Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)

1912-09-29 / 39. szám

2 oldal FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912. szeptember 29. szolgáljon magyarázatul és megnyug­vásul e lap mindenkoron correct irá­nya s az, hogy e lap soha személyek ellen nem irányult s kizárólag mindig a közt magasabb szempontokból szol­gálta. Végül köszönetét mondok mind­azon munkatársaimnak, akik kisebb- nagyobb szellemi értékekkel a szer­kesztés nehéz munkáiban segítségem­re jöttek s köszönetét mondok lapunk olvasóinak s előfizetőinék és Mátyás Adolf nyomdász úrnak, aki is megkö­tött szeiződésünkhöz híven mindig a legpontosabban szedte ki és küldte szét e kis lapot. Amidőn lapomat megszüntetem, annak összes barátait kedves emlé­kembe zárom. Dr. Magvarádi B0R055 LAJOS felelős szerkesztő. i r =>| -------1F KÖ LCSÖN ZSÁK. Hetenként és darabonként 3 fillérért korlátlan meny- nyiségben zsákokat adunk kölcsön Fehérgyarmati Hitelintézet R.-L áruosztálya. A Túr folyó szabályozása. Hivatalos részről, de egyes birtokosok részéről is többször felmerült az az eszme, hogy a rakoncátlan Túr folyót szabályozni kell. Ez a szeszélyes kis folyó évenként többször megárad, nemcsak tavasszal, ha­nem ősszel is, nemcsak télen, de nyáron is. Megtörtént már, hogy itt az erdőháton egy szem eső sem esett, az Avasban azon­ban tetszett egy jó záporesőnek lenni: azonnal megáradt a Túr folyócska s elön­tötte rétjeinket, földeinket, járhatatianokká tette utainkat. Mi csak néztük aratás idején, hogy pusztul itt minden. Ősi szokás sze­rint bejelentettük kárunkat is, mert minden széna és takarmány termésünk, kenyerünk megsemmisült, ki is jött a becslő, (a ki mellesleg jó időket élt, mint birtokos vala­mikor, de még a maga vagyonát se tudta megbecsülni, hát még a másét) s azt a sokat mondó szavakat ejtette át hivatalos szájüregén: „no ezért kár volt kijönni.“ így lett átkunk a Túr folyó, amely olyan, mint az az éjjeli tolvaj, ki rá tör az ember­re mint lopó, de megfogni, büntetni nem lehet. Ez a Túr is büntetlenül garázdálkod- hatik minden szegény, kisbirtokos ember földjén, már t. i. azoknak a földjén, kiknek nagy védtöltésekkel nincs megengedve, hi­vatalosan' védeni földjeiket. Van nekünk ugyanis egy törvényünk: a „vízjogi törvény“, ez olyan törvény, hogy mindenütt van rajta kibúvó a dédelgetettek számára, de van §. és §. elég a törvényt nem tudó rebellisek számára, mely azt mondja: „büntessünk“. Azért áhítozunk a Túr szabályozása s megfékezése után. Az évek hosszú során át teljesen tönkretette a különben igen szor­galmatos kisgazdákat, földbirtokosokat s még a bérlőket is. Községünkben a termé­szetes szaporodás a lehető legjobb, köz­egészségügyi dolgaink is türhetők és mégis évről-évre fogy községünk lakossága. Ke­vesebb része megy csak Amerikába, a töb­biek kivándorolnak a szomszédos várme­gyékbe, újabban a fővárosba, hogy kenye­ret, élelmet, ruhát keressenek, mert itt meg- álni nem lehet. Szegény elátkozott vidék! Tízszer annyi is jól megélhetne földeden, de úgy, ily viszonyok között csekély 1200 lelket nem tudsz eltartani, mikor tönkre teszi aratási minden reményedet a Túrnak szennyes áradása. Szinte hihetetlen, hogy 15 teljes árvizünk volt már ez évben. Tavasz vetéseinket kétszer is kellett teljesíteni; a mint az elsőt elvitte tavasszal a viz, ép’ úgy elvitte a másodikat is. A szép kaszáló­kon úsznak a boglyák, a tengeri, köles föl­deken csolnokázni lehet; a mezőkön a bú­za, gabona és zab keresztek ezrei csíráz­nak s elrothadnak a vízben. Sok termény rakodó (szérű) is vízben van. Ily nyomo­rultak a mi állapotaink, hiába jajgatunk, kiáltozunk segítségért, nem hallja meg sen­ki. De hogy is hallaná, mikor Szatmár me­gyében, azaz jobban mondva a legsötétebb Afrikában vagyunk. Az elmúlt tavasszal kijött valami Kuliár mérnök s ígérte, hogy előterjesztéssel él a Túr szabályozása iránt, minket majd össze hívnak gyűlésre, melyen elhatározzuk, hogy óhajtjuk-e a szabályozást. Azóta sem tudunk többet, talán most is kijönne a mérnök ur, ha jöhetne; de nem lehet, oly nagy a viz „csinált utainkon“ is; hogy a szekeret fölborítja. Megdöbbentő az, hogy ilyen árvíz idején teljesen elvagyunk zárva a világtól; ide ugyan a végrehajtón kívül senki be nem jöhet. (Én nem tudom, mert azok, hogy-hogy de bejönnek, bizo­nyára táltosokon jönnek.) A sok sóhaj, tervezgetés és jajkiáltás­nak tehát az a vége. hogy munkához kell látnunk. A vármegye igen tisztelt Alispánja (vájjon meghallja-e?!) hívja össze az érde­keltségi gyűlést. Legjobb volna, ha ide kijönne személyesen s meglátná micsoda vizfészekben van Kölese, és Fülesd, mily borzalmasak útjaink, mennyi itt a tenni való, mily kiáltó itt a szükség s mily közeli a nyomor. Sóvárogva várjuk mind­nyájan, hisz’ oly érdekes ut lesz ez, hogy elfeledni nemjehet. Ép oly bejövetele lesz, mintha Velenczébe menne — itt is vizet lát, de só nélkül, gondolán megy — gondola nélkül. Turszabályozás jöjjön el országod! Bortnyik György. HÍREK. Halálozás. Özv. fnezőszegedi Szegedy Antalné kéthelyi Hunyady Borbála f. hó 21- én elhalt. A család a következő gyászjelen­tést adta ki: Özv. eketyukodi Gyene Zsigmondné, mezőszegedi Szegedy Anna, fiával Istvánnal, mezőszegedi Szegedy Antal, feleségével lá­zári Nagy Ilonával, gyermekeivel Boriska, Ilona, Antallal, óvári Szeoke Sándorné me­zőszegedi Szegedy Ilona Szeoke Sándorral, gyermekeivel Iván, Etelka, Andrea, Lilával, Dr, Fayl Ivorné mezőszegedi Szegedy Teréz gyermekeivel, Sűmeghy Ella, Istvá« és Fayl Máriával fájdalmas szívvel tudatják a forrón szeretett anyjuk, illetve anyósuk és nagy­anyjuk özv. mezőszzgedi Szegedy Antalni kéthelyi Hunyady Borbálának életének 70.-ik évében f. hó 21-én d. e. V2IO órakor rövid szenvedés után történt csendes elhunytát. A megboldogult hült tetemei f. hó 23- án délelőtt 10 órakor a fehégyarmati gyász­háztól a ref. egyház szertartása után a dar- nói családi sirkertben örök nyugalomra helyeztettek. Fehérgyarmat, 1912. szept. hó 21. Áldás és béke legjen porai felett! Beszterczebányai özv. Besyterczei Ká- rolyné, az elhunyt nővére, mezőszegedi szegedy István, sógora, kölesei Kölcsey Ida, sógornője és családja. Az elhunyt úri nő városunkban és vidékünkön közszeretetben és nagy tiszte­letben állott. Halála úgy a rokonság, mint az ismerősök körében mély gyászt és őszinte könnyeket okozott. Szerette őt mindenki feledhetetlen jó leikéért s mindenkivel szem­ben tanúsított igazi jó indulatáért. Temeté­sén gyermekei s az előkelő nagy kiterje­désű család tágjain kívül számosán jelen­tek meg. Kinevezések. Reinfeld Izsák ideig­lenesen nyugalmazott adóhivatali ellenőrt ebben a minőségben és a X. fizetési osz­tályba való sorolással, a tényleges szol­gálatba visszahelyezték a helybeli adóhiva­talhoz a Stán Dávid helybeli adóhivatalt ellenőrnek adótárnokká történt kinevezése folytán megüresedett ellenőri állásba. Áthelyezés. Amint a hivatalos lap köz­li, az igazságügyminiszter Kádár Árpád helybeli kir. Járásbirósági végrehajtót és Pablé Antal szinérváraljai kir. járás­birósági végrehajtókat kölcsönösen áthelyezte. Árvíz. A Túr folyó Kölese és Fiilesd határát és útjait ez évben már 15. szőr el- öatötte. A kaszálók, tengeri földek víz alá kerültek, a legelő is viz alatt. A mezőn a búza és zab keresztek ezrei csíráznak, rot­hadnak, sok helyen a széna-rakodó is v*iZ alá került. Az eső 4-ik hete folv^n sza_ kad. csépelni nem lehet, a 'nép kétségbe van esve e soha nem l&ött mostoha idő miatt. A kár kiszámíthatatlan, állapotunk kétségbeejtő. Halálozás. Özy. Oszlányi Péterné szül. Mándi Terézia földbirtokosné f. é. szep­tember 17 -én Kölesében 92 éves korában elhunyt. A szép időket élt matrónát kiter­jedt rokonság gyászolja. " Pista bátyja is meghalt. Fülesd ősz mathusálemi kort ért papja Filep István is meghalt szeptember 22.-ón Fülesden 88 éves korában, Élő rom volt már évek óta s igy a halál reá nézve csak megváltás le­hetett. Valamikor igen erős-edzett ember volt. Folyton gyalog utazott, közmondássá vált az a-szava feleségéhez, (I-ső felesege) várj egy kicsit feleségem, ne tedd oda még addig az ételt, mig benézek kissé „Szatmár- ra“ Már ő sem utazik többé itt a földön, elment Ábrahám kebelébe. Az örök világos­ság fényeskedjék neki! Két neveletlen gyer­meke siratja Dr. Kiss Dezső, néh. dr. Steinberger Samu mátészalkai volt ügyvédi irodáját átvette és ügyvédi irodáját Mátészalkán meg­újította. Ügyvéd. Dr. Frisch Lajos ügyvédje­lölt a marosvásárhelyi ügyvédi vizsgáló bizottság előtt folyó hó 28-án az ügyvédi vizsgát letette.

Next

/
Thumbnails
Contents