Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-10 / 46. szám
• Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ~~ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .........8 K. Fé l évre...............4 „ Negyed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill. Felelős szerkesztő és loptulsjdonos: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS A közeledő rém. Immár ma-holnap beköszönt a rideg tél, megannyi borzalmasságaival. Már tudniillik a szegény ember szempontjából nézve a dolgot. A különben szorgalmas, törekvő népre a tél elpoosékolt időszak. Áll ez kivált a mezei munkával foglalkozókra, kikben megvan a munkakedv, meg a tetterő, csupán munkájuk nincsen. Aztán meg ehhez járul a farkas- orditó hideg, mikor egy kis fűtés, melegebb étel is elkéne, csakhogy honnan teljék ? A nyáron szerzett és félretett fillérek — nem kerülvén hozzá újabb garasok — a legtakarékosabb életmód mellett is felemésztődnek. Ezt a drága időt kell valahogy értékesiteni, hogy a sok földhöz ragadt ember ne legyen kénytelen a nyomorúság száraz kenyerét enni, családja ne dideregjen, ne fagyoskodjék, a kétségbeesés ne lankassza erejét, ne csüggessze lelkét és rossz gondolatok, tévtanok ne forgassák ki eredeti mivoltából. Itt volna a házi-ipar, melyet télen egész famíliák kultiválhat- nának odahaza, ha elegendő munkát juttatna nekik a kormány. Néhány éve kísérleteznek e téren, meghonosítani akarván fokozatosan egyes vidékeken a házi-ipart. Munkát lehetne juttatni elegendőt a népnek, annyit, hogy egész télen nem volna hiány ebben, csakhogy a tömérdek elkészített cikkeket vájjon értékesíteni tudná-e az állam ? Valószínűleg nem. S ha ez kivihetetlen, akkor a kormány nyilvánvalóan eláll a munkaadástól, illetőleg annyi munkaadástói, mely az ország számtalan részéből hangzó elégület- lenségekef, panaszhangokat lecsillapítani volna képes. A társadalom, a nagy közönség segítségére volna szüksége ha gyökeresen akarnók e szociális bajokat orvosolni, tudniillik, ha a magyar társadalom hathatósan támogatná a hazai cikkeket, de nem teszi. Láthatjuk ezt a kisiparnál is, mely erősen pang, se előre, se hátra nem mozdul, óiiási tétlenségben senyved s ha a jó Isten nem könyörül meg rajta, ki tudja, minő sors vár reá. A társadalomnak kell segítő kart nyújtani, lelkesedéssel, ambícióval fölkarolni ezt a nagy fontosságú ügyet, akkor lesz munka, illetőleg akkor a kész munkát értékesiteni lehet majd. == Nyilttér soronként 30 fillér. .. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat, címére küldendők. 8 e munka mellet a kis emberek ráérni fognak — lesz hozzá lelki nyugalmuk —önmagukat képezni, művelni, mit a népkönytárak utján érnének el. A napi munka után, egy-egy népszerű jól megírt és könnyen érthető könyvet vennének elő, a miből szépet, nemeset, hasznosat sajátítanának el. Elsősorban a kisiparosokat kell kellőleg pártfogásunkba venni, mert ha ezeknek elegendő munkájuk akadt, készítményeik kelendőségnek örvendenek, akkor a mezei munkásokat is rá lehet fogni a téli időszak alatt házi-ipar cikkek készítésére. A kisiparosok osztálya az, mely manapság a társadalom mostoha gyermeke, melynek jaj szava csakis a nyomorúság határáig hat, de tovább a jólét küszöbéig nem bir jutni. Közéletünk faktorai korszak- alkotó munkával foglalkoznak a nélkül, hogy működésük delejébe belevonnák a társadalmi élet páráit, a kisiparosok elfeledt ügyét. Világos, hogy e nélkül munkájuk meddő, a kik pedig ezen fennakadnak, nem kutatják deductive az indító okát és pedig azért, mert hiányzik hozzá a jó akarat. Kevesen vannak, kik a kisiparos sanyarú helyzete javiA NAGYBÁCSI. Irta: Bányai Zsigmond. (A „Fehérgyarmati Hírlap* eredeti tárcája.) -------a------— Óh, sohasem mentek férjhez — szólott oda két leányához, Bellához és Katicához özvegy Bodnár Simonné és elkezdett sirdogálni. — Persze nincs pénzetek, pedig a mai világban csak pénzért veszik el a leányokat. Óh Istenem, Istenem. Bella megvető pillantással nézett végig a mamáján és szégyelte gyengeségét. — Ugyan mama, hogyan lehet ezért sirni. Hiszen Károly már egy fél év óta udvarol nekem, Katicának is öt hónap óta teszi a szépet Ernő és tessék, mikor én rózsás reményekkel nézek a megkérés elé, te elkezdesz pityeregni. Hát olyan csúnyák vagyunk mi, hogy kétségbe kell esned? Bodnárné fölemelkedett a divánról, melyre nagyobb hatás kedvéért vetette magát. — Persze. Most Károly udvarol egy fél év óta. Azelőtt Albert, azelőtt Jóska, azelőtt Béla, azelőtt Zsiga, azelőtt mit tudom én, kik udvaroltak nekod egy fél évig. Talán öt éves korodban udvaroltak már neked, de mikor látták, hogy nincs pénzed, elhagytak egytől-egyig. — Furcsa dolog. Én nem tehetek róla, hogy nincs pénzem. Az a ti dolgotok szerezni. Miért nem örököltetek, vagy mért nincs nekem gazdag nagybácsim? — Persze a régi nóta. Gazdag nagybácsi, ki minden vagyonát nektek hagyja. Egyetlen nagybácsitok van, az is templom egere. Azt talán nem adhatom ki gazdag nagybácsinak. Mikor talán tisztességesen föl sem tud öltözni. — S ha tisztességesen föl öltöztetnék? így született meg a nagy terv. Igen, elhozatják az özvegy nagybácsit, akit aztán megtesznek valódi „nagybácsidnak. Meg kell jegyeznem, hogy a nagybácsi tulajdonképpen csak a Bella érdekében jött, mert egy hirtelen feltűnő gazdag udvarló hajlandó volt Katicát hozomány nélkül is elvenni, mire Ernő a balfenéken megható lépésekkel eltávozott. Mikor a nagybácsi megérkezett, Bodnár Simonné mfiértőleg tapogatta meg a nagybácsi ruháját. — Nem valami kitűnő szövet. Majd jobbat kapsz tőlünk. — Bocsánat — jegyezte meg félig dühösen, félig megbántódva Nándor bácsi — mikor a Sárréthy börziáner nálam volt vadászaton, akkor kértem meg, hogy küldjön nekem néhány vég finom posztót. A küldöttből van ez is. — Kitűnő — kiáltott fel a mama — te vagy a mi emberünk. Bravó, csak folytasd. Tudta, hogy nem csak, hogy nem látogatta meg valami börziáner, hanem még birtoka sincs, amin vadászhattak volna; hacsak az elhagyott udvaron kóbor macskákra nem. De éppen ilyen nagyottmondó ember kellett neki, a kinek szavától megragad a kérő. Volt is eredménye a nagybácsi mondásainak. Károly ur többször meg is kérdezte, hogy igaz-e, amit az öreg ur beszél. — Hát tudja, nem minden, de jól birja magát és ami nem mellékes, nincsenek örökösei rajtunk kívül. Szóval annyira ment már a dolog, hogy a nagybácsi azt mondta Károlynak: — Ha majd meg lesz az eljegyzésiek, majd meglátod, milyen ezüst készletet kapsz tőlem. Nem is szólva arról, hogy már öreg ember vagyok. Katicáéknak amúgy sincs pénzre szükségük. Ilyen beszélgetések és a Bella — szó ami szó — kacérsága, illetve bocsánat, asszonyi furfangja által odáig fejlődött a dolog, hogy mind a két párnak egyszerre már ki is tűzték a lakodalom napját, miután az eljegyzés már előbb megvolt. A nagybácsi azonban gyönyörű csávába került. Még az eljegyzésre Ígérte az ezüst
