Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-07-05 / 27. szám
2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912. julius 5. Egyik vidéki embernek volt egy vidéki pénzintézetnél egy 5000 és egy 2000 koronás kölcsöne. Olcsóbb kölcsön reményében nemrégiben egy fővárosi intézethez fordult és amit kért megkapta, vagyis felvett 8000 korona külön jelzálogkölcsönt. A takarékpénztári kölcsönök még nem voltak régi keletűek, úgy, hogy a folyósítás alkalmával levont különféle takarékpénztári dijakat, még különfélébb bélyeg költségeket, mindenféle iratok beszerzésének költségeit, hogy úgy mondjuk még ki sem heverte a kölcsön, E kölcsönök visszafizetését a fővárosi intézet teljesítette, s mindkét kölcsön után 3 -3%-os kártalanítási dijat kellett fizetni, ami már magában véve 210 korona volt, a két kölcsön törlési engedélyére, törlési kérvényre ragasztott bélyeg és a törlési mun- kadij a lehető legmérsékeltebb számítás mellett kitett 50 koronát. Vagyis eddig a ráfizetés 260 korona. Most jön a fővárosi intézet 8000 koronás kölcsönének beke- beleztetése, majd a leszámítolás és ekkor 1—2% értékesítési dij levonása. Ez mintegy 60 korona oly kiadás, melyet csak hosszabb lejáratú kölcsön nem érezhet meg, de hamaros visszafizetés mellett, mint minden pénzintézetnél, úgy itt is feltétlen veszteséget jelent az adósra nézve. Az eddigi veszteség tehát 320 korona. Még szerencse, hogy a fővárosi intézeti kölcsönnek nem voltak bólyegköltségei s emellett kártalanítási dijat sem számított, amely kedvezmény, ha meg nem lett volna, még nagyobb veszteséget lehetne kimutatni. Mert az adós itt nem állott meg. Hallott valamit olcsóbb pénzről beszélni. Kapja tehát és visszafizeti a fővárosi kölcsönt akkor, mikor még alig melegedett bele. A legujjabb kölcsönét már ügyvéd csinálja, Tegyük fél, hogy az ügyvéd semmi közvetítési dijat nem számit, még ez esetben is, mi lesz már a folyósítás előtti költsége? Iratok beszerzése, kötelezvény bélyege, bekebelezési illeték, bekebelezés körüli bélyegköltség, munkadij, a fővárosi intézet 8000 koronás zálogjogának töröltetésével bélyegktfltség és munkadij az ügyvéd számlája szerint legkevesebb kitesz 200 koronát. Tehát most már 520 koronára rúgott a vesztesség. A legujjabb kölcsön talán látszólag egy igen kevéssel olcsóbb kamatlábú, de feltételeiben sokkal hátrányosabb, mint a tővárosi intézeti kölcsön volt. Itt nem készpénzben, hanem 962 árfolyam értékű záloglevélben kapja a kölcsönt, mi a folyósítás alkalmával kerek 360 korona hiányt jelent. Végeredményben tehát azt látjuk, hogy azon időtől fogva, midőn az első takarékpénztári kölcsöneit rendezte, a budapesti intézeti kölcsönt felvette, visszafizette és uj kölcsönhöz folyamodott, szóval ezen nem is egy évi idő alatt 920 koronát fizetett rá a konvertálásra, tehát mig vagyoni előnyt akar szerezni, magát, családját és gazdasági átlagát 920 koronával rövidítette meg, amely igen nagy összeg olyan vagyonhoz mérten, amelyik csak 2000 korona kölcsönt bir el. Igaz, hogy talán a kevés kamatkülönbözetben némi kárpótlást kaphat, igaz, hogy utolsó kölcsöne első megterheléseit hosszú éveken át valamennyire elviselheti, de éppen olyan emberekről van szó, akik nem ]ól számítanak, nem jól gondolkoznak, s igy szinte várható, hogy még olcsóbbnak látszó kölcsönt se}t meg, rövid idő alatt legujjabb kölcsönét is visszafizeti és mindig csak további veszteségeket okoz magának, mig utoljára arra a tapasztalatra jut, hogy mig ő vagyoni gyarapodást akart, addig rossz számítással elkonvertálta az egész vagyonát. Az emberek olyan meggondolatlanok ! Hányszor kell tapasztalnunk, hogy az adóst nem is az olcsóbb kamatláb biztatja, hanem személyeskedés vagy ellenlábaskodás. Valamiért megharagszik és máshelyről vett pónzpől dacból visszafizeti kölcsönét, melyre pedig oly sokat költött és amelynek előnyeit osak azután élvezhette volna. Kinek csinált kárt ugyan? A pénzintézet az ő legtöbbször kis kölcsönének elvonását meg sem érzi, de megérzi ő a kárt. Aki vagyoni gyarapodást a- kar, ne felejtse soha szeme elől, hogy mindig ésszel dolgozzunk és mindent a maga idejében. Kölcsön zsák. Hetenként és darabonként 3 fillérért korlátlan mennyiségben zsákokat adunk kölcsön. Fehérgyarmati Hitelintézet R.-t. áruosztálya. Aratás kezdetén. A múlt évi meddő aratás után félve és remegve gondolunk az idei aratásra. Egy év alatt sokat tapasztal, átél és csalódik az ember, nem mer azért optimista lenni, inkább kétkedő- lég tekint az idei aratás eredménye elé. Nem csoda. Február 18-tól kezdve oly rendkívüli nagy volt a csapadék, oly gyakori volt az árvíz, hogy aratási szép reményeink foszladozni kezdtek, volt idő, midőn mindenről lemondtunk. Ezek a gyakori árvizek mérhetlen nagy károkat okoztak; a kaszálók szép fütermése beiszapolódva megsemmisült, hasznavehetlenné vált, a zabvetések fele a viz miatt megsemmisült, a mi megmaradt azon a rozsda mutatkozik. A tengeri is jó részben viz alá kerülvén, — csak a dombokon maradt meg. A búza és gabonában is van kár, de az jobban bírta, úgy hogy bízva elmondhatjuk, hogy a búza és gabona hozama a legszebb reménnyel biztat. Bár úgy lenne, hogy ne csalódnánk. A szükség mindenütt kiáltó, a nép a mindennapi kenyeret alig birja megkeresni, a gazda már hónapok óta kilós bolti lisztet kénytelen venni, mert hombárjából a búza még a múlt év végén kifogyott. A hivatalnok panaszkodik a nagy drágaság miatt. Panasz és sóhajtás kél minden ajkon, szegény a nép és pénznélküli, épen úgy mint legtöbb bankjaink, nincs forgalom, nincs kereslet! (Csak a pénzben volna kereslet, de ez a pénz úgy elett dugva, hogy meg nem találjuk.) Csakis a mi szükebb életkörünkkel foglalkozom, a tágabb társadalmi s hazai életfejlődésébe, vagy újabb alakulásába véges emberi elmével betekinteni nem tudok. Látom a zűrzavart hallom a vész kiáltást; megalázó el- nyomattatásról panaszkodik a nemzet, de a kibontakozás észszerű bölcs vezetőjét nem látom még sehol, a két végtelen ellentét áthidalását nem bírta még megkísérelni senki. Hjah, a bölcsesség köve mélyen el van rejtve. Minden figyelmem tehát most aratókra fordítom. Kedvesen peng az arató kaszája, édesen csengő hangon dalolnak az arató leányok, a legszebb és legáldottabb munkát most végzik jó kedvvel, vidám aratók. Ezek a vidám aratók biztosítékai annak, hogy most gazda és cselédje, munkaadó és munkás ki lesznek elégítve, lesz kenyér, néni lesz oly szigorú a tél, boldogabb lesz a társadalom, ki lesz elégítve az éhező nép. Tavaly nem igy volt. Fájó lélekkel gondolunk erre vissza. A buza-gabona 1—2 magot adott s ez is elpusztult jobbára a kétszeri iszonyú tűzvészben. Mi csak reménykedjünk, baj volna, ha e remény nem élesztené lelkünket. A csüggetegség leveri az embert, a munkát sem viszi előre, a munkakedvet még éppen elveszi. Reméljünk jobb időt, reméljünk jó aratást. Az aratás nagy urát pedig kérjük, hogy az ezer és ezer munkás kezeket áldja meg, mezeinket csapásoktól védje meg, hadd lenne már egyszer áldott és bő aratásunk. Kölese, 1912. julius hó 3. Bortnyik: Györgfy. Méltóságos gróf Vay Ádám úrnak nagyar-csekei uradalmából f. évi október 1-től 10—12 évre együtt vagy külön-külön bérbe adatik: 1. ) Tibor-tanya, circa 300 magyar hold prima szántó és 75 hold prima kaszálóval és szép urilakkal Szatmár- csekében; 2. ) Marcsa-tanya, 750 magyar hold szántó, 150 hold kaszáló, urilakkal Nagyarban; 3) Sándor-tanya, circa 300 hold szántó, 75 hold kaszáló, kívánatra urilakkal Nagyarban. Bővebb felvilágosítással szolgál és érdeklődőknek „Penyige“ vasút (és távírda) állomásra kocsit küld Molnár Imre uradalmi intéző Nagyar, Szatmár-megye.
