Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-10 / 11. szám

FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. márczlus 10: 2. oldal. kesfőváros. derék tani tó karának határoajfát farsangi tréfának te­kinteni.^ Jobb szerettük volna, lm ez az igénytelennek látszó híra­dás inegc||fpltatött volna, semmint hogy lásfMlq, mennyire elmaradot­tak, mennyire lyituikullógók va­gyunk mi még mindig a kultúra igaz áldásainak élvezetében s hogy mennyire..igaza van a .külföldnek ak kor, *-minket még. mindig, mindÜti' l'Mkködésdiiik dáczára is Balkánnak, avagy, Asziának hisz és toháttk* pedagógiai eszközökkel, melyek­kel a küllőid már oly régen s oly jól neveli ifjúságát. Reméljük, hogy ez a mozga­lom, mely a főváros derék taní­tói karából indult ki, nem reked meg a fővárosban, hanem áldásos hatását a vidéken is éreztetni fog­ja oly képen, hogy a vidéki peda­gógusok is egyórLoimüiog csatla­kozni fognak azokhoz. Márciusi szellő. A'!'gyt‘rniek megfériyitése testi bünt(*tés»éi: nia már hsak ott nem keltöné'tfecensust, ahol az embe­rek nwy ni ás1 igazát öklükkel, re- voin^rükkely avagy gatagánjuk- kal ’SZífkt/ikielintézni. Modern kul- turáMam,r gyenge csemetéit testi fenyiféjeben részesíteni nem en- gedifg*» nadáinjü'lí i dB^özéft' mégis' köszönettel a- dóztflik tR'fdvá'ros»' derék ó tanítói karának, hogy nem*ívárva az ide- vágÖh-tÖfüén^és 'intézkedést saját jószáfttuk%ói; "’-sajáté belátásukból I jöttéid Ébfií-’íVPrá; 'íVdgy a kicsiny 1 gyerhíek^k«'lrevhlésénól a testi fc- nyitökí ttbm olyan eszköz, mely­nek’ 11 'hasztiálaiávnl ered i nény ek érhétíifté éf,1 ’legfeljebb hsak annyi, bog'ártatlan* J clkekbe a kese­rűség 'SqáxroszK iűíiidínlatok kicsi rá-, zás&t mozriiljMí el<ői. A.ilelkekhez neäxna!tfesíi, ;a I .fizikai fájdalom utjáiblehoif .közel férkőzni. A rossz hajáamxiakht nenr ia nádpáleza, inóf^Jk^vősibbó. a. ikukoriozán való tértiéltetéspía knrozer s egyéb fe­nyítéked;: lutján lehet a javulásra bir-yj) papéin azokkal a modern Enyhe márciusi szellő csókdossa az arcunkat, a tavasz előhirnöke meg­érkezett. A szellő szárnya, a levegő eny­hesége, a felcsillanó napsugár, a tisz­ta kék égbolt mind-mind sejtelmes vágyakat, életre kelt és megujhódott érzéseket keltenek lelkűnkben. ügy érezzük, mintha kiszabadult volna erőnk, agyunk, szivünk a zord idő vaskapcsának szorítása-, a der­mesztő hideg páncéljának szorítása alól; úgy érezzük, mintha a téli idő­járáshoz hasonló sötét, komor gondo­latainkat elűzné a márciusi szellő. Vérkeringésünk élénkebb, látásunk tisztább s az ég kékje a reménység, a bizalom zejíehneit idézi fel csüggedt lelkeinkben, A márciusi szellő fuvalla­ta remény, sejtelem, megújhodás ne­künk. Ugyanez a nemzet számára is, a mely március 15-ének emlékét ünnep­li. Mindazok a vágyak, a melyekkel a nemzet évszázados megpróbáltatás mellett a polgári és politikai szabad­ság után sóvárgott, életre keltek az 1848. év március 15-iki napjának a történelemben, mikor e nap eseményei- Ezenkívül egyéb értékes és rokonszon- ves-!tulajdonságok istj disxitik a derék „ mu­muS*Jfj.»í »: • bijüii A »mumus« mindenekelőtt elismerésrc- méltöáft' letkiistoéréles-, kivált abban a rész­ben?;* .poö tossággnl szokta kiszá­mitÄni és:-sokéini a ’mások jövedelmét. Da meghatóan* sterény Is á »mumus« kivált ab- bad, »bogé á lehető legkissebb részt szokta kivéácái téagd'nak a munkából. Amellett fen- kölb“gbndoilkozásu isra .»mumus« és igy »a munka,. nernesH« CMtíü»elvet könyörtelenül valósítja meg — a személyzeténél. Aztán meg1-elnézően-irgalmas is a »mumus«, a- mehttyifaen »»----'ha a legcsekélyebb hibát is keffléftyéd :elitéHi másoknál annál nagy- leifdíbberf tudja önmagának megbocsátani még,:a' legesunyább cselekedetet is. Végre feHétletíiU következetes a »mumus« már tudttiillik: 'a- nézetei megváltoztatásában és ír. égköí étit heteiknél pártatlan, már tudniillik azökkábézernbenp-akik,.valamiként vagy va- lamU'él'fa kedvében járnak. Rosszmájú emberek azt is beszélik, hogy''kirhuíni'úsko:d!(5' kádi á ' sárteleki járás- biróSd^nálc' h fejé Ugyan, de nem egyszers- miftd'áz feze és hogy abban a boldogiió tudatba#'öl,-hbgy Ő iáién kegyelméből való korláűáif1 ura-á párancsoitíja mindazoknak a bűnöseknek “ÍI ártatlanoknak, akiket az ál­lamhatalom vigyázatlansága az ő kénye-ked- vanek kiszolgáltatott és akiknek kivétel nél­kül reszketniük kell az ő ukázokban és Íté­letekben megnyilatkozó parancsszava előtt. Egyszóval azt mondják, hogy a »mu­musában több túltengő önérzet lakozik, mint öt kúriai és hat táblai bíróban együttvéve, És azok a rossz emberek, akik őt ezért & nagyzási hóbortért, vagy mondjuk : hatalmi önérzetért elitélik, azt állítják, hogy a »mu­mus« meggyőződése szerint, a sárteleki pa- salikban minden egyén s minden intézmény alája van rendelve és feltétlen engedelmes­séggel e hódolattal tartozik neki. Lehet is valami a dologbau, mert tény, hogy a »mu­mus« — ahol és ahogy csak teheti — ha­ragja pléhvillanásaival sújtja a helybeli pap­ságot, a íőszolgabirói s a mértékhitelesítő hivatalt, a községi elöljáróságot, a csendőr­séget, a vasúti főnökséget, az adóhivatalt, a társasköröket, a gazdatisztekéi, a kereskedő­ket, az iparosokat és a cigányzenészeket, amiért trónralépésekor, ahogy dukált volna, testületileg nem tisztelegtek előtte. A »mumus« rendkívüli ötletességet csillogtat, amikor alkalom nyílik arra, hogy a páriákra, akarom mondani : az ügyfelekre félelmetesen ráförmedjen és ilyenkor olyan csodás változatosságot szokott kifejteni a go­rombáskodásban, hogy azzal még a legkivá­lóbb kocsis-szakértők bámulatát is sikerült kivívnia. (Folytatjuk.) és közöttük a közismert 12. pont a proklamáció „mit kíván a magyar nem­zet“ felírás alatt egy, jobb, szebb jö­vő alapozását teremtette meg. A mi szunyadozott, az életre kelt s a ki­pattant rügy annyi visszasóvárgás, annyi elnyomott sóhaj után a remény­ség feslő bimbóját tette felismertté. A reménységgel eltelt lélek felemelkedett és az a felemelkedettség ünneppé a- vatta e nap emlékét a nemzet számára. HÍREK. Eljegyzés. Káinay Gyula Szatmárvár- megye főispánjának titkára, miniszteri se­gédfogalmazó, jegyet váltott néhai Ilosvay Endre volt mátészalkai főszolgabíró leányá­val : Blankával, Kegyes adomány. Darvas Sámuel, az Adriai biztositó társulat titkára a helybeli ref. orgona alap javára lapunk utján 10 ko­ronát küldött, mely összeget rendeltetési helyére juttattuk s ezennel köszönettel nyugtázzuk, felkérjük a további adakozásra a t. közönséget. Nyugdíjaztatás iránti kérés Obhol- czer Gyula, a nagykárolyí kir. pénzügyigaz­gatóság mellé rendelt számvevőség kiváló főnöke, benyújtotta nyudgijaztatási iránti kérvényét. Csendőri hőstett Matolcson. A hely­beli csendőrség három tagja márczius 5-én vasárnap kiszállott Matolcson és újabb je­lét adta hősies és amellett humánus eljárá­sának. A kisbiró utján maguk elé rendeltek 17 matolcsi jómódú idős polgárt a község­házához, aki nem akart megjelenni, azoknál a csendőr urak személyesen mentek közben puskatussal, pofonnal és más különféle ná- lok állandóan rendelkezésre álló eszközzel siettették a községháza felé. Mikor a meg­idézettek mindnyájan együtt voltak, 2 csend­őr bevezette őket egy szobába és itt e sza­vak után „maguk azok a betyárok", a tel­jesen felfegyverzett 2 csendőr puskaagygyal ököllel, pofonnal össze vissza verte a tel­jesen védetlenül megjelenő, mit sem sejtő békés polgárokat úgy, hogy nehánya most is orvosi kezelés alatt áll. Mikor teljesen Icidühöngték magukat, ininpia semmi sem történt volna, egyenként behívták őket egy másik szobába, megkérdezték a nevét, ko­rát és mint akik legjobban végezték a dol­gukat, hazajöttek. Még mondja valaki, hogy ilyen csendőrség mellett nincs teljes jog és életbiztonság Magyarországon !! Legsajnála­tosabb a dologban, hogy éppen az öreg Madarassi Károlyt verték össze leginkább, a kinek 2 fiát a matolcsi vérnapon átlőtlék, szegény apa gyanútlanul ment a csendőrök közzé, azt hitte, hogy fiairól hall tőlök hirt s a csendőrök valósággal összetörték e szerencsétlen embert, most ágyában jajgat fájdalmai miatt. Az esetről nyomban érte- sittetett a honvédelmi ministerium, hisszük e csendőr urak sem fognak a jövőben ha­sonló brutalitást elkövetni. A matolcsi sebesültekről. Ifj. Mada­rassí István, kit a matolcsi véres korteske­dés alkalmával a csendőrök karddal fején vágtak, haza érkezett már a Rókus kór­házból, ott megoperálták és állapota javul. A másik két beteg is elkerüli az am- putátiót. Megakadályozott párviadal. Havas Aladár és Kerekes László urak, az elmúlt kedd reggelén a helybeli kaszinó tánezter- inében megjelentek, hogy ott kardpárbajt vívjanak, a csendőrség azonban közbelépett s e párviadalt megakadályozta. Ezekután a felek kibékültek.

Next

/
Thumbnails
Contents