Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-24 / 13. szám

7í/v^/^/'L' Fehérgyarmat, 1911. március 24. J 13. szám. — III. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. i Egyes számára 20 fii. Felelős szerkesztő ős laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint as előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borod Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. KOVÁCS GYULA ORSZ. KÉPVISELŐ BESZÉDE. Elmondotta a képviselőház 1911. évi márczius hó 13-án tartott ülésén. A matolcsi csendőr brutalitás ügyében. TISZTELT KÉPVISELŐHÁZI Február 21-én voltam bátor a minisz­terelnök úrhoz, mint belügyminiszter­hez sürgős interpellácziót intézni a fe­hérgyarmati választásnál {Zaj. Elnök csenget.) történt visszaélések és a Ma- tolcson történt véres fegyverhasználat tárgyában. A ministerelnök úrtól ez ideig csak ma kaphattam adataimra privát választ, a melyet a t. miniszter- elnök ur a ház előtt is meg fog is­mételni, és igy nem akarok azokra most kiterjeszkedni, de nem akarok kiterjeszkedni a választásra sem, annak az aktái lezáródtak és azt hiszem, hogy úgy a megválasztott képviselő, mint annak kisebbségben maradt ellen­jelöltje ezt a kérdést a maguk részé­ről befejezettnek tekintik. Jármy István: Múltkor sem kel­lett volna felszólalni! Kovács Gyula: Nem szűntek meg azonban a legsúlyosabb és a leg­gyalázatosabb visszaélések abban a kerületben. (Nagy zaj) A helyett, hogy sokat beszélnék, megengedi a t. ház hogy felolvassak egy jegyzőkönyvet, a melyet békés polgárokkal vettek fel, a kiket a nélkül hogy megmond­ták volna, miért, Matolcs községházá­ra czitálták. Ebben a jegyzőkönyvben a következő tanuságtételek foglaltat­nak (olvassa): „Gáspár József. Vasárnap, már­czius 5-dikén Fehérgyarmatra mentem, a községháza előtt állott Stromár Mik­lós segédjegyző és a szőke csendőr­káplár. Stromár behívott a községhá­zához, én be is mentem, mire a csen­dőrkáplár betuszkolt egy szobába és ott pofozott. Mikor egyik oldalról vá­gott arczul és leesett a sapkám, po­fonvágott a másikról is és igy ment ez mintegy félórán keresztül, folyton szidott és vert. Majd arra kényszeri- tett, hogy menjek el vele a többiek után, s mikor én hivatkoztam arra, hogy a kisbiró már járkál összeszedni, szavaimat ellenszegülésnek vette és ismét elkezdett pofozni. Ilyen kény­szerhelyzetben a csendőr előtt attól kisérve utczahosszat el is mentünk a többiek után. Mikor újra a községházánál vol­tunk, ott találtam már Tisza Istvánt, Szabó Istvánt, Tisza Károlyt, valamint alig hogy a kérdéses szobában el­helyezkedtünk, jött idősebb Madarassy István fent elősorolt öt társával. A mint a szobában megállottunk, ugyancsak a szőke csendőrkáplár megtöltötte é- lesre fegyverét e szavakkal: „látjátok kutyák, ha megmozdultok, keresztüllő­lek“ és megparancsolta, hogy üljünk le. Ekkor az őrsvezető azt mondta, „ha megmozdul valamelyik, lődd és szúrd le“. Erre az őrsvezető kiment. Ezután a csendőrkáplár Tisza István­hoz fordult e kérdéssel: „te vagy az a hires Tisza István?“ És négyszer pofon vágta, majd idősebb Madarassy Istvánnak esett neki, mintegy 6—7-szer pofon vágta, a puskatussal gyomron, mellen, karján döfölte s mikor Mada­rassy kérte, hogy ne bántsák, a csend­őr azt mondta „igen, most könyörögsz, vén hunczut,.most döglesz meg, ugy-e nem könyörögtél 19’én“. Ezután Sza­bó Istvánhoz fordult e szavakkal: „te vagy az az ember, a ki a csendőrt megtámadta ?“ és látta, hogy többször megütötte. Majd Pesti Pált ütötte po­fon kétszer. Ezután ismét idősebb Ma­darassy Istvánnak ment és a puska­tussal mellbe döfte. Erre bejött az es­küdt, többet nem bántott senkit". Én fel fogom olvasni az egész jegyzőkönyvet. Miután itt a házban egy név felett nevettek, meg kell je­gyeznem, hogy idősebb Madarassy István a kiállott bántalmak következ­tében haldoklik, hogy idősebb Mada­rassy István tisztességben és becsület­ben megőszült polgára ennek a hazá­nak ; hogy idősebb Madarassy István 30.000 korona vagyonnal bir ; hogy idősebb Madarassy István soha bün­tetve nem volt, és a mi a legborzasz­tóbb, fiának végig kellett néznie a szo­bában, miképen veri agyon a csend­őr édes apját. Ezen pedig nincs mit nevetni. De tovább megyek, nemcsak fiának kellett végignézni az esetet, ha­nem a község jegyzője, Szolomayer Lajos a másik szobában halgatta, hogy miképen könyörög ez a 60 éves ősz polgár életéért a csendőrnek. Egy má­sik szobában a segédjegyző halgatta ezt, inig a biró az ablak előtt fel és alá járt, a hova a jajgatás kihallat­szott, nehogy más is megláthassa, hogyan bánnak el a csendőrök ennek az országnak egy tisztességes és be­csületes polgárával. Akkor történik ez meg, a mikor interpelláczióm folytán a miniszterel­nök ur, mint belügyminiszter, két biz­tost küldött a kerületbe hogy ott ren­det csináljanak, hogy a megtámadott közszabadságot visszaállítsák és hogy a polgárjogot megvédelmezzék. Kint is jártak a biztosok, két nappal előbb jöttek el a kerületből és a mint kitették a lábukat, rögtön tisztességes, érdemes polgárokat vernek agyon, mint állato­kat. Földre ültetik őket és pofozzák, a nélkül, hogy okát adták volna, hogy miért ? Ha ez jogállapot, ha ez jogállam, ha ez kulturállam, akkor én is azt mondom, hogy nemcsak annak kell kivándorolnia Magyarországból, a ki nem tud megélni, hanem annak is, a ki a tisztességére, becsületére ad va­lamit, és a ki nincs olyan poziczió- ban, hogy a csendőr erőszak ellen meg- védhesse magát. Jármy István: És elsősorban azoknak, a kik a népet izgatják, hogy a csendőrt bántsák ! (Helyeslés a jobboldalon.) Kovács gyula: Most pedig a következő kijelentést teszem Jármy István t. képviselőtársammal szemben. Én komolyan beszélek, komoly kije­lentéseket teszek és kijelentem, hogy­ha a fehérgyarmati kerületben vissza­élés nem történt, én lemondok man­dátumomról és visszavonulok. (Zaj. Elnök csenget.) Jármy István: Mikor kérem ? Kovács Gyula : Választások a­latt és a választások óta ! Huszár Károly: (sárvári): Ilyet nem lehet a 48-as párt tagjának he­lyeselnie. Kovács Gyula: Én nem tréfából beszélek, és ha nem elég a mandá­tumom, felteszem a mim csak van, felteszem az életemet is, hogy igenis történtek visszaélések. Azonban ne úgy tessék elbírálni ezeket a visszaéléseket, mint most, hogy kiküldenek két miniszteri biztost, a kik hivatva legyenek rendet csinálni

Next

/
Thumbnails
Contents