Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-24 / 9. szám

1911. február 24.

FEHÉRGYARMATI HÍRLAP

2. oldal.

zőnek igaza van, kimentem a néphez, és én magam szólottám hozzájuk o- lyanformán, hogy a törvényeket ismerem, a törvény tiltja azt, hogy a községházáról programmbeszédet lehessen mondani, ha más mondott is, mi szépen nyugodtan elvonulunk, megértjük egymást másutt is, menjünk egyik barátom lakása elé és ott fogjuk elmondani a programmbeszédet. Ebbe a nép, értelmes, szép, derék magyar nép, szó nélkül beleegyezett, elmentünk egy polgárember háza elé és ott Thury Zsigmond ref. lelkész pártelnök azzal kezdte beszédét, hogy arra kéri a mindenhatót, hogy a békesség szent tüzét adja minden egyes hallgatója szivébe; mindannyian magyar emberek vagyunk és ne görbüljön meg senkinek a haja szála azért, hogy ezt vagy másik elvet vallja. Ilyenformán fejeztük is be az egész programmbeszédet és az emberek azután megígérték, hogy a legnagyobb csendben és nyugalomban fognak maradni. Délután 2 órakor a másik párt vonult oda programmbeszédet tartani. Megjegyzem, hogy a mi prog- rammbeszédünk alkalmával sem egy csendőr, sem egy közigazgatási tisztviselő jelen nem volt. A másik párt részéről 5 szolgabiró jelent meg a programmbeszédre, 2 főszolgabíró, névszerint Péchy László mátészalkai, Jékey Sándor fehérgyarmati, 3 szolgabiró. névszerint Kállay Szabolcs fehér- gyarmati, Szuhányi, aki Jékey főszolgabírónak unokaöccse, vagyis testvérének a fia, és ugynncsak a fehérgyarmati szolgabiró, továbbá Dienes Dezső mátészalkai szolgabiró, tehát 5 szolgabiró és 8 csendőr volt jelen. A szemtanuk állítása szerint, akiket megkérdeztem — a következők történtek. Nem akarok semmi mást mondani, sem hozzá nem teszek, sem el nem veszek belőle, amit a szemtanuk mondtak, felelősség engem nem terhel, csakis azért terhel a felelőség, hogy csak azt mondom, amit egybehangzóan szemtanuk még pedig szavahihető szemtanuk állítottak. (Felkiáltások a jobboldalon: Szalválja magát!) Én az ország színe előtt súlyt helyezek arra, hogy még a valótlanság árnyékát sem mondjam, tehát kötelességem megmondani, hogy mi az, amit személyes tapasztalásból, és mi az, amit hallomásból tudok. Arra azonban súlyt helyezek, hogy szavahihető tanuk egybehangzó vallomását fogom előadni.

E szavahihető tanuk úgy adják elő a dolgot, hogy a Jármy-pártnak megengedték, hogy a községháza előtt beszélhessen.

Sziillő Géza: Milyen párti?

Kovács Gyula: Kossuth párti. (Zaj a jobboldalon :) Nem a Kossuth pártot akarom itt okolni, ne méltóztassék félreérteni, én a közigazgatásnak visszaéléseit akarom bemutatni. (Helyeslés a baloldalon: A másik párt a községházáról tartotta meg programmbeszédét, a mely a mi párthiveinket felizgatta ugyan, de amint mondottam, értelmes, rendes, szóértő magyar emberek. 20 lépés távolságra álltak a másik párttól, mikor a Jármy-párttól valaki azt kiáltotta, hogy éljen Jármy, erre valaki visszakiáltott: Éljen Szunyogh! mire ezt az embert egy idegen községbeli kocsis fejbeverte a zászlóruddal, mert azt kiáltotta: Éljen Szunyogh! Dulakodás támadt, ez a két ember dulakodott a zászlóért. Erre állítólag a csendőrök lerohantak és ekkor történt a csendőrlövés. A csendőrlövés az e- egyik ember lába között ment át és egy másik békésen áldogáló embernek a lábát találta és csontot tört az orvos állítása szerint. Az orvos Jármy- párti, tehát azt hiszem, elfogadják ezt a megállapítást hitelesnek. Nagyon veszélyesen meg van ez az ember sebesülve, a nyomorultnak 4 apró gyermeke van és a sebesültet az orvos rendeletére azonnal a kórházba kellett szállítani. Ezen nincs mit mosolyogni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!)

Gróf Batthyány Pál: Lelketlenség, aki ilyenen mosolyog!

Kovács Gyula: A két ember közül a kik a zászló körül dulakodtak, a Szunyogh-párti embernek a karját átszurta egy csendőr, a másik kezével a csendőr szuronyát megfogta és segítségére siettek ugyanott lévő fiai. Megmondhatom a nevüket, még pedig id. Madarasi Károly volt az, aki a csendőrnek a szuronyát megfogta és fiai Madarasi István és Madarasi Lajos rohantak az apjuk segítségére. Az e- gyik fiú el is vette a csendőrtől a fegyvert. (Nagy zaj a jobb oldalon: Halljuk! Halljuk! a baloldalon:

Gróf Batthyán Pál: Hát az apját se védelmezze? Azt sem szabad már? (Zaj. Elnök csenget.)

Kovács Gyula: Kérem én itt az igazságot mondom. Mindenki levonhatja magának belőle a konzekvenciákat. A másik fiúnak a karját lőtte el egy szintén közelben álló csendőr; azt mondják, hogy 3 lépés távolságról lőtt erre a verekedő fiúra. Tehát majdnem érthetetlen, hogy amikor egy csendőrt megtámadnak és viaskodnak, akkor lehessen rálőni anélkül, hogy a csendőr is életveszélyben ne forogna.

Szóval az eredmény az lett, hogy két ember golyó által súlyosan, egy ember a fején kard által súlyosan, és kettő, kiket a névszerint meg tudok nevezni, és még néhány csendőrszurony által megsebesültek.

Hogy a nép izgatottságának tulajdonképen mi lehetett az oka, arra nézve a következőket vagyok bátor előterjeszteni. Károly János, Szabó Bálint, Radványi Gyula, győrteleki lakosok átjöttek a Szamoson és az ott lévő fehérgyarmati községben betértek

egy jó barátjukhoz, akit Kovács Ká- rolynak hívnak. Éhez a Kovács Károlyhoz két csendőr jött és a fehér- gyarmati főszolgabíró rendeletére letartóztatta, illetőleg bekísérte ezt a két embert a főszolgabirósághoz, ahol kitoloncolásra ítélték őket a következő indoklással: Az 1041/1911. számú végzéssel kitoloncoltattak, még pedig azon indokolással, hogy ki kellett őket utasítani, mert a járásban korteskednek, holott mint idegen járásbeli lakosoknak az itteni politikai küzdelmekhez semmi közük nem lehet. (Zaj a jobb és bal oldalon.)

Huszár Károly: Ez a szabadelvü- ség! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől: A Kossuth párt csinálta!) Nem a Kossuth-párt toloncolta ki, hanem a közigazgatás.

Kovács Gyula : Ugyanezen végzésnek hátlapjára még a következő van Írva : (Olvassa,) Értesítem a Mátészalkai járási főszolgabírót a történtekről és kérem, hogy nevezetteket a választás ideje alatt szemmel tartsák.

Győrtelek község főjegyzője Ko- moróczy pedig magához hivatta ezeket az embereket és azt mondta nekik: Ha pedig a választás ideje alatt el meritek hagyni a községet, letartóztatlak és lecsukatlak benneteket.

Huszár Károly: (sárvári) No tessék! (Nagy zaj a jobb oldolon. Egy hang: Hátha néppárti a főbíró?) Akkor is elitélem! (Nagy zaj és felkiáltások a jobb oldalon és a középen: Rendre!)

Elnök: Huszár képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasi- tom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj. Kérem a képviselő urakat ezen az oldalon is, (a jobb oldal felé mutat) hogy csendben legyenek.

Kovács: És történik az, t. képviselőház, hogy amikor azeket a békés polgárokat egy barátjuknak a házában elfogják és a főszolgabíró elé vezetik,, majd kitoloncolásra Ítélik ő- ket azért, mert a Szamoson át mertek jönni, ugyanakkor a mátészalkai járás főszolgabirája és szolgabirái, akik u- gyanabból a járásból valók, csak mesz- szibbről, Mátészalkáról, állandóan kor- tesuton vannak, (nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon,) otthagyják a járási székhelyet és mindén jegyzőt meglátogatnak azért, hogy személyes bosz- szujuknak eleget tegyenek és Szunyogh ellen hangolják a jegyzőket és választókat. (Zaj a baloldalon.)

Én t. képviselőház kijelentem, hogy ha a fegyverhasználat az én pártom érdekében történt volna, akkor is benyújtanám ezt az interpellációt, és — nem akarok hosszanalmas lenni — fel fogom olvasni a többi visz- szaéléseket interpellációm keretében — kérem is az igen t miniszterelnök u- rat, kegyeskedjék leküldeni a belügy-