Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-02-09 / 6. szám

6 szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1912. február Ö. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉI ÁRAK: Fömunbatárs: bortnyik györgy — Nyüttér soronként 30 fillér. — Egész évre . . . . Fél évre .......... .8 K. Negyed évre.... 2 K. . . 4 „ 1 Egyes szám ára 20 fill. Felelős szerkesztő és lspíulajúDnos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magya­rádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyar­mat, címére küldendők. Uj eszmék. (A Gallilei kör működése.) Az eszmét a maga előretö- rekvésóben megállítani nem lehet. Minden kornak megvan a maga eszmeköre, gondolata, minden kor a maga magasztos eszméivel fej­leszti, avagy durva önzésből jött törekvéseivel, minden nagyot és szépet megölő nézeteivel teszi tönkre a köztársadalmat, mondjuk az emberiséget. Ha az emberi ne­met valaki, mondjuk az eszme- törtető boldogítani tudja: jóllétének emelésében, benső lelki érvelésnek az igaz felé céltudatos fejlesztésé­ben,: hálára van ezzel kötelezve az emberiség. De mikor azt lát­juk, hogy ezeknek az uj eszmék­nek apostolaiban eszük ágában sincs a nép boldogitása, jóra, nemesre irányuló nevelése, mikor azt látjuk, hogy ez az embertömeg csak eszköz kezünkben: akkor erősen lelkünk minden erejéből oda kiálltunk e hamis próféták és álapostoloknak: hagyjátok a népet meg az ő hitteljes meggyő­ződésükben, ne vegyétek el tőlük azt, a mit Isten adott mindnyá­junknak a velünk született érzé­seinkben, gondolatainkban, ne ve­„KRASZNANORKA BÜSZKE VÁRA . . . “ A „Fehérgyarmati Hírlap“ eredeti tárcája. „Krasznahorka büszke vára, Ráborul az éj homája Tornyok ormán az őszi szél Régmúlt dicsőségről regél, Rákóczinak dicső kora Ne jönm vissza többé soha.“ E dal mélabus hangjai mellett, oly sokszor merengett el lelkem a múlt dicső­ségén 1 Istenem, hol van az a szép korszak, amikor hős Rákóczi katonái taposták e véráztotta földet!? Itt-olt egy emlék, egy kopott dolmány, vagy kacagány, egy rozs­dás puskacső, mennyit tudna beszélni az elmúlt dicsőkor eseményeiről ! És mikor a lelkem ott bolyong a nyalka kurucok tábo­rában, önkénytelenül is Krasznahorka büszke várában képzelem magam, hol ama dicsőkor, oly sok emléke pihen. Ha ezen vár kőfalait látom, valami különös érzés hatja át szive­met. Mintha a múlt dicső alakjainak szel­lemárnyai járnának táncot a romok között! Oly cseudes minden! A vár kápolná­jának harangja csak kivételes alkalmakkor szólítja a hivő lelkeket Istentiszteletre. Es gyétek el hitünket, reményünket; ne rontsátok le avatatlan, durva kezekkel, a mit a múlt tarisznyá­iból meritettüuk, melynek egyikén kétezer éve, (a keresztyénség) a másikán a magyar állam kétezer éve szeretettel önfeláldozó lag csüg- günk, mert nekünk mindenünk ; éltető vallásunk és boldogító Ma­gyar hazánk. Az újabb eszmék társulási köre: a „Gallilei kör* vállalko­zott arra, hogy uj eszméivel, me­lyek első sorban a keresztyénség- nek, másod sorban a magyar nem­zeti államnak üzennek hadat, át­alakítja a corrumpált társadalmat. A vitaestvéket a régi magyar parlament épületében január hó végén meg is kezdették, folytatják ma is, Dr. Kunfi Zsigmond úr, — bizonyára nem a hires Kunok ivadéka, — kezdte meg a vitát, azzal a kérdéssel, hogy alkal­mas-e a vallás a sociális felada­tok megoldására? S mihamar oda jut, hogy nem. Szerinte azért nem, mert a vallás mindig lenyűgözi s úgyszólván rabszolgaságban tartja az emberiséget, a kér. vallás az imperiálizmusnak volt mindig képviselője legyen az róm. kath vagy protestáns, mert ez utóbbi csak rossz kreatúrája az előbbi­akkor oly panaszos a hangja a százados kis harangnak! Istenem, de más lehetett itt az élet „akkor“! ! Benn a vár asszonya ott virraszt kis­ded magzatai felett. A várur kemény csa­tában szedi a babért és tűzi homlokára! A várnép izgatottan jár fel s alá. Lesi, várja ura érkezését, hogy üdvözlést mondjon a szép daliának .... De csak nem jön a várvavárt vendég 1 Magánál tartja a „lőcsei fehér asszony“ 1 Lassan-lassau beletörődnének helyze­tükbe, ha úrnőjüknek —- Serédy Zsófiának1— halvány arca nem aggasztaná őket. Már ezen is túl vannak. A lélekharang imára szólítja a hivő lelkeket, úrnőjük lelkiüdvéért imádkoznak ..................... Ot t áll a díszes ravatal a várkápol­nában. A kőt fiú térdel a ravatal mellett. Egyszerre azonban nyüzsgés, mozgás támad az udvaron, mindenki az északi bástyára fut. Jön a várur 1 Jön a várur! hangzik mindenfelé. A tornyon ott lobog a fekete zászló. A várur megért ebből mindent s annál inkább sietteti a kocsist, hogy hajtson. De hirtelen megáll a hintó, mert hátsókereke összetört! .... Fent a várban lövés dördült el s utána nek. Nem tudom, hol tanulta a bölcsészetet, vagy a theologiát Kunf'y ur, de bizonyára nem is­meri azon arany igazságot: meg­ismeritek az igazságot és az igazság szabadokká teszen titeket. A kér, vallás soh’ sem nyomta el, de mindent átható szellemével, hité­nek erejével felemelte az emberi­séget. A szivekbe a béke, szeretet áldott magvát hintette el, a hit felemelő voltánál fogva a szenve­dések nehéz harcában is uj erőre sarkalta a hivő embert, e nélkül olyan lett volna élete, mint az a tájék hová nem süt a nap éltető melege. Most is vallják, millió ember vallja. „ A szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít, Néki mig a sir rá nem lehel, Mindig tűrni és remélni kell." (Arany János) Az isteni mester pedig a he­gyi beszédben igy mondja: boldo­gok a lelki szegények, mert övék a menyeknek országa. Ezt vallom én is. Az uj esz­mék és tanokra folytatólag még többször visszatérek. Bortnyik György. a nagyobb fiú szivéhez kapva rohan a kápolnába . . . Anyám ! Drága jó anyám, ne szorítsd annyira szivemet 1 És a merev halott kéz megmozdul, a fiú fájdalma elmúlik, de az anya, — ki hűtlen férjéhez a síron túl is hü maradt — intőleg tartja jobb kezét még ma is, hogy rossz útra tévedt gyermekét halála után is a szülői tiszteletre és szeretetre intse! És a reményében csalatkozott fóríi — a várur — rosszat sejtve visszafordult s elment oda, ahonnan jött. Másnap eltemették a drága halottat s azóta isott pihen Krasznahorkabüszke várában. íme csak egy eset, amely elég arra, hogy különös érzéssel töltse el a szemlélődő lelkét. Hát még azóta, mióta az ős Bebek felépítette a várat, hány és hány csodadolog történhetett 1 ? És most ott áll a vár. Néma, csendes minden. A kapus, ki az Andrássy grófok megbízásából hűségesen vezérli az odase- reglő kiváncsiakat, oly közönyösen beszél mindezekről. Hiszen mit tudja ő, hogy egy nemzet dicsőségének jelei vannak ott felhal­mozva 1 ? Veszverési László. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents