Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-02-23 / 8. szám

2 oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912. február 23. Az egyetemi hallgatók ezen megdöbbentő helyzetén kétfélekó- pen óhajtanak segíteni. Az egyik módszer az volna, ha ossz' társa­dalmi tevékenység, áldozatkész­ség utján segítenének az egyete­mi hallgatókon, annyival inkább, mert a meglevő segélyzö egyesüle­tek erre csak igen kis részben képesek, a másik rész, (a kisebb) a nem hivatásos egyetemi hall­gatókat az ipari és kereskedelmi pályára szeretné terelni. Ez is igaz. Álljon mind a két érv. A segélyező szép eszméje válljék valóra mielőbb, de csak oly mó­don, »hogy a mit cselekszik a te jobb kezed, ne tudja azt a te bal kezed. * Tehát a segélyezés ne lenne az egyetemi ifjakra sértő, megalázó, legkevésbbé lekötelező. Tegyen mindenki jó szive szerint, a mint elgondolta. A másik érv, mely kisebbségre jutott a „Gallilei kör*-ben, hogy a nem hivatásos egyetemi hallgatók tereitessenek praktikus pályákra, szintén helyén való okos, bölcs eszme. Ha ennek vannak is ellenei, de nézetem szerint ezek nem logikusan gon­dolkoznak. Minden hivatásra nem csak neveltetni, de születni is kell. Csak kárt okoznak a társadalom­nak a nem hivatottak, ha olyan állásra törekszenek, vagy olyan állást foglalnak el, melyre hiva- tottságuk nincs. Igaz az, hogy minden munkakör betöltéséhez belső invokátió (meghívás) szük­séges. De még erre alkalmilag visszatérünk, most csak az újabb társadalmi tevékenységet üdvöz­löm nagy lelki örömmel. Bortnyik György. Csodálkozással hagyjuk el a képet s azon gondolkozunk, vájjon igaz volt-e ? Sorba nézhetjük azután az Andrássy család férfi- és nőtagjait, kik között ott van I. Napoleon és Mária Luiza festett arcképe s a „kuruc generális“ kedvese: a „Lőcsei fehérasszony“ is. Tovább nem fárasztom a szemlélőt, jobban mondva az Olvasót. Volna még sok sok megtekinteni való. Ott van a remekül berendezett négy „Franciska szoba,“ mely gróf Andrássy Dénes megboldogult felesé­gének emlékét van hivatva megőrizni hosszú időkön keresztül. Nem említem a hangsze­reket, melyek között egy valódi tárogatót láthatunk. Nem beszélek az üres Rákóczi lakosztályról, tornyokról, bástyákról, kertek­ről s a mély kútról, melynek mélysége 87 öl, még csak az uj sírboltba óhajtok bemenni s végignézni a sok derék magyar mágnás örök nyugvóhelyét s elbúcsúzni a szent ereklyétől: Serédy Zsófiától s azután lefelé ballagva a hegyről dúdolom a kedves nótát: „Harcosai rég pihennek, Bujdosó fejedelemnek. A toronyból késő este, Tárogató nem sir messze. Olyan kihalt, olyan árva, Krasznahorka büszke vára. (Vége.) Veszverési László. Árvíz. Szomorúságot s nagy küzdelmet jelent ez egyszerű szó. Nem csoda, képes eltemetni nehány óra alatt ösz- szes reményünk s boldogságunkat, képes megemészteni egy egész hosszú élet fáradsága s küzdelmeinek gyümöl­csét. Sajnos igy történt most is. A nem sokkal előbb jóllétnek, boldogu­lásnak örvendő, virágzó Panyola község romban. A Tisza, Szamos, Túr összes áradó vize harcba szállt együttes erő­vel, hogy elseperje, megsemmisítse, egész napokon át zúgott a harangszó, benyúlt ez a rémes éjszakába is, fi­gyelmeztetve a népet: meneküljetek s mentsétek meg a mit lehet. Jó, ha saját életét megmentette az ember, jószágát, házát már nem volt ideje megmenteni, mert jött a rohanó víz s romba döntötte házikóját, elseperte lábas jószágát, elvitte minden ingó­ságát. De hová is vitte volna meg­mentendő jószágát? ! Azon a kis Templom-téren nem fért volna el, elég, ha helyet adott a kicsinyeknek: az ártatlan gyermekek nagy seregének. Mindenütt rohanó viz, menekülni nem lehet semerre. Jó, hogy eljöttek men­teni csendőrség, katonaság, vármegye, szolgabirói hivatal. Mind ott voltak, hogy a lelkeket megmentsék, a vagyont már úgy sem lehetett. Ott volt a mentők élén, a mi szeretett, igen jó lelkű alispánunk, kinek csaknem éle­tébe került a mentési munkálat nagy és küzdelmes vezetése. Jó Panyolaiak! Távol vagyunk tőletek és mégis oly közel. Részvétünk, aggodalmunk vele­tek. Ti egyszerre sokat szenvedtek, talán többet, mintsem elviselni tudná­tok. E vész intsen bennünket óvatos­ságra és bölcs előre látásra. Jobb félni, mint megijedni. Az előrelátó gazda úgy rendezi be háza tájékát, mintha már ott volna, vagy jönne a veszedelem. Építsetek töltést, csinál­jatok gátat, hogy mentsétek, a mit meglehet menteni. Nekünk Tóparti­aknak ennyi jogunk sincs, minket érhet veszély, vízözön még kánikula idején is, töltést sem huzhatunk, gá­tat sem emelhetünk, merf til ja a törvény s büntet a vármegye. Meg­szoktuk már, hogy minden évben ter­mésünk nagy részét elviszi az árvíz, megszoktuk már, hogy hetekig el va­gyunk zárva a világtól. Panaszra hiaba nyílnak ajkaink. Legfeljebb kimoso­lyognak. Hiába: Közel vagyunk kelet­hez, keleties kényelmességgel gondol­kozunk, de igy gondolkoznak fö-fő vezetőink. A viz árad, terjed, a rémes ha­rangszó hallszik Turparton, Tiszapar- ton, Szamosparton. A tanyákról jajszó hallszik .... most halt meg az a béres gazda, ki egész hosszú életén egy uraságnál szolgált, és nincs pap, ki eltemesse, nincs harang, mely hár­mas versben elsirassa. Azok a réme­sen szóló harangok nem neki, de a tomboló víznek szólnak. Halljuk, mint mohog a viz, a nagy költő szerint épen most: Zúgva, búgva törte át a gátot, el akarta nyelni a világot. Turparti. HÍREK. Bikavásár. A Szatmármegyei Gazda­sági Egyesület 1912. évi március hó 13-án Szatmárnémetiben a városmajorban bikavá­sárt tart. Gyilkos csikóslegény. A Hortobágy melletti Ludas-csárdában rémes gyilkosság történt öt korona miatt. Ennyivel tartozott Laczák Imre csikós Szabó Istvánnak, aki már ismételten kérte vissza a pénzét. Teg­nap a kocsmában újra kérte Laczáktól a pénzét. Ez a szomszédjához fordult: . — Megadjam neki ? — Meg — felelt ez. Laczák erre ólmos botjával úgy vágta fejbe Szabót, hogy kettérepedt koponyával eszméletlenül esett a földre. Most haldoklik a kórházban. Csak Mauthner-féle magvakat vásá­rolnak helyesen gondolkodó, számitó gazdák és kertészek, még akkor is, ha másbk ol­csóbbak volnának, mert tapasztalatból tud­ják, hogy ez csakis a magvak rovására és a vevők kárára lehetséges. Hirdetmény. A terményeknek elővételét megkezdettük s fizetünk fehérgyarmati paritásban októberi szál­lítási búzáért 19 K, rozsért 15 K, zabért 14 koronát. Mindennemű ter­ményeket bármily mennyiségben ve­szünk. Fehérgyarmati Hitelintézet R.-t. Vonatgázolás. Nagybányáról jelentik, hogy a nagybányai vonat a Buságmisztót- falusi útvonalon Mátra Vaszili 25 éves nős munkást elütötte, lábát törte és fején is szenvedett zuzódásokat. Honti Endre moz­donyvezető előadása szerint az nap este a sötétség miatt a mozdony előtt alig látott valamit, midőn azt vette észre, hogy a moz­dony nehezen megy. Az akadályt megtu­dandó, mozdonyát megállította s a moz­dony alól nyögést hallván, az összeroncsolt Matra Vaszilt találták alatta, akit alig tudtak onnan kiszabadítani. Mátrát a sze­mélyzet a szolgálatot teljesítő hivatalnoknak adta át a kórházba leendő szállítás végett. Az elválasztás a csecsemő életében az első legfontosabb változás, amely kiha­tással van további fejlődésére. A szülők csak az esetben biztosak azt illetőleg, hogy a gyermek az átmenetet baj nélkül éli át, ha a Phosphatine Falliéres gyermektápszert adják neki és ezzel vezetik be a szilárdabb anyagokkal való táplálást. A Phosphatine Falliéres következtében a gyermek megerő­södik és a fogzáson könnyen esik túl. Egy nagy doboz elegendő 3 hétre, ára 3 korona 80 fill, s kapható a gyógyszertárakban. A farsang foglyai. Párizsban a teg­napi farsangi éjszaka folyamán 970 letartóz­tatás történt csintalanság miatt. Mintegy 50 embert fogságban tartottak tiltott fegyverek viseléséért, illetve más kihágásokért. A Rue Toréi rendőri hivatalában az elfogottak összetörték a gázcsöveket, úgy, hogy el kellett zárni a gázt, nehogy robbanás kelet­kezzen. A főnök végre kénytelen volt mintegy 250 letartóztatottat azonnal szaba­don bocsátani. Meghalt a külügyminiszter. Aeren- thal gróf az osztrák-magyar monarchia kül­ügyminisztere szombaton éjjel Bécsben meghalt. Gál Jenő mérnöki irodáját Szat- máron, Bercsényi utca 33. szám alá helyezte át. Telefon szám 189.

Next

/
Thumbnails
Contents