Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-01-12 / 2. szám
2 oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912. január 12. Klein öreg mészáros jön hozzám. Öreg, mint Matuzsálem s szent, mint Ábrahám és még hozzá gyönyörű „Mózes szakála“ van. Csakhogy eljött a felesége is. Megkérdezem az öreg Matuzsálemtől, hogy hány éves, mire bevallja „én bizony már hetvennyolc.“ Most a feleségét kérdem: hány éves Kleinné ? (szép asszony lehetett valamikor, de összeíráskor már foga nem volt) kérdésemre így felel: „Én most harmincnégy éves vagyok, de ez az öreg, aki engem elvett, már több, mint ő mondja, tizennégy éves koromba lettem ez öreggel asszonnyá, van két egészséges gyermekem. Az egyik a Kóbi 16 éves, a másik a Száli 12 éves. Most már tessék kiszámítani, mily korán mentem én férjhez.“ Erre felförmed a félj és ezt mondja: „Ne tessék elhinni ntü. ur, feleségem számítása csak . . . félig se igaz, tessék megnézni a termetét és arculatját, mindjárt meglátszik, hát ez az igaz“ — mondá Klein — „a feleségem magát nagyon lekicsinyelte, megvallom őszintén, a feleségem, mikor elvettem volt a féloldalán tizenhét éves, másik féloldalán tizennyolc éves. Tessék kiszámítani ez az igaz.“ Megnyugodtam. De Kleinné azóta is haragszik rám. Hogy az öregnek ezen leleplezéséért otthon mit mondott, azt már nem tudom .... Előjött Trézsi cigányasszony. Összetöpörödött vén asszony, villogó szemekkel Kérdem tőle: (a vajdák ősanyja) mikor született? Okosan és méltóságosan igy felel: „Hát instálom alásan kedves fétisztelendéségem én ribillió előtt két évvel, pünkösd előtt 5 héttel Bak jegy alatt születtem, most már tessen kiszámítani . . . Hát ki is számítottam. De most jön B. . . J. uram vérbeli, de elszegényedett nemes. Kérdezéseién bátran főbe lehet vele ütni egy embert, magáról a csőről nem is beszélek. Agy nincs egyiknél sem, az nem is volt. TJgy látszik, hogy evvel a puskával parádénak lőttek egyet, 40—6Ó lépésnyiről s azután buzogánynak szolgált, mertmesszebbre vele lőni nem lehetett s a megtöltése pedig legalább 5 percet vett igénybe. Találni persze lehetetlen vele. de annál nagyobbat szólt. Utövégre az is valami ............... A kovács puska ezekhez képest már elmés lángészre valló találmány. Kár, hogy nincs képviselve egy példánnyal sem, mert még csak pisztolyban volt hozzá szerencsém. A toronyszoba régi bútorokkal, szobrokkal és kis képekkel van megrakva. Érdekes benne egy ottomán féle, az a nevezetessége, hogy Mária Terézia ült rajta. No hát én is . . . . Egy értékes sakkjáték is van, ez már persze üveg szekrényben áll. A fehér bábok elefántcsontból vannak faragva, a megfelelő tábla is mellette áll épségben. Sok egyébb apró régiség van még itt felhalmozva, de valami nagy művészi becset egyiknek sem tulajdonítottam. A vár a XVIII. század közepéig teljes épségben állott, a mig egy nagy tűzvész elpusztította. Azóta omlik, romlik, bár a falak még elóg épségben állanak nagyrészt. Általában véve nem kerülne valami sokba a részbeni restaurálás, ha már teljesen temtőle: milyen nyelven tud még a magyaron kívül beszélni? hát kérem ólául, németül; hát tud még még más nyelven? kérdem, mire ő szomnrodottan feleli: „Igen is tudok még egy nyelven: lutheránus nyelven“ Erre nagy hahota fakadt a „bizottság“ soraiban, mert a jó B. . . J. nemzetes uram tót nyelv helyett lutheránus nyelvet mondott, tartván attól, hogy megharagszik reá az összeíró „bizottság“ vezetője B. Gy. esperes, akit bánt az, hogy k ... i híveit — bár tiszta magyarok — ismeretlenségből-e, vagy tudatlanságból mindig tótoknak titulázzák. Figyelem akart ez lenni, azért a tévedés mosolyogva azonnal megbocsáttatott. Még több jött fel. Vénasszonyok, akik férjhez akartak menni, felényire szállították le életéveiket. Ezekkel is megalkudtunk. 0 is Ígért valamit és mi is engedtünk. De azért a számla rendes volt. Ilyen az összeírás Ha lelki- ismeretesen végezzük, sokat tanulhatunk belőle papok, tanítók és körjegyzők Nem csupán tréfás dolgok ezek, amiket itt elsoroltam, de életbevágó eszmék. Mennyit tanultunk csak egy népösszeirás alkalmával is! ? Megtauultuk a népet ismerni közelebbről az ő családi viszonyaiban. Megtanultuk, mi a népnek a vágya, óhajtása, megtanultuk, mire van szüksége a népnek, megtanultuk, milyenek az erkölcsi viszonyok. És ha mindezt tudjuk és ismerjük a népet, minden erőnket fel kell használnunk arra, hogy az a nép örvendjen jólétnek és közerkölcsi tisztaságnak. Mentéjeként kell jelentkezni minden fe- lettevalónak, hogy a nép boldogságának örvendjen, ennek alaptétele a munka, szorgalom és a vallásosság. Iránytűim ezek, mert felépíteni nem is lehetne. Pedig lehetne! Egyik Batthyány az akkori viszonyok között rengeteg összegű alapítványt (300.000 frt.) létesített, melynek rendeltetése az volt, hogy ennek kamatait 15.000 főt. évi összeget a vár javítására kell fordítani. Ez alapítvány haszonélvezője Iván gróf, fel is küld minden évben egy pár kőművest, megvakolják egy kicsit a falak tetejét cémenttel, talán egy-két követ helyre is tesznek ... nesze semmi fogd meg jól, vakulj magyar ne láss tót .... Pedig az a 300.000 főt. abban az időben volt annyi, mint ma 3 millió, lehetett volna reperálgatni, foltozgatni belőle. Természetesen a pénz folytonos devalvatiója folytán napról-napra kevesebbet fog érni. A legokosabb lett volna ezen a pénzen egy domíniumot venni s annak a jövedelmét kellett volna a reparatióra fordítani, akkor most a vár teljes épségben pompáznék. Az összbenyomást, a mit a nagyszerű, romjaiban is fenséges vár rám gyakorolt, ennyiben szűrhettem le ... . Elképzelek egy kis lányt ezüst pikkelyes páncélben leeresztett hajjal, ezüst sisakban, a mint délcegen megüli a topor- zékoló, ágaskodó lovat . . . körül nyargalja a várudvart s mikor megelégelte a lovaglást, bársonyos kacsójával megsimogatja a tajtékzó, izzadt, remegő állatot .... . . . Most már tudom, bogy mi volt a lovagkor ...••• „minden államnak talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma megdől s rabigába görnyed „ rr Őszinte tisztelettel: a közélet Írója. B. Gy. Elsőrendű vetőmag úgy búza, mint rozs jutányos áron beszerezhető a Fehérgyarmati Hitelintézet Részvt. termény-áruoszályában. Mindennemű terményt veszünk egy mázsától feljebb a legmagasabb napi árban. Törlesztéses jelzálog kölcsönök 15—65 évre 4 Va—5 % kamatra. Betétekre 5 % kamatot fizetünk. Állandó betétek külön jutalékban részesülnek. Levél a Szerkesztőhöz. — Tekintetes Szerkesztő Ur. — Vájjon nem jutna-e egy lfis hely az alábbirt soroknak a „Fehérgyarmati Hírlap“ hasábjain ? Most, hogy az uj év szele fuj- dogál hazánk felett, hátha egy boidógabb jövendőt igér nekünk, kik mind,epektől elfeledve járunk itt a sártengerbfn ? 1 Jiogy csodálkozhat az a boldog olvadó, aki nem látott hasonló dolgokat azokhoz melyeket most itt leírok! Bizony csodálkozhat is, jó magam is ugyan ezt teszem. (Észben tegyen mondva: nem e vidékről való vagyok.) Hát hogy is ne csodálkoznék azon, mikor Magyarországnak egy ilyeris vármegyéjében, amilyen Szatmárvármegye, találkozik még olyan vidék, ahol az emberek nap-nap mellett azzal kezdik el a beszélgetést: „Jaj de borzasztó rossz ut van megint* ! “Az ember sehová sem tud mozdulni. Itt van a terményem, lisztem nincs, nem tudok a malomba menni. Közeleg a tél, fám nincs, nem tudok hozni.“ Miért ? Azt kérdezed ? Mert nincs utl Nincsen?! Már hogy ne volna, van bizony, de olyan, hogy tengelyig ér a sár, ha az Isten egy kis áldásos esőt ád! És ezt a panaszt évek hosszú során át senki sem hallja meg azon tényezők közül, akik tudnának segíteni! Persze pénz nincs, amely beszélni és tenni is tudna valamit. Hát ’iszen jól van, ha nincs, de van erő, amely mindent elvégezhetne a pénz helyett! És még milyen erő ! Az emberek színe java, a sok katona! Hát ez nem a mienk ? Ezt nem mi tarjuk fenn? Nem mi fizetjük terhes adóban azok ellátását? És mi hasznát látjuk ? Azt, hogy gyönyörködjünk az ő szép soraikban és lépéseikben, amit hosszú három esztendeig tanulnak az „execier platz“-on! Nos hát ezek az életerős emberek nem lennének elég erősek ahhoz, hogy a mi gyenge utunkat egy kissé megreperálják ? Azt hiszem, hogy ellátásuk ezen idő alatt (a napi rendes járulékuk mellett) tizedannyiből telne ki, mint amennyibe az ut megcsinálása — rendes körülmények között — kerülne! Nagyságos Képviselőnk! Vájjon nem lehetne ezt egy interpelláció alakjában, vagy más módon a t. Ház előtt félvetni? Én legalább úgy vélekedem, hogy nem nagy megerőltetés szükséges ehhez.
