Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-06-28 / 26. szám
2. oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1912. junius 28. világának zsenge csiráit. Az évek pedig telnek, az idő rohanva repül. Az első hosszú szoknya, az első cigaretta már jelzi a küszöböt, melyre , lépve az ut az Élethez vezet. És a küszöbnél révedezve, imbolygó lépéssel áll meg a jövő nemzedéke. Tántorog, sokszor elbukik, vagy gyógyilhatat- lan kórral lelkében vonszolja végig a maga terhét, mert nem nevelték az életnek. így, igy fest a jövő nemzedéke és a pedagógia ^nagy mesterei banketteznek, iskolai év végén megjelennek az értesítők vaskos füzetei, egyikből sem hiányzik egy szakcikk, a mely az ifjúságnak, a jövő nemzedékének nagy kérdéséhez hozzá nem szólana? A nyomda festék azonban csak nyomda festék marad. Életre nem kél a holt betű, nem elevenít, mert hiányzik belőle a szellem, a megértés, az élet ismerete, a melyre nevelni, vezetni, tanítani kellene. „Iskolai év végén.“ Pár nap és bezáródnak a nevelés és tudomány felszentelt csarnokai. A tantermek kiürülnek, a tanulók vagy hallgatók messze-messze elszélednek, vagyis édes szülői otthonukba térnek. De kérdezzük milyen érzelemmel, minő gondolatokkal tér a szülei házhoz a zsenge gyermeksereg és a jövőt alkotandó aranyos ifjúság?! Bizony vegyes érzelmekkel s még különfélébb gondolatokkal. Az egyik igen szép bizonyítványt (vagy legalább reményre jogositót) szorongat markában, a másik félve, remegve közelit atyjához, nem meri nagyon is fogyatékos, nagyobb számokat mutató bizonyítványát megmutatni. Utána következik a mentegetődzés, a hibáknak másra, de többnyire a tanár úrra való oktro- yálása . . . stb. A jó atya figyelmeAz ifjak azután a tanárokat üdvözölték, ezek meg a volt növendékeket. Megindult a beszéd. Szó folyt a jelenről, szó esett a múltról. A már jelenlevők valahányszor egy- egy fiatalembert feltűnni láttak, azonnal rákezdték: — Jön a Fehér. Ott jön a Kelemen ! Amott áll és keres bennünket a Boross! Ehun jön a felesegével a Vértes. (És igy tovább.) Csakhamar a hosszú nagy asztal benépesült. Élénkség, zajos társalgás folyt. Beszéd folyt, bor folyt. Tanárok a tanítványokkal koccintgattak. Egymás egészségére ürültek a poharak. Közben újabb ifjak érkeztek. Voltak olyanok — egy-kettő, — kiket abszolúte felismerni nem tudtunk. Kivált egy volt kollégánkat, ki annyira megszakálosodott, hogy mégegyszer oly idősnek véltük. Vele szemben egy volt tanárunk, ki mindannyiunknál legalább is 15 esztendővel idősebb volt, egészen fiatalnak tetszett. Ismét érkezett egy volt iskolatársunk, ki annyira át volt hatva a viszontlátás őrösén meghallgat mindent, de keveset ért meg mindezekből, legfeljebb any- nyit, hogy édes fiának egész évi fáradtsága, neki pedig egész esztendei fiára tett költekezése minden haszon nélkül oda veszett. Bizony gyenge egy aratás ez, mikor az elvetett mag- vat sem kapja vissza a gazda. Mindjárt keressük ennek az okát. Talán a talaj nem volt jól előkészítve, kemény volt s nem volt képes a szellemi mag befogadására, avagy szúró tövisek ölték meg a fejlődő zsenge hajtást?! Avagy talán nem jó mag- vat hintettek el! ? Ezek ama gondolatok és képzeletek, melyek ilyenkor úgy nem sikerült vizsgák után előtérbe lépnek s addig az ember nem is tud nyugodni, mig az okozatnak az okát, legalább a maga Ínye szerint meg nem találja Pedig egészen egyszerű oka lehet a rossz vizsgái eredménynek, hogy a fiúcska, vagy reményteljes ifjú nem a tudományos pályára való, lehetnek talentumai, de nem a tudományos, hanem a gyakorlati életre De megtörténik, hogy a fiú erkölcsileg esik 'kifogás alá. Keressük ennek is az okát, de ne nagyon messze keressük, hanem közel, mindjárt a családi hiányos nevelésben. Ugy-e dédelgettük a gyermeket, munkára, kötelességtudásra nem szoktattuk, nem neveltük, erkölcsi életük fejlődését pedig soha gondos figyelemmel nem kisértük. És mi mégis a tanárt okozzuk a rósz osztályzatért, a szálkát a más szemébe keressük, a gerendát pedig a magunk szemébe észre nem vesszük. A legönzetlenebb bírálatot épen itt kell tartanunk, a szellemi és lelki élet jelenségeit a fejlődő gyermekeknél és ifjaknál kell leginkább elfogulatlanul megvizsgálnunk s akkor nem lesz keserű csalódásra okunk gyermekeinknél. A tudományos pályának becse és értéke mindjobban hanyatlik, ennek oka az, hogy igen sokszor az oda nem való elemek foglalnak ott mind nagyobb tért, minden ideálisabb törekvés nélkül. Némely pálya hát zsumétöl, hogy sorba ölelgetett és csókolgatott bennünket. így jutott el volt, igen fiatalnak látszó, — ki tiz év előtt szakáit viselt — tanárunkhoz. Szervusz pajtás, — szólt az ifjú a tanárhoz — hát te ki vagy ? Igazán nem jut eszembe a neved. A tanár feltalálta magát. Mi valamennyien visszafojtott nevetéssel lestük a fejleményeket. — Én Budai Ignác vagyok, — mondá a tanár. Az ifjúnak szöget ütött a név a fejébe. Azt tudta, hogy ilynevü egyén nem járt vele. De azt hitte, hogy a tanár hamis nevet mond be, hát igy folytatta: Az lehetetlen, Budai Ignáccal tegnap találkoztam. Téged máskép hívnak, pajtás. Ekkor már harsogó kacagásba tört ki valamennyi jelen volt, amikor aztán a meg szeppent ifjú agyában kezdett valami derengeni. így tudta meg, hogy egy volt tanárunkat nézte iskolatársnak. Nem tett semmit. Azért a tanárokkal a legbizalmasabban töltöttük az estét. folt s úgy történik meg, hogy csekély jövedelmező állásokra százak és százak pályáznák, kilincselnek, törtetnek a mindennapi kenyérért, a megélhetésért A gyakorlati s művelt ipari és kereskedői pólyát egész figyelem nélkül hagyják, vagy lenézik, mint mely nem a büszke magyarnak való. Régi elvek ezek, rozsdás fegyverek, melyek a mai korban meg nem állhatnak. A tudomány, szorgalom, munka, kitartás vezetői a gazdag kultur államoknak. A gazdasági válságok azért oly súlyosak mindig reánk, mert a kor szavát meg nem értjük, magunkon nem bírjuk alkalmazni. A reményteljes ifjúság év végén van, gondol a pályaválasztásra. Szerencsés és boldog, ha jól választ. Fiuk, csak jól válasszatok s ne hagyjátok figyelmen kívül a gyakorlati életpályákat sem, másoldalról hajlamotok, tehetségtek és belső meg- hivástok szerint válasszatok a pályák kózött. „Itt az idő, válasszatok!“ Arany János szerint pedig: „Hajt az idő gyorsan, a kereke [eljár, Hogyha felülsz felvesz, hogyha [nem, hát nem vár". Kölese, 1912. junius 26. Bortnyik György. Kölcsön zsák. Hetenként és darabonként 3 fillérért korlátlan mennyiségben zsákokat adunk kölcsön. Fehérgyarmati Hitelintézet R.-t. áruosztálya. HÍREK. Eljegyzés. Ferber Herman Szatmárról eljegyezte Mermelsteúi Ignác helybeli mészáros leányát, Ilonkát. Uj ügyvéd. Dr. Szabados Béla városunk fia az ügyvédi vizsgát Marosvásárhelyen eredménnyel letette. Elhalálozás. Korponai Károlyné f. hó 25-én 86 éves korában végelgyengülésben elhunyt. Korponainé 60 évi házaséletet élt, a még mindég élő férjével. Temetése nagy részvét mellett történt. Alaptatan feljelentés. Múlt számunkban megírtuk, hogy Spitz Jenőné úrasszony ellen dr. Szőke Sándor helybeli ügyvéd váltóhamisitás miatt feljelentést tett. Nevezett kérelme folytán kijelentjük, hogy ez a feljelentés alaptalan, mert ő nem hamisított senki nevére semmit és a feljelentés folytán megindított eljárás ki fogja deríteni, hogy ő ártatlan. Megint akasztanak. Pozsonyban a múlt év őszén véres rablógyilkosság történt. Egy szövetkezett banda megölte és kirabolta a Ventur utcai trafikosnőt és leányát. Az esküdtbiróság a szövetség fejét Benes Józsefet halálra Ítélte, a bűntársakat pedig 10—15 évi fegyházzal sújtotta. Folyó hó 25-én tárgyalta a curia a semmiségi panaszokat. A curia helybenhagyta az esküdtbiróság ítéletét s igy tehát Benes Józsefet fölakasszák.
