Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-05-31 / 22. szám

ZU

22 szám. — IV. évfolyam. Megjeu. idén pénteken. Fehérgyarmat, 1912. május 31.

Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap.

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egész évre

..........8 K. I Negyed éyre.... 2 K.

Fé

l évre...............4 „ \ Egyes szám ára 20 fill

Az alkoholismus.

(Folytatásai 19-ik számnak.)

Mivel védekezzünk az alkohol ezen romboló hatásával szemben ? Ez lenne a fő kérdés. Kérdésünkre feleletet ad mindjárt maga a vallás- és kozoktatásügyi- mmister úr, ki elrendeli, hogy minden iskolában tartsanak a tanítók előadást kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt az alkohol romboló hatásáról. Nagyobb nyomaték okáért, még füzeteket is küld minden iskolának, melyekből egyenest le kell olvasni, milyen ártalmas a szesznek tulság- bani élvezése. Elhangzott tehát az intő szózat, még február havában országunk minden iskolájában, hogy gyermekeim és tisztelt hallgatóság, mértékletesek legyetek az ivásban, avagy még legjobb lesz, ha teljesen lemondtak mindenféle szeszes ital élvezéséről, mert meg vagyon írva, hogy legjobb, legegészségesebb ital a viz. Hát bizony csak elhangzott ez a szép szózat de eredménye alig van, alig lehet. Ezen

LÁZBAN ÁTÉLT SZERELEM

A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája.

Olyanfóle vékonyka kis láz fogott el, melynek hatása alatt a képzelet kitágul és nekiszalad a nagy mindenségnek. Nagyszerű, kéjes bizsergés fogott el. Éreztem, verejtékezik a testem, persze ezt is csak álmodtam, mint más rengeteg sok bolond és igaz dolgokat. Úgy hajkuráztak a képek meleg agy- sejtjeimben. Némelyik sokáig is megmaradt. Egy meg épen végig kínozva hajszolt át az egész történeten. Valószínűleg azért maradt meg oly apró részletekig emlékemben, mert elég furcsa történet. Továbbá illatok is szerepelnek benne, sőt még a rózsa színére is emlékszem : sárga volt.

Láz álmomban félre is beszéltem. Ilyeneket „Te Ágost! Te Ágost! Baj lesz ebből. Mondom, Ágost, én rosszat sejtek. — Csak mosolygott, mosolygott Ágost. És nem szólt semmit. — Te Ágost, mért nem szólsz te ? Mit akarsz tőiünk. Szerelmes pártól. Mért kullogsz utánunk még az erdőbe is. Talán a csókjainkat akarod meglesni? Na ugyan

rőmiinhatárs: bortnyik György

... -----------_ . ág. ev. esperes lelkész.

Fe

lelős szerkesztő és laptulojdonos:

Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS

pedig ne is csodálkozzunk, mert az egyik ministernek munkáját lerontja a másik hatalmasabb ministernek (a pénzügyministernek) intézkedése, ki a községek azon egészséges (intézkedését) szabályrendeletét, hogy a községben minden vasárnapon zárva legyenek a korcsmák, mint az iszákosság terjesztői, következetesen megsemmisítik s igy minden jóravaló törekvésünknek útját vágják. Beszélhetsz jó tanító, prédikálhatsz lelkész, ismertetheted jegyző, községi elöljáróság az alkohol káros hatását, szavaitok visszapattannak, mint borsó a falról. A pénzügy- minister úrnak sok millióra van szüksége, kell ágyukra, puskákra, hadihajókra, honnan szerezze ezt be, hanem a szeszgyártás óriási jövedelméből.

Ung-megye déli részén kellett a múlt évben keresztül utaznom, egyik község valóban szomorú látványt nyújtott. Temploma bedőlt, iskolája rozzant, a nép sápadt, beesett arcú . . . . de a korcsmája az úgy nézett ki mint egy főúri palota bádogos, tornyos fedelével s 8 lakószobájával. Mi

abból nem eszel Ágost Hiába van neked pénzed Ágost. Sok millió. Te púpos vagy Ágost és nyomorék. Téged még ütni sem lehet. Csak elhessegetni, mint a kis csibét s ezt is csak vigyázva, hogy baj ne essék veled.

(Itt félbeszakadt a mondókéin t, kezdett kibontakozni előttem álmomban a saját körvonalom. Oldalamon egy leány sétált. Itt kezdett szövődni álmomban a történet.)

íme tehát.

Volt nekem régen, nagyon régen egy szeretőm. Egy lázálomban élő, csudaszép barna leány. És ez a leány bolondult értem : a barna hajúért, a barna szeműért. Pedig én nem is vagyok olyan nagyon szép. De hát ki az ördög tud parancsolni egy ilyen kis fruskának, ha oly őrülten szeret, mint ez. Egyébként Margitnak hívták. De szeszélyes vad vágyu, pogányleány volt. Én csak hagytam, sőt örültem neki. És nem is bántam, ha napról-napra növekszik a szerelme. Kocsiztunk is. Sétáltunk is. Egyszer karonfogva, egyszer nem. Mikor milyen kedvünk volt. Szóval: ő bolondult értem. Bóditó szerelmi vágygyal csüggött rajtam és valamiként egy Hetera, úgy járt utánam, úgy űzött a gondtalan estéken.

— Nyilttér soronként 30 fillér. —

A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők.

okozta e kiáltó ellentétet, ne kérdezzük, hisz’ úgy is tudjuk, hogy a pálinka. Igen jóravaló nép volna a felvidéki ruthén nép, de ennek is van két megölő ellensége, az egyiket elhallgatom, nehogy felekezeti türelmetlenséggel vádoljanak, de a másikra rámutatok a szeszkórban. Itt annyira sülyednek már egyes vidékeken az emberek, hogy a legelvetemedettebb gonoszságra képesek; 1—2 koronáért gyújtogatnak, pár koronáért hamis tanuzásra vállalkoznak. Á különben jobb sorsra érdemes népet megmételyzte a galicziai beözönlés, no meg a pálinka. De nem csak a felvidék népe, hanem alföld magyar népe is túlnyomóan meg van az ital mértéktelen élvezése által mételyezve.

így romlik a mi népünk, anyagilag és erkölcsileg sülyed. Ellenállási képessége e veszélyes kórral szemben vajmi csekély. A sorozó-bizottság tudna számot adni, hogy mennyire elcsenevésze- dett az újabb nemzedék, egyes járásokban százból alig válik egy katona. Az orvosi statisztika tudná csak kimutatni, mily sok kóNéha a fény itatta ragyogó májusi légben neki lódított "valami rejtelmes erő az azúrkék ég alatt mélán nyújtózkodó erdő árnyékos fái alá. Betakart az erdő. Zengett, csattogott az erdő. Vészes kuvik madár belesivitott a légbe, szárnyait csttogtat- va . . . Egyébként csend volt, csak a mi kezünk reszketett, csak a mi szavunk csuklóit meg néha és a mi sóhajunk hallatszott szakgatottan, hosszúra nyultan.

Margitnak szerelmes teste most kezdett bimbózni. Most lepték meg először, ágyának puha vánkosán hátraszegett nyakkal feküdve, rejtelmes vágyakkal. Most kezdett öntudatosan először pihegni szive a tavasznak csókos leheletére . . . 8 az erdő fái oly részegitően suttogtak s az erdő virágai oly csalogatón libegtek felé a szerelmes májusi szellő fuvalmára, hogy a fákat ölelte volna szerelmében, ha élet lett volna bennük .... így hát engem ölelt. Vad, nagyszerű rajongással csókolgatta remegő ajkamat. Pedig én nem is szerettem oly nagyon . . . . De ott rezgett már a sugaras légben a nárcis illata csiklandozó- an bizsergette idegeit és sugdosott neki: („Te nagy leány vagy. Neked szeretned kell már. Más ilyenkor már régen csókolt.“ És