Fehérgyarmati Hírlap, 1912 (4. évfolyam, 1-39. szám), Fehérgyarmat, 1912 (1. évfolyam, 1. szám)
1912-06-21 / 25. szám
KÉPES VILÁGLAP, 7 Adomák. Nagyon csábitó. Balog: Az éjjel azt álmodtam, hogy hat hétre szahnaözvegygyé lettem 1, Horvát: Nagyszerű! Hiszen ön nem is nős! . I Balog: Azért mégis roppantul megörültem neki! Van benne logika. Ivét fiú verekedik az utcán és természetesen a kisebbet a nagyobb alaposan elagyabugíyálja. Ez iszonyúan ordit. Egyszerre megjelen egy öreg ur, akinek szive megesik a kis fiun és vigasztalásul ad neki egy tiz fillérest, Alig hogy elment az öreg ur, odarohan a nagyobbik fiú és azt'mondja: Tér Pista, a pénznek a felét nekem adod ide, mert ha én el nem vertelek volna, ugly sem kaptál volna semmit! A nyugalom. Egy hajót óriási vihar lepett meg és már nagy veszélyben forgott. Maguk a matrózok is már kétségbe voltak esve, térdre borultak és úgy imádkoztak a világ urához. Csak egy vén hollandus ült, a legnagyobb lelki nyugalommal |a ládáján és szíttá kedélyesen a pipáját. Odafordul hozzá egy matróz és kérdi, miért nem imádkozik ő is ? Mire ez nyugalommal mondja: Hiszen én nem tartozom a hajó szolgálatába, utastok vagyok, és a ti kötelességtek a hajót megmenteni és engiem célhofe vinni. A műhelyben. Józsit, a suszterinast meglátogatja az apja és kérdezi a többek között, hogyan bánik vele a mestere. Józsi azt mondja, hogy bizony a bánásmódja nem a legjobb. Micsoda ? — pattant föl a mester. — Te azt mered mondani, hogy én nem bánok veled jól? No de ilyen szemtelenség! Hiszen ahogyan én bánok veled, olyan’ jól még! a feleségem sem bánik' én velem! Az megint más kérdés... Mert a májsztraimné legalább én velem jójl bánik. Elárulva. A szobaleány fésüli Rózi kisasszonyt., a menyasszonyt és közben trécsélnek. No Anna, meséli Rozi, — az nagyszerű volt. Tegnap este hirtelen kialudt a villamos és mi korom sötétségben maradtunk és Emil, az én vőlegényem olyan két szenvedélyes forró csókot adott ajkamra, hogy majd megperzselt! A szobaléány erre véli: Oh az nem lehetett az Emil ur!... Az nem tud úgy csókolni... Az valószinüleg; a hadnagy ur bátyja lehetett..
