Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-09-20 / 38. szám
38. szám. — IV. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat 1912. szept. hó 20. Társadalmi, gazdasági 8 szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ...........8 K. Fé l évre.................4„ Negyed é vre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fül. Főnwnfeatárs: borTnyik GYÖRGY ■ a-.":.--.-:.'..1 ■ ág. ev. esperes lelkész. Felelős szerkesztő ős laptulajdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS — Nyilttér soronként 30 fillér. — A lapot érdeklő minden közlemény valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi BOROSS LAJOS ügyvéd Fehérgyarmat, diriére küldendők. A földbirtokok tehermentesítése. Ma már a müveit népek sorompói mögé álltunk, az ő dolgaikat kell nekünk is magunkévá tennünk, az ő kulturális törekvéseikkel muszáj azonosítani magunkat, ha számot akarunk tartani arra, hogy besorozzanak a szomszéd kulturnációk a maguk atyafiságába. De ősi faj jellegünk eme fattyúhajtását, a megbason- lást, csak nem tudjuk lerázni magunkról. íme itt van egy égető kérdés, olyan nagy jelentőségű dolog, amely nemzeti életünk gyökerét érinti: kellene, hogy az egész ország, mint nehány meghitt jóbarát összefogjon, hogy egyesült erővel küzdjük ki magunknak az eredményt. És tessék, az országban párttusák vannak napirenden, felbolygatott jogreüd és eszeveszett kavarodás. A fontos kérdés nem más, mint földbirtokunk teüermentesi- tésének a kérdése. Egy ügy, mely évről-évre fenyegetőbben követeli, hogy már végre rendes mederbe tereitessék. Mi előbbre valónak tartjuk a közjogi kérdések megoldását, melyek ebben a szép országban aligha lesznek valamikor megoldhatóknak mondhatók, előbbre valónak a magunk életkérdésénél, amit pedig megoldanunk kell, ha élni akarunk ezen a föld- darabon, melyhez bennünket egy ezredév csatol/ A hivatott facto- rok tétlenül nézték a zavaros politikai helyzet közepette a kis- és közópbirtokosok vergődését, de úgy rémlik, hogy most már talán, mert talpuk alatt ég a talaj, mostanában mégis észre tértek a vezető elemek és serényen hozzá látnak amennyire lehet a nagy horderejű kérdést megoldani. Néhány esztendő előtt a gazdák egyik nagygyűlésén erről az életbevágó ügyről minden tekintetben megszivlelést érdemlő beszédet mondott Bernát István. Szerinte a viszonyok mai állásában gondolni sem lehet arra, hogy a földbirtok teljes tehermentesítést nyerjen. Ma már csak arra kell és lehet szorítkozni, hogy módot találjunk a magyar föld terhein annyira könnyíteni, hogy a megélés és a kibontakozás lehetősége legyen megadva. Ez a kijelentés nagyon szomorú, rágondolunk arra a hivatásra, amit nálunk a birtokos osztály a múltban betöltött. Ha visszaidézzük azokat az idqket, amikor a középnemesség képezte a nemzet életerejét, amikor ez az ország biztosította számunkra afüggetlen- séget, ha kellett, karddal is. ámde ez nem volt lehetséges csak addig, mig bizton és önérzettel támaszkodhatott földjére a magyar. Mihelyt ez a biztonságérzet is in- gani kezdett, mihelyt másoknak is beleszólása lett az anvaföld javaiba, a függetlenség is alább- alább szállt, vagy jobban át és át származott hitelintézetekre, uzsorásokra, idegenekre. Csakhogy ha orvosolni óhajtjuk a bajokat, ha radikális utón akarjuk helyrehozni a mulasztottakat, akkor le kell vetnünk minden álszemér- met és pőrén kell megnéznünk a sebet, mely betegségünk, bajaink okozója. Ha kendőzgetjük, ha foíyton-folyvást olyan gyógyszerek, melyek csak ideig-óráig huTRENCSÉN, BECZKÓ ÉS MÁS ECYÉBB. Irta: Dr. Kubovich Zoltán. A „Fehérgyarmati Hírlap“ eredeti tárcája. Szinte látom, hogy milyen vasvilla szemeket mereszt e szerény iráskára Vesz- verési. Szinte hallom a mint mondja: „no ez is eleszi már előlem a kenyeret 1“ Pedig ne irigyelje a helyzetemet Veszverési uram I Nehéz kenyér a Vág völgyéről írni. Nem adatott meg nekem, hogy ékes szavakban tudjam kifejezni gondolataimat, hogy le tudjam írni azt a fenséges panorámát, a mit a Vágvölgye nyújt, például a Tureczkó tetejéről nézve. E hegyecske nem magassabb 150 méternél a hegy lábától nézve s mégis oly szép kilátás nyílik róla Trencsén vára felé, hogy páratlan. Kár, hogy Nyitra felé semmit sem látni, mert a fák teljesen elzárják a kilátást. A hegy határozottan kialudt vulkán, teljesen kúp alakú. Az a legérdekesebb, legalább nekem az tűnt fel. hogy a völgyek teljesen laposak, olyan sik terület, hogy az ember azt hinné, hogy az Efí-gyarmati határban van, ha a láthatár szélén nem merednének az égnek a sárga .... akarom mondani a kék hegyek. A nép itt, hogy is mondjam ............... kö vetem alásan, tót. Meglepett, hogy a földeket igen jól művelik, úgy hogy bátran merem állítani, van itt olyan termés, mint teszem azt, Szatmárban. Főkép a cukorrépa termelés folyik nagyban s abból szépen pénzelnek. A búza is jól megterem. A nép nagyon tisztességtudó, becsületes, alázatos. Ha végig megyek az utcán nagyon ritka ember az a ki ne köszönne. Megfigyelésre méltó, hogy sokkal több köszönési formái vannak, mint a magyar nyelvnek, sőt még több, mint az angolnak. A magyar nyelvben használt kifejezések mind magvannak, még az „ajánlom magam“ is. Azonfelül 12—1 óráig délben „dobre polodnye“ járja. Azt jelenti, hogy „jó délt“. Délelőtt „dobre dopolodnye“, délután „dobre odpolodnye“. Ez utóbbi, a jó délután kifejezés, meg van az angol nyelvben is, de már a jó dél és délelőtt kívánás, nincs. Hjál alázatos ott a paraszt, ahol egy akármilyen valamire való hegyecskéröl is 4—5 várnak omladékát látni .... Szinte jól esik tapasztalni, hogy itt még van az úri népnek egy kis becsülete, ebben a cu- cilista világban. A nyári nagy meleget könnyen szenvedtem at. Itt a sok hegy, erdő, a Bosácz patak, a Vág, a nagy párolgás elvonja a hőt, úgy, hogy nagyon kellemesen telt volna az időm, ha tanulni nem kellett volna. De hát kell . . .sőt jól magyarosan kifejezve : muszáj 1 Egyik ősöm Beczkó rabló lovag vezére volt. Hja szép idők voltak azok . . . Kár. hogy , manapság már nem lehet erre a pályára menni . . . Nagyon nekem való volna. Igyhát kénytelen, kelletlen, ha az úri csemetében van egy kis vitézi buzdulat .... már megint muázáj ezt a kifejezést használni .... muszáj az ügyvédi pályát választania. Lényegileg nem különbözik a kettő. A cél ugyan az, csak az eszközök mások. Régen az ősök csillagos buzogánnyal golgoztak, a késői unokának már erre alkalma, tere nincs. Az már kénytelen (azért se muszáj!) költségjegyzék- kell dolgozni. No ez is elég veszedelmes fegyver, meg tudná mondani egy pár derék alperes-
