Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-04 / 19. szám

19. szám. — III. évfolyam.

Megjelenik minden pénteken.

Fehérgyarmat, 1911. május 4.

Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap.

Egész évre Fél évre .

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

8 kor. íj Negyed évre 2 kor. 4 kor. I Egyes szám ára 20 f.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos.

A lapot érdeklő míndea közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borosa Lajos ügyvéd Fehérgyarmat eimére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér.

Ismét a husdrágaság.

Hónapok óta már nem esett szó a ma legégetőbb, legkínosabb kérdésről, a husdrágaságról. Néhány hónap előtt elég szenvedel- mesen tárgyalták ezt a kérdést a parlamentben, persze eredmény nélkül, ma azonban mar sokkal rosszabb a helyzet mint akkor volt. Á magánfogyasztásban a kö- sönséges marhahús ára két korona negyven fillér. A sütni való bus 30—80 °/o-al drágább. A közönség tehát a szó legridegebb értelmében ott tart, hogy bust nem ehetik. Ilyen ár mellett az olyan családos ember, akinek négyezer korona évi jövedelme van, nem engedheti meg magának azt, hogy naponta legalább egyszer húst egyék. Már pedig a négyezer korona jövedelemmel biró tisztviselők, hivatalnokok, kereskedők és iparosok képezik a magyar középosztály túlnyomó többségét. Aggódni kell az olyan ország sorsáért, melynek intelligenciája sem tud emberhez melA KONFLIS.

(A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája)

(Folytatás.)

A fiatalember közbevágott:

— Én kérek pardont. Ne haragudjék, hogy kitört belőlem az elkeseredés. És bocsássa meg a félig vak voltomat, ami abban nyilvánul, hogy mindent csak a magam nézőpontjából látok.

— Igen — mondta az asszony — sokan vannak maguk ilyen félvakok. Sokan, csupán azért, mert nem tudnak, vagy nem akarnak idejekorán megházasodni, megvetik a más asszonyát, ha tisztességes és ha a- mellett némileg^szép is. Nyíltan beszélhetünk. Hetek óta látom, hogy játsza előttem a szerelmest és dühös és gonosznak tart, mert nem óhajtom megvigasztalni. Hát, nyugodjék meg, ezután is igy lesz. . .

A férfi fölzudult :

— Csak igy félvállról, a legnagyobb nemtörődömséggel vágja ezt a szemembe ? Nekem, aki rajongó bolondja vagyok. .

És most a fiatalember elővette a szerelemre való fölhívásnak összes akkordjait, amelyek olyanok, mint a népszerű és elcsétóan, az óletfentartás szükségletének megfelelően táplálkozni.

S ami fokozza a magyar közönség keserűségét, az, hogy Bécs- ben olcsóbb a bus, mint Budapesten. Béesben olcsóbb a magj^ar marha húsa, mint idehaza ! Olcsóbb, mert a kiviteli tarifális kedvezmények ma is érvényben vannak csak úgy, mint mikor 80 fillér volt a hús ára. Olcsóbb mert az osztrák vasutakon a forgalom gyors, percekre van beosztva s a bécsi teherpályaudvari viszonyok ideálisak a budapestiekhez képest. A Becsbe érkezett marha már két óra múltán a vásárcsarnokban vagy a vágóhídon van. Budapesten ebhez három nap kell. Ez is jellemzi a magyar államvasutak lezüllött állapotát. Bánffy Dezső báró miniszterelnök korában nagy mameluk volt, mégis megtette azt, hogy rossz takar- mánytermés idején rendeletileg eltiltotta a takarmánykivitelt. De ki várja, ki reméli mostanában, hogy az ország silányul táplálkozó lakossága érdekében elrendeljék a buskiviteli tilalmat, vagy legalább megszorítsák a kivitelt ?

pelt operette-ária: mindenki fújni tudja. Hogy az asszony rabja a férjének. Virág, elcsukva a napsugarak érintésétől. És a többi. Ki tilthatja meg, hogy szabadon induljon a vágyai után ?

Az asszony válasza azonban túlságosan elütő volt. Még kacér fohász sem, egyetlen biztató fohász sem. Inkább öntudatos lemondás. Könyörtelen némaság és nyomán nagyobbodott a hideg a megviselt konflisban.

A fiatalember belevetette magát a sarokba és nem nézett többé a nőre, aki most némileg, ebben a helyzetben csakugyan kissé gyűlöletes volt.

— Lehetetlen, hogy még ne értünk volna haza — mondta idegesen, türelmetlenül és keztyüjével ledörgölte a fehéres fagyot a kocsi ablakáról. Kinézett aztán az üvegen, de homályt látott.

— Csak nem tévedtünk el ? — folytatta izgatottan és megzörgette a kis keresztablakot a kocsis háta mögött. Nem kapott választ. A konlfis egyhangúan zörgött tovább. Erre aztán a fiatalember is kizökkent komorságából. Nagy vesződséggel félrenyomta az ajtó félig befagyott rugóját és a kocsisra kiáltott:

— Hol vagyunk ?

A másik pillanatban már magától tájékozódott. A télbeborult Városliget nyirkos,

És a húsár nem állapodik meg a két korona negyven fillérnél. Emelkedni fog három, majd négy koronáig és vegetáriánusok országává válik e tejjel s mézzel folyó Kanaáu. Az Omge legnagyobb örömére.

Ha legalább argentiniai húst hoznának be ! Igaz, hogy silányabb minőségű, mint a magyar, mégis föltétlenül jótékony hatással lenne a húsárak alakulására, így van ez Ausztriában is, ahová minden két hétben érkezik pár ezer tonnás husszállitmány a tengeren túlról. Nálunk azonban még ma sem akar erről hallani a feneketlen zsebü Omge s amig ez a hatalmas, éhes faktor bele nem egyezik, addig az argentiniai hús- behozatalból nem lehet semmi. Mint ágáltak az agráriusok a szerb és román marbabehozatal ellen! Ma már hónapok múltak el a szerződések életbe lépése óta. Hónapok óta hozzák be a román és a szerb marhát s az eredmény az lett, hogy a bus ára azóta 20— 30 %-al emelkedett. Mórt ágáltak tehát, amikor most nagyobb a

elhagyott korsóutján jártak. Két oldalt, a hó közül kibarnultak a nedves padok és a magas fák csupaszon meredtek. Itt-ott egy gáz- lámpa sárga fényt vetett a fonnyadásban összeroskadt bokrokra. Az asszony is egyszerre megértette a helyzetet.

— Borzasztó ! — csapta össze a kezét — állítsa meg !

A férfi azonban újra becsukta a konflis ajtaját. Hirtelen átvillant a fején, hogy erre nein jár senki és a magányt ki kell használnia. Elöntötte a forróság.

— Egyedül vagyunk — súgta bambán és kábultan, s már nyúlt az asszony keze után.

— Mit akar ? — kérdezte rémülten. Félig föl is emelkedett és dacosan nézett a fiatalemberre, akit a pillantása még jobban fölingerelt.

— Semmit. . . Csak a kezét — mond« ta és szinte dühösen nyúlt a nő felé. Megérintette, a nehéz kabát alól kiérezte a ziháló asszonytestet, s végleg elvesztve a fejét erőszakkal átkarolta és az ingerlő száját kereste. Az asszony vergődve védekezett, de nem tudta magát kirántani az ölelésből. És mikor hozzáért a fiatalember nedves arca, hosszan, élesen, reszketve fölsikoltott.

A kétségbeesett sikoltásra a fiatalember ijedten eleresztette az asszonyt, a Móni pe-