Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1912-12-25 / 1. szám
Fehérgyarmat 1912. I. évfolyam. í. szám. FEHÉRGYARMAT Társadalmi hetilap. ^ hm. r . . v V Egész évre Félévre . . Előfizetési árak: 8 kor. 4 kor. Negyedévre. ... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona Felelős szerkesztő: Dr. HUNWALD IZIDOR. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRQYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. fp 3EE Karácsonykor.... l«« ~=^riii ■ i rai í= 1912. december hó. Olvasóinkhoz. A mai nappal uj hetilapot adunk Fehérgyarmat város és járásának közönsége kezébe. Nem nagy hangú frázisok gyűjteménye akar ez lenni, hanem a társadalmi jelenségek hű tükre. Járásunk gazdasági helyzetét, közönségünk óhajait akarjuk közölni s odahatni, hogy ez ó- hajok s kívánságok a lehetőségig teljesedjenek. Egy vidéki hetilap nem rendelkezik azon anyagi eszközökkel, melyek lehetővé tennék fontos országos híreknek gyors közzétételét, de ez nem is lehet feladata. Községünknek s járásunknak számos oly eseménye van, mely elegendő érdekességgel bir arra, hogy egy helyi lapban közzététessék. Célunk első sorban ily hírekkel szolgálni, hogy lapunk minden egyes száma élénken tükröztesse vissza az előző hét történetét. E czél elérésére azonban a közönség két irányú támogatására van szükségünk. Az egyik, hogy a lap előfizetése által annak megjelen- hetését elősegítse, a másik, hogy velünk minden egyes eseményt közöljön. Ilykép kölcsönhatás s szorosabb összeköttetés fog létesülni a szerkesztőség s olvasó- közönség között, mely szorosabb kapcsolat egyben legbiztosabb támasza lesz lapunk tartalmasságának és jóságának. Midőn e szerény hetilapot első útjára bocsátja, azt egyszersmind városunk s járásunk közönségének szives jóindulatába ajánlja A szerkesztőség. A „Fehérgyarmat“ 1913 január 3-tól kezdve hetenként egyszer, mindenkor pénteken jelenik meg rendszerint 6 oldal terjedelemben. Előfizetési ára egész évre ..........................8 korona, neg yed „..........................2 Lel készek s tanítók a lapot kedvezményes árban, Vi-ed évenként 1 korona 50 fillérért kapják. Az előfizetési dijak a kiadóhivatalba, Fehérgyarmat (,Kossuth“-nyomda) küldendők. — Csakhogy itt van újra. — Azt hit tük már el sem é j ük . . . pedig mennyire vártuk ! Talán soha oly lázasan mint épp az idén, e siralmas esztendőben. De hát végre mégis csak itt van. Örömmel, nagy örömmel köszöntjük! De hogy is ne örülnénk neki mi is, amidőn úgyszólván az egész emberiség együtt ünnepel e szent napon?! — Szinte már napokkal ezelőtt hallani vélte az ember az ünnepre való előkészületek zo-g-oébcn, kedves zajában, a földre szállott, s örömei és békességet hirdető angyalkák apró szárnyainak a suhogását. És valljuk meg őszintén, nagyon, de nagyon jól esett ezt hallanunk, mert minket is örömre hangolt, mert láthattuk a várakozástól és reménykedéstől kipirult arcú gyermeksereg igen nagy örömét, akiknek ártatlan öröme felvillanyozza, felüditi még a legbetegebb lelket is; akikkel együtt figyeltük, együtt lestük a kis Jézus- kának fürge postásait, az ajándékokat osztó angyalkákat. — A legszebb ünnepnek, a Karácsonynak igen kedves és örökké vidám előhírnökei ők, akik szerte röpködve az egész földön, örömmel hirdetik mindenkinek, hogy itt van, megérkezett a szép Karácsony! Ünnepeljetek!! — A Szentirásban olvasom, hogy mily borzasztó szenvedéseken ment keresztül Isten választott népe, a- mig elérte az Ígéret földjét. Folytonos aggodalom és remegés között siettek mindig előre és élőre, sohasem tudva biztosan azt, hogy vájjon elérik-e a holnapot vagy nem? — hogy vájjon az éhség, avagy a szomjúság miatt fognak-e elveszni?! És ime! egy reggel, amikor még meg sem száradt a sivatag homokja az éjjeli harmattól: csoda történik. Cso- diálatos eledel hullott alá az égből és borította el a földet. Mindenki előszalad a sátrakból, hogy saját szemeivel lássa a nagy csodát. És az Úr választott népe szinte megdermed a látványra, és remegve nézi . . . nézi . . .azt sem tudva mihez kezdjen. Csaknem valameny- nyi ember ajkáról egyszerre hangzik el a felkiáltás, a csodálkozás szava: Manliu? Mi ez? Mi lehet ez?! . . .A manna volt ez. — Négyezer esztendeig várta az emberiség az Ígért Megváltót. Várta évről-évrc, napról-napra; lázasan, türelmetlenül. Végre megjött, megszületett . . . Hol? — Betlehemben, egy egyszerű, rozoga istállóban . . . Az embernek szinte megáll az esze az ámulattól. — Hogyan?! Hát annak a hatalmas Megváltónak a pa- loíája csak egy iv,Zwga istálló lenne, és nyugvó helye a barmok jászla?! — Ez lehetetlen! Ez megfoghatatlan! — Es egymásután hangzik el ajkainkról a csodálkozás szava: Ma.nhu? Mi lehet ez? Mi történt itt?! —És felel reá az angyalok kara, halljuk az angyalok énekét: Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratu embernek! —és látjuk a jászoly körül imádkozó pásztorokat; látjuk a Betlehembe siető fényes ajándékokat vivő királyokat. — Es ismét csak azt kérdezzük: M a n h u ? Mi történik itt? Ilyesmit még eddig soha ser. láttunk! — Királyok hatalmas királyok borulnak térdre a szegényes istállóban, a jászolban fekvő isteni Kisded előtt. Minő szokatlan látvány? Csoda, valóságos csoda, aminőt csak a hit művelhet! A hit, amely már napjainkban kiveszőfélben van; a hit, amely nélkül nem ember az ember! — Oltsd ki az égen tündöklő napot, — és egy vak sirgödörré válik az egész világ; öld meg a kisgyermekét tápláló anyát, — vele együtt vész el a gyermeke is; szedd ki az épület alól a talpköveket, — és rettentő robbajjal dől az össze, ha mindjárt a századokkal dacolt is! így jár ember is Istenbe vetett hit nélkül. Reá szakad a sötétség éjszakája, és elméje világát a kétség felhője borítja el. Leomlik, mint valami ködoszlop, ama boldogság tündérvára, amit hite, reménye és vágyai alapján épített, — amig végre teljesen megtörik, és rettenetes fáj-
