Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-27 / 4. szám

2.oldal. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1911. január 27. építkezések költségességét, az egy­ház házilag építheti fel iskoláját, ahol nem szükséges tiszta tégla falakat használni, az ablak alsó részéig elegendő lesz a tégla fal, azon felül pedig vályog falakat lehet huzni. A fehérgyarmati mesterembe­rek, akik többnyire reformátusok, örömmel fognak olyan árakat szabni, miből az egyház a fenti segélyek közbejöttével díszes is­kolát emelhet. A fehérgyarmati telek viszo­nyokat tekintve, ha az egyház a templommal szemben levő nagy telkét eladja, vészén helyette 2 kisebb telket és még tekintélyes összegének kell meg maradni. A társadalmi adóról. Hát ilyen is van? Kérdi a naiv lélek, a balga ember. Van bizony, van. Törvény hiány a nélkül, hogy a tör­vényhozás mindkét háza megszavazta volna, a koronás király szentesítette volna és az országos törvénytárba megjelent volna. Mióta van? Kérdi tovább a naiv lélek, a balga ember. Oh balgák, oh naivak, milyen boldo­gok lehettek, ha erről és ilyenről nem tudtok. Avagy csak tettetés naivságtok, ‘■'algaságtok? Kiket csaltok? Nem ma­gatokat? Nem akartok tudni adóról, sápról, beszedett jutalékról, hanem a- uakozásnak, ajándéknak tüntetitek fel azt, amit adtok, még pedig szívből, örömmel, készséggel adjátok, mert Ti, Ti vagytok a jókedvű adakozók. Igen: igen, ezt és igy mondjátok és van bennetek akkora naivitás, a melylyel azt akarjátok mással is elhitetni, hogy ezek a mások is gondolkozzanak és — Keim ez a finomabb 40 korona. Igen kitűnő anyag. 6 évi jótállás, aztán a fazon, a fazon, az megér benne 50 koronát, de mi kéem azt ingyen adjuk, no meg a hogy kinéz benne méltóságod, az egy vagyon. Méltóztatik, hazaküldjük, vagy felméltóztatik tenni? Valér halálra sápadtan hallgatja e szavakat, a 40 korona szivéig nyilallik, s ez annyira elfoglalja, hogy mit sem ügyelve az előnyös feltételekre, mint szalmaszálat, meg­ragadja a másik cilit: — Hát ez mennyi? — Ez kéem 30 korona, de az anyaga vetekszik a másikéval, a fazon kitűnő. Me­legen ajánlom ezt is. — Köszönöm. Legyen szives adjon egy nyakkendőt. Most nem veszek cilindert. Ennyi az, amit profán fülek hallottak e vásárlási tragédiából, mihez ha hozzákép­zeljük a sáppadt arcot, megközelitőleg sem lehet fogalmunk arról az iszonyú rombolás­ról, mit e pár perez Valér lelki világában végzett. Reménye tönkre zúzva, s óh a becsület is oda. Szidike most cilinderrel várja. Meg­ígérte. S kénytelen ezzel a zsiros kalappal menni. Szeme elhomályosul. Lelki szemei előtt ott táncol egy hatalmas cilinder, köze­ledik Szidikéhez, ráborul a fejére, sülyed jókedvű adakozóknak tartsanak tite­ket. Pedig, pedig: gúnyos mosolyra húzódik az emberfiának a szája széle bizonyosan, ha ezt a kifejezést hallja. Nem ok nélkül kérdezi: vájjon akad-e a mai világban jókedvű adakozó? S nem tettetett mosoly, fanyar udvarias­ság-e az, mikor az embert annyi ol­dalról megkörnyékezik. Csak a szeli- debb kifejezést használjuk s nem a- karjuk nevén nevezni a gyermeket, a melynek bizony-bizony zsarolás, pum- polás a neve, a melynek cégére alatt az ilyen társadalmi adót az emberen besrófolják. Mert szó a mi szó, a mindenféle címen, néven és cégér alatt véghezvitt és elkövetett pumpolások és zsarolá­sok már-már elérték azt a határt, a melynek egyszer, valahára meg kell áliani. Nőm torzítás, hangzatos kifaka- dás, hanem a szinvalóság, hogy véget kell vetni ennek a tarthatatlan állapot­nak. Elvégre is humánismus, ember­baráti szeretet, társadalmi konvenció, udvariasság és annyi hasonló más csak csalétek, maszlag, melyet talán mezbe mártva vagy megcukrozva húz­nak végig a jókedvű adakozó orra e- lőtt és a vége csak az, hogy besze­dik az adót, megpumpolják, megzsa­rolják. Próbálja csak egy átlagos jöve­delmű, háztartásu ember az év elején megkezdeni s pontosan lelkiismeretesen vezetni az év végéig azt, a mit ilyen cimen kiad. 8—10 százaléka az évi jövedelmének. S próbálja csak felso­rolni mire adta ki ezeket. Egy özönvizi bárka telne meg a különböző cimek- kel. Koldusok, szegények, nyomoré­kok, kéregetők, templom, iskola, kór­ház, szeretetház, menedékhely, felaján­mindig lejebb és lejebb, egészen elnyeli, s tánczol tovább, viszi, viszi messze. Alig tudott kitámolyogni a boltból. Mi lesz vele, oda renommé! Vége a boldogság­nak. S még hozzá cilinder sincs. Hogy kerül Szidike elé !! ? De lassanként visszatér ereje. Ennek meg kell lenni. Jobb előbb mint utóbb. Szin­te képzelte azt a lesújtó pillantást. Szinte hallja a rideg szavakat, melyek mindegyike, mint süvöltő nyilvessző száll felé: — Na hallja, ha minden szavát igy tartja meg, elmehetek akkor, különben higyje el, Som- telky Elemér mindig jobban tetszett, mint maga. Szüntelen ezt fogja mondani, s akkor ő a föld alá sülyed szégyenében. Jaj hová fusson, ép itt jön Szidike, na pláne az utczán elsülyedni. — Nem lehet kikerülni. — Jó napot Válér, de jó, hogy talá­lom, képzelje, ez a Somtelky cilindert vett, látta már, oly utálatos benne. — Igaza van Szidike. Még nem láttam, de képzelem, hogy néz ki. Sohasem ismer­tem otrombább divatot, mint a cilindert ! Ifj. Fábián Károly. lások, hozzájárulások, alkalmi gyűjté­sek, sorsjegyek, bárcák, utalványok, tagsági, egyleti, köri dijjak, meg a jó Isten tudná mindezt. Egy átlagos neve, fogalmi köre van csak: társadalmi a- dó. Társadalmi adó, a mit azért fize­tünk, mert társas lények vagyunk. Pe­dig mind-mind bizony, bizony csak mind pumpolás, sarcolás, gyenge zsa­rolás számba menő szelíd megkop- pasztás. Csak úgy szédül bele az ember feje. Mit érne, elutasitani? Próbálná csak meg valaki. Megítélés, kinézés, talán megvetés is lenne az osztályré­sze. Pedig érzi, kínosan érzi, hogy nem bírja, nincs módja, nem teheti. Csakhogy szégyenlené bevallani álsze­méremből. Fél a tükörbe nézni azért, mert onnan egy arc visszanevet s azt mondja oh,te naiv, te balga, hiszékeny, ostoba ember. Már pedig ki szereti azt, ha neki az ilyen kellemetlen igazságot meg­mondják? Inkább tovább fizeti a tár­sadalmi adót. Kérjük azokat a t. ez. előfi­zetőinket, akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen, mert lapunkat csakis előfizetőinknek küldjük. HÍREK. Eljegyzés. Dr. Garai Ármin ügyvéd Sátoralyaujhelyről eljegyezte Kellner Erzsi­két, Kellner Fülöp földbirtokos leányát Tu- nyogról. Házasság. Lörincz József, a helybeli „Népbank“ főkönyvelője f. hó 24-én eskü­dött örök hűséget id. Spitz Adolf helybeli földbirtokos leányának Saroltának. Adomány. Dr. Kölcsey Ákos ur 10 koronát, Fränkel Dávid ur Gelénesről szin­tén 10 koronát adtak lapunk utján a hely­beli ref, egyház orgona-alapjának javára. Ez összegeket illetékes helyére juttattuk. Lapunk eddigi gyűjtése 96 korona. Kérjük a további adakozást. Jéggyár Nagykárolyban. Kun István nagykárolyi lakos feihivására az Ipartestület helyiségében nagyszámban megjelent keres­kedők, vendéglősök és iparosok f. hó 14-én egyhangúlag kimondották a jéggyár felállí­tását. A gyárat részvénytársasági alapon létesítik akként, hogy 7—800 drb. 100 ko­ronás részvényt bocsátanak ki. — Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy az érte­kezleten felmerült egy igen érdekes és élet­re való eszme is: egy nagyszabású sörrak­tár létesítésének eszméje. Betörések. Városunkban a f. hó 25- ikére virradó éjjelén 2 helybeli kereskedő boltját feltörték s a betörők kisebb jelentő­ségű összegeket s csekélyebb értékű árut magukkal vittek. A kár alig számotte v. Ezenkívül több helybeli üzletet próbáltak feltörni, azonban az erősebb zárak utjokat állták, a külső lakatokat pár helyen eltávo­lították azonban a vasredőnyökön és a szi-

Next

/
Thumbnails
Contents