Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-02-02 / 5. szám
arany tollával uj időket Írtak magyar hazáük ezer éves történetébe. Nemzetünk ezen ismert daliái két csoportra oszlottak, a mérsékeltek és a magyar szabadságot mielőbb kivivők csoportjára. Az előbieknek főtörekvése (Széchenyi és társai) az volt, hogy Magyar- országot a földmivelés, ipar és kereskededem fejlesztésével előbb nagygyá és erőssé kell tenni azután következik, mert következnie kell, a szabadság és önállóság kivívása; azutóbiak ("Kossuth, — Yesselényi és a többiek,) a magyart előbb szabaddá akarták tenni, mert igy egy önálló nemzet jobban értékesítheti anyagi erejét, gyarapítja szellemi tőkéjét. Mindkét csoport nagy munkát végzett a nemzeti ébredés nagy korszakában, mindenike előtt e nagy férfiaknak hálával borul le a nemzet s áldja most is dicső emlékezetüket a még el nem satnyult utókor. Cakhogy szomorú idő fordult ismét a magyarra. Mig a magyar nyelv fejlesztésén, a nemzeti eszméknek a szivekbe és lel- kekbe való beültetésén fáradoztak a nagy költők és nemzeti é- letünk vezetői; feltámadtak ellenségeink is, a magyarság supre- mációjának ellenségei: a szlávok és oláhok, féltve nemzetiségüket, de biztatva kívülről is a oarna- rilla által. Így múló fény volt nemzeti életünk egén az 1848. óv korszakot alkotó törvénye. Ellenünk zúdultak — kevés kivétellel — a magyarországi nemzetiségek, feldúlták a magyar vagyont, porrá égették a magyar kúriákat, legyilkoltak mindenkit, ki gyilkos kaszájuk, vagy hand- zsárjuk elé került, nem kiméivé 2. oldal. tózva gondolok e jelenetre, mely nekem egy hónapi betegséget okozott, de az italt meg- utáltatta vellem. Most már érthetik az urak, miért nem fogadtam el tőlük az üveget, s miért undorodom az alkoholnak szagától is. Az egyszerű elbeszélés egészen lekötötte figyelmünket. Nagybátyám az erdővéd felé fordulva mondá: — Most már tisztázva van előttünk eljárása. A történet, melyet elmondott, ritkítja párját s méltó volna megörökíteni. — Már meg is van uram, — szólt a kerütő. — Ha nem csalódom, azon fa és kő közelében találkoztunk az imént, mely e történet emlékét hirdeti, ott az erdő mélyén .... — Tehát az a kölönös felírással ellátott fa és kő a most elmondott történet attribútuma, szólt nagybátyám, — hanem annak magint meg kell lenni a maga külön történetének és most már arra is kivácsiak vagyunk. — Szívesen elmondom azt is. A zsidó ■átra a megjelölt fa alatt állott és én annak tövén állva obszerváltam meg a bűnös undorító cselekményt. Következő télen, éppen Pálfordulásakor arra mentem, s eszembe jutott a látott história. Elgondolkoztam. . . . Én a fa tövében fordultam vissza az iszá- koiság, a nyomor útjáról, a mértékletesség a jóllét útjára. Méltó volna e helyet megjelölni . . . Eszembe ötlött, hogy a fakérgen kiforr a rávágott betű. Töprongbem, mit vágjak a kéregre. Végre eszembejutott, hogy Pálfordulása van s engem Pálnak hiv- Mk,U itte fa tövén fordultam a jóutra. FEHÉRGYARMTAI HÍRLAP még az ártatlan gyermekeket és védtelen nőket sem. Még a birka sem mutathat nagyobb türelmet, mint a magyar mutatott akkor, midőn a lázongó nemzetiségeket le akarta csendesíteni, de mikor látta, hogy gyilkolják testvéreit a vér arczába szökött s fegyverre szólították a magjmrt. Szép idő volt ez, harcz a szabadságért, egyenlőségért és testvériségért, harcz é- letre és halálra vérrel szerzett hazánk negmentéséért. Önmagunkra voltunk hagyatva ekkor is, tanácsadó akadt, de segítő nem. Az ellenséget legyőzte a földből, termett hadsereg, de a zsoldos erőt nem. Világos után Arad következett. A legszomorubb helyek, legfájóbb emlékek s azután. . . ., hosszú fájdalmas elnyomatás, mely 18 hosszú esztendeig tartott. Ily időben, hogy haladt volna előre a népnevelési B. Gy. (Folytatása következik.) 1912. február 2. LILIOM ROMÁNCZA. Fürdik a Napsugár Nagy kék medenczében, Az ég tengerének Kellő közepében, Habfátyol kendőbe Törölközik legott, Nézik a virágok Ezt a tisztaságot. Nézi Liliom is, Sóhajt küld az égre, Szerelembeteg lesz: Liliom szüzkeble; Csüggett fejét hajtja Bánatos keblére, Naponta heivadtabb Forró szerelmébe. Szép büszke virág ez, Sok az udvarlója: Csillagok, virágok Hódolatá bírja. Szerelmet susognak, — Liliom nem hallja, Liliom szive fáj: A szép napsugára. Budapest legújabb és leg- moderneb szállodája Aczél Miksa által pazarul berendezett Excelsior szálloda Rákóczi-ut 72. szám alatt. Minden szobában meleg és hideg víz, minden emeleten telefon, központi fűtés, lift. Szobák naponta 5 koronától feljebb kaphat tók. Az árakba foglaltatik az angol reggeli, ruhavasalás, beret- válkozás és ásványvíz. A pályaudvarok és színházak közelében. Villamosközlekedés minden irányban. És fejszémmel nagy araszos betűkkel bevágtam a fakérgébe: „Pálfordulása.“ A tetoválás hatalmasan sikerült. Következő nyáron szépen kiforrtak a betűk. A nagyságos ur ki legjobban örült neki, hogy abbahagytam az ivást, — egyszer arra cserkészett és meglátta a rovást. Megmagyaráz- tatta magának az egész históriát és azt mondta, hogy a fát előbb-utóbb megemészti az idő, tehát kővel jelölteti meg a helyet, hogy ez a történet, melyből annyi ember okulhat, fennmaradjon még halálom után is .. . És e kő, e fa az én gyönyörűségem, mig élek; melyről Czirmó Laci, a falu fűzfa-poétája verset is komponált, mit ott őrzök rámába téve a szobafalán a miniszteri okirat mellett . . . . És ha meghalok, e kö alatt, e fa tövében fogok pihenni. És hiszem, hogy oly édes lesz ott az álom, mint itt fent az élet .... Az egyszerű ember arcát öröm, büszkeség töltötte el, mikor mindaketten kézszo- ritással köszöntük meg a szívességét. A Túrig kalauzolt bennünket s illő köszönés után távozott és alakját elfödte a bozót. . . Nagybátyám szórakozottan bámult a vízbe s szinte összerezzent mikor megszólaltam : — No, mégis csak akadtunk olyan emberre, ki még a sárganyakunak sem kapitulál. — Fehér-holló az öcsém . . . Hanem én azt mondom, jó volna szegény hazánkra is egy olyan örvendetes — Pálfordulása. . . ZENGŐ. Szellő is megjelen, Hárfa-zenét rezget; — Egy költő művészetre Bárki büszke lehet. Csak fehér Liliom Nem lesz büszke rája, Fönt van a magasban Az ő ideálja. — Ah! de a kaczér Nap Rózsát választotta, Ez a virúló szin Inkább meghóditja. Látva ezt Liliom, Annál fehérebb lesz! Szerelmi bánattól Halálos beteg lesz. Len a világkertben Gyászos ének zendül, Mindenik virágnak Szemeiben köny ül. Még a Rózsának is Fáj valami mélyen, — Látva Liliomát Halvány fehéren. Sírnak a virágok, Sir velük a szellő, Liliom keblére Borul a szemfedő. Már rég eltemették, Feledik is sokan, Csak a Szellő sir még Fölötte gyászosan. B. /. R. HÍREK. Kinevezés. A közoktatásügyi miniszter Lehmann Anna tanítónőt a nagyecsedi állami elemi iskolához tanítónővé kinevezte. Ügyészségi helyettes. A m. kiri igazságügyi miniszter dr. Király Zsigmond mátészalkai kir. járásbirósági joggyakornokot a mátészalkai kir. járásbíróság mellett alkalmazott ügyészségi megbízottnak állandó helyetessévé rendelte ki.
