Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-29 / 40. szám
1 40. szám. — III. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. seeptemb 29 Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre .........8 K. Fé l évre.............4 „ Ne gyed évre.... 2 K. Egyes szám ára 20 fill. Felelős szerkesztő és laptuIajdoHOs: Dr. Magyarádi BOROSS LAJOS Nyilttér soronként 30 fillér. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borosa Lajos ügyvéd Fehérgyarmat, címere küldendők. ínség forradalom. Egész Európán végigviharzik egy társadalmi forradalom, mely motívumait a legszennyesebb, a legsajnálatosabb forrásokból, az Ínség piszkos kloakáiból meríti. Az emberiség legnagyobb része szűkölködik, nyomorog, éhez, mert egy kisebb része duskálkodik s feleslegekben hempereg. Mintha az összes tényezők összeesküdtek volna, a drágaság ma már orgiákat ül s szinte lehetetlenné tették, hogy emberi méltóságunkat megőrizve, ne utánozzuk azokat a szerencsétlen állatokat, melyek élelmüket s létfentartáshoz szükséges elsőrendű szükségleteiket az erdőben s rablás utján szerzik be. Előbb Párizsban, majd Bécs- ben 8 végre nálunk is a nép öntudatra ébredt s az utcára vitte ki panaszát, hogy még vasárnap sem elletik húst s hogy a kenyere keserű s fekete, mert az ehetőt megfizetni nem képes. S az utca tüntetése Franciaországban s Ausztriában félelmetes alakot öltött. Zúgott, viharzott, toporzékolt a szenvedély s azok, akik útjában állanak annak, hogy a rettenetes drágaság valami képen megfékez- tessék, ijjedlen bújlak el palotáikban, mert már azt hitték, hogy elérkezett a leszámolás napja, mely igen keservesen végződhetett volna reájuk nézve. De nem történt komolyabb baj. Azok, akik eddig éheztek s nyomorogtak, továbbra is éhezni s nyomorogni fognak, azzal a különbséggel, hogy egynehányuk, akiket a katona s rendőrszurony terítékre vetett, megszűntek velük nyomorogni, szenvedni. Ez azonban édes kevés eredmény. Az ijjedtség, ha hasznos fegyver is, de még nem elegendő, hogy azok kapzsiságát lefegyverezze, akik eleddig is csak azt tekintették, mikópen lehetne a nép utolsó zsírrétegét is csontvázáról lefejteni. Az agráriusok egy jottát sem fognak merev álláspontjukból engedni s a húsárak továbbra is oly magasan állanak, mint most s a búza is csak azok részére termelődik, akik azt megfizetni tudják. A társadalmi szervezkedés a drágaság ellenébe mindenesetre üdvös dolog, de vájjon eléri azt az eredményt, melyre szükségünk van, hogy jobb idők elérkeztét •remélhessüik? Vájjon olyanok kezében van-e az akció, akik annak sikeres kivivhatására elegendő erőt éreznek magukban ? Nem tudjuk. A jövendő, mely bizonyossággal megérkezik, majd megmutatja, hogy érdemes volt-e azoknak mártírhalált szenvedni az utcák barrikádjain, akik fanatikusan hitték, hogy erőszakos eszközökkel olcsóbb bust és fehérebb kenyeret juttathatnak övéiknek. Ha csak egyetlen fillérrel is olcsóbbá tették mozgalmukkal az elsőrendű szükségletek árát, akkor küzdelmük már jogos és indokolt volt, A jövendő kínálkozó perspectivája azonban azt mutatja, hogy épen ellenkezőleg, a drágaság nem fog megszűnni, sőt emelkedik s rövidesen már odajutunk, hogy az evés a legnagyobb luxus lesz, melyhez csakis egy hetven lóerős automobil való. De azért csak küzdjenek a milliók, csak próbálják meg kiverekedni életük megkönnyítését. Talán mi tévedtünk s nékik lesz igazuk, mikor ettől a küzdelemtől sikert várnak. Mi tiszta szivünkből kívánjuk ezt nekik. Egyházmegyei közgyűlés. Folyó hó 26-án d. e. 9 órakor Fehér- gyarmaton a református templomban a szatmári ref. egyház megye közgyűlést tartott, Biky Károly esperes és Madarassy Dezső gondnok elnöklete mellett. TÉVEPÉSBŐL. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája) Hat órakor jött haza, szokásszerüen bement az öltözőszobába, de nem vetkőzött le; — egy székbe vetette magát, kezeit a térdeire fektette és öt vagy tiz percig, vagy talán egy órán át — maga sem tudta meddig — ült igy mozdulatlanul. —' A tout hét! Perdutti! És megtalálta borzalmas, rendíthetetlen és mégis öntudatos ábrázatát. — Az ördögbe! — kiáltotta hangosan. Az ajtó mögött megmozdult valami. Hímzett hálóingben és zöld bársonypapucsban jött be hozzá, középmagasságu, göm- bölyded, szép, szőke felesége és barátságos kék szemeivel gyöngéden nézett reá. — Mi bajod? kérdezte egyszerűen, az arcába nézett és ismételte: Mi bajod Misa? — Hogy mi bajom ? Tönkre vagyok téve. — Játszottál ? — Játszottam 1 — Nos, és? — És — ismételte kárörvendően a férfi: Tönkrejutottam! zokogta, visszafojtva könnyeit. — Hányszor kértelek, könyörögtem ! Sajnálta Misát, de még jobban önmagát, a bekövetkezhető nyomor miatt és mert egész éjjel nem aludt és várt reá. Már öt óra, gondolta, amikor a kis asztalon lévő órára nézett. — Óh te kínzó! Mennyit ? Mindkét kezét a füléhez nyomta. — Mindent! Nemcsak annyit, de még többet. Egész pénzemet és a komáét is 1 Üssetek, tegyetek velem amit akartok. Tönkre vagyok! — Arcára borította kezeit. — Már nem tudok semmit! — Misa, Misa, halgass rám! Sajnálj engem, hiszen egész éjjel nem aludtam, én is csak ember vagyok. Vártam reád, kínokat szeuvedtem végig és ez most a köszönet! Mondd legalább : Mennyit ? — Annyit, hogy senki se tudja kifizetni ! Mind a tizenhatezret! Mindennek vége ! El kell szöknöm, de hogyan ? A feleségére nézett és amit nem is várt, az asszony magához vonta. Milyen édes 1 — gondolta Misa éa megfogta a kezét, de az asszony ellökte magától. — Misa, mond hát, hogyan tehedted ezt ? — Reméltem, hogy visszanyerem. Szivart vett elő és elkezdett szivarozni. Természetesen gazember vagyok. Nem méltó hozzád. Kergess el. Még egyszer, utoljára bocsáss meg, és én elmegyek, eltűnők. Látja, nem tudtam másképp cselekedni. Mintha álomban tenném; tévedésből történt. — Elfintorította az arcát. — De mit tegyek?Tönkre jutottam. Bocsáss meg legalább tel Újra meg akarta ölelni, de az asszony dühösen lökte el magától. — „Ah ezek a nyomorult férfiak!“ Dicsekszenek, ha jól sikerül minden, de ha valami balsiker éri őket, kétségbeesnek és hasznavehetetlenek! Leült az asztalka másik oldalára. — Rendesen meséld el! Misa mesélt. Mesélt, hogyan vitte a bankba a pénzt, de útközben találkozott Nekraskowal. Az elhitta egy kis játékra. Játszottak és ő elveszített mindent és most szilárdan elhatározta, hogy végez. Ezt mondta, de az asszony látta, hogy egyáltalán nincsen elhatározva, sőt kétségbe van esve és kész mindenre. Végig halgatta, aztán annyit mondott: 6 ! J I 30
