Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-03 / 10. szám
10. szám. — III. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. március 3. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ÁRAK : 8 kor. Negyed évre 2 kor. 4 kor. Egyes szám ára 20 fii. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. Közlekedési reformok. Hót esztendő választ el az uj kiegyezési tárgyalásoktól. Nagyon rövid idő; ha megfontoljuk, hogy mennyi teendő vár reánk egy komoly és nagyszabású közlekedési politika megvalósítása tekintetében. Meg kell fontolnunk, melyek azok az eszközök, melyek azok a preaventiv intézkedések, melyeket életbe léptetnünk kell, hogy Ausztria a vasutak államosítása révén a közében összpontosult hatalmát ellenünk ne fordíthassa, Természetes, hogy több mint egy milliárdnyi osztrák ipari behozatalnál a represzáliák számos eszköze áll rendelkezésünkre. Ez azonban haroi eszköz, melyhez végső szükség nélkül nem szabad nyúlnunk. A természetes védelem legfőbb eszköze: közlekedési hálózatunk megerősítése, uj útirányokkal való kibővítése és kiviteli útirányok megteremtése. Erre Magyarország földrajzi fekvésénél fogva két útirány kínálkozik: az egyik Fiume, a másik a Duna tengeri kikötői: Galacz és Braila. Ami a fiumei utat illeti, ez gyökeres átalakításokra szorul. Mig Ausztriának forgalmát Trieszttel 2 vágány bonyolítja le, addig a magyar forgalmat Fiumóvel csak egy vágány szolgálja, melynek teljesítő képességéhez sok szó fór. Itt tehát föltétlenül uj vasúti összeköttetésekről keli gondoskodnunk. Fiúméból ma rendes hajójáratok csak nyugat leié indulnak, a keleti forgalom lebonyolítása az Osztrák Lyod kezében van, mely a magyar kiviteli és behozatali forgalmat amennyire lehet — Triesztben ösz- pontositja és a magyar árukat osztrák cégér alatt hozza a keleten forgalomba. Ezt a tűrhetetlen és káros helyzetet meg kell szüntetni; emancipálni kell keleti forgalmunkat attól a hajózási vállalattól, mely egészen osztrák befolyás alatt áll s nem szolgáltathatjuk ki keleti forgalmunkat az osztrák vállalat kénye-kedvónek. Teremtenünk kell tehát egy hatalmas hajózási vállalatot, mely kivitelünket Fiúmétól a Levantera és a keletre bonyolítja. Minthogy Erdély- és Délmagyarország termelése, illetőleg kivitele, a földrajzi fekvésnél fogva nem terelhető Fiume felé, mint fontos kiviteli útirányok a Duna tengeri kikötői. Galacz és Braila jelentkeznek. Rendszeres hajójárataink e- zekből a kikötőkből nincsenek, miért is ezeket úgy a keleti, mint a nyugati útirányban létesíteni kell. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez útirányokra való berendezkedés és ez intézmények fejlesztése időbe kerül, mihamarább hozzá kell tehát látnunk, ha azt akarjuk, hogy hét esztendő múltán számbajövő és export érdekének támogatni tudó hajózási vállalatok álljanak rendelkezésünkre. Talán nem felesleges utalnunk arra, hogy itt nem pusztán ipari érdekek érvényesítéséről van szó, hanem arról is, hogy agrár terményeinknek tárjunk fel uj piacokat. Magától értetődik, hogy mindazt meg kell előznie az államvasutak hálózata teljes rend- behozatalának, hogy az áru és személyforgalom terén tapasztalt nagy visszáságok, a forgalom lebonyolítását gátló akadályok el- hárittasanak. Nagy pónzáldozato- kat igényel a programúi végrehajtása; nem vélek sokat mondani, ha egy milliárdra teszem a költséget, melyeket beruháznunk kell, ha azt akarjuk, hogy hét RÓZSAILLAT. (A »Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája) Akármi legyek, ha nincsen tökéletes igazam abban, hogy Locsmándy Qerö nagyon érzékenylelkü és nagyon szomorú ember volt. Jó, jó, igaz hogy nem mindig viselte magát úgy, ahogyan a szomorú vérbeli emberek viselkedni szoktak. Igaz. Hiszen majdnem minden éjjel hatalmas ricsajt kovácsolt össze dicső barátaival: a nagyfejü Pinka Mukival, aztán az erősen és huzamosan röhögő Lépy Dedével, különösen pedig a ferdeorru Sertvéssy Simonnal, aki legközelebb állt mindig a szivéhez. Igaz az is, hogy ezeken a murikon csodálatosnál csodálatosabb ötleteket produkált és azokon nagyokat nevetett az említett urakkal együtt. Egyszer olyan sajátságos fehér, egyfülü edényben oldotta fel a bort, amilyen az álmukból felriadt emberek annyi előszeretettel hassnálnak, máskor megint papirmaséból készült halat tétetett a vendégei elé. Ismét máskor gumi-arábikummal odaragasztotta őket a székeihez, amikor már tökrészegek voltak, sőt végül arra is rávetemedett, hogy olyan aranysárga bort adatott a vendégeinek, amit előzetesen már egyszer megittak. Az is igaz, hogy az odavaló cigányprímás: Rohod a Tóni volt a magántitkárja. És én mégis megmaradok emellett, hogy Locsmándy Gerő szomorú, magának- való ember volt teljes életében. Csakhogy nagyon erősen akarta, tehát el is tudta titkolni. Azonban precíz bizonyossággal tudom, hogy amikor délutánonkint, kissé szeszesen felment a maga csodálatos kis toronyszobájába aludni, ilyenforma gondolatokkal rágódott’ az ősöreg, ripsz-kanapén feküdve. — Látod, édes kedves Margit, én nem tagadom : kissé be vagyok durrantva. De igy jó, mert igy nem vagyok egyedül, te is itt vagy velem. Mig ha józan vagyok és ébren vagyok felém sem nézel. És amikor lehunyom a szememet, megint úgy nézel rám, amint néztél azon a csúf, nedves, erős, hideg, - csodaszép napsugárban fürdő napon, melyik olyan meleg volt, mint a szerelmes szív, és amelyiken legutoljára találkoztam veled! És főként csak akkor és csak úgy érzem azt a csodálatos rózsaillatott, ami a te piros ajkaid közül árad felém. Ezt nem feledhetem és enélkül megfulladnék, mint a szárazra dobott harcsa. És aludt egészen este nyolc óráig. Akkorra a barátok, mint már mondottam : a tökfejü Pinka Mukl, azután az erősen és huzamosan röhögő Lépy Dede és végül a fekete orrú Sertvéssy Simon együtt voltak a nagy szállóban, ahol terítve volt ég gazda nélkül is ittak óriási nagyokat. Amikor aztán végre Gerő is lejött, a jó barátok minden este kórisban elbődültek. — Szervusz Gerő! Már vártunk rád! Minden este lomháb leszel! Gerő csak bólogatott és aztán megkezdődött a muri ós állt reggelig. Akkor a kompánisták lecsúsztak a székről és elaludtak. Egyik éjjelen a tökfejü Tink Muki revolverből rálőtt egy légyre, amelyik a plafonon szundikált. A revolvert azután letette az asztalra és ott felejtette. Ugyanezen a reggelen úgy esett, hogy Gerő ur nagyon mélyen elaludt a kanapé mellett a földön. Hiába rángatták, macerál- ták, konokul nem ébredt fel. Emmáról álmodott és belehelte az édes rózsaillatot, A jóbarátok, miután hiába taszigálták, lassankint elszivárogtak. Locsmándy Gerő a déli harangszóra ébrdt fel ép, nagyon rosssul
