oly könnyedén elveszteget és játszva eldob. Alig mutathat fel a történelem kort, amely csak azért, hogy az emberiséget tévútra ve­zesse, a bűn és az erkölcstelenség mellett ha­talmasabban kardoskodott volna, mint jelen századunk. És bár minden század történelme egyszersmind a bűnös emberiség történelme is, mégis századunkra tapadt az a szennyfolt, hogy amig az erényt gúnnyal illeti, addig a bűnt és feslettséget dicséri. Napjainkban min­den bűn ügyvédre, minden mulasztás védőre talál, innen van aztán az, hogy még komoly­nak látszó úri emberek, sőt orvosok is úgy nyilatkoznak, hogy tisztán élni lehetetlenség; meg kell adni a természetnek azt, amit kíván; a tiszta, az önmegtartóztató élet káros az egészségre. Hogy mennyiben igaz ez, idézem egy néhány kiváló tanárnak és orvosnak ide­vonatkozó nyilatkozatát: Mantegazza tanár ezt mondja: „Nem láttam még olyan betegséget, amelynek okozója a tiszta élet lett volna.“ Forel tanár igy nyilatkozik; „Soha sem lát­tam olyan elmebajt, amely a tiszta élet követ­kezménye volt volna, de számtalanszor talál­tam olyat, amely szifiliszből és a kicsapongás többi utóhatásaiból eredt. Az a tan, hogy a tisztaság káros az egészségre. a bordély házak találmánya.“ Niedner dr. drezdai orvos igy ir: „Sok évi orvosi tapasztalatom meggyőzött arról, hogy a nőtlen, tiszta életű ember egészsége legkevésbbé sem szenved kárt. Az a sokat hánytorgatott nézet, hogy a felnőtt ember nem nélkülözheti a nemi közlekedést, oly hamis ál­lítás, amelyet soha senki be nem bizonyított. A házasságon kívüli nemi élettől óva intek mindenkit, mert annak testi és lelki káros kö­vetkezményeit ezerszeresen tapasztaltam." Stark dr. egészségügyi tanácsos igy ir: „A nemi ösztön kísértései és kellemetlenségei miatt panaszkodó fiatal embernek azt taná­csolni, hogy nőkkel érintkezzék, ugyanolyan oktalanság, mint ha iszákos embert gyakori lerészegitéssel akarnának gyógykezelni.“

Next

/
Thumbnails
Contents