Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-18 / 34. szám
X'.Jl 34. szám. — III. évfolyam. Megjelenik minden pénteken érgyarmat, 1911. augusztus 18. T) fi \ líiil 2 tTársadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. I Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. | Egyes szám ára 20 f. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. A magyarság apostolai. Az utóbbi évtizedek alatt óriásit fejlődött Magyarország. A civilizáció rohamosan, lehet mondani száguldva halad előre, egyre hóditva, egyre terjeszkedve, mindenfelé kitűnő talajra bukkanván. Gyors átalakulásokon ment keresztül ez a sokat hányatott sanyargatott ország s megannyi bujabaja, örökös eivakodás, tülekedése, háborúskodása mellett ideje volt műveltséget magába fogadni, dédelgetni és megbecsülni. Minden irányban haladtunk, emelkedtünk akár az ipart és irodalmat, sőt még — ez külön rubrikába tartozik — nyelvben is fejlődtünk. A magyar nyelv a mi erős várunk, a mi vasszilárd bástyánk, a mi védő sáncunk mind nagyobb arányokban hódított, mind nagyobb méretekben terjeszkedett. És nekünk magyaroknak ennek kellett legjobban örülnünk, ennek hogy Magyarországonmind többen és többen beszélik a magyar nyelvet. Mindazonáltal még azon a ponton állunk, hogy sok helyütt — a kereskedelemben általában — de főleg a nemzetiség lakta vidékeken erős küzdelmeket, elkeseredett tusákat kell folytatnia nyelvünknek, hogy valamennyire tért bóditsunk. A tanitóság (tanitónő, óvónő) az a hatalmas segítőtárs, a ki az idegen ajkú vidékekre átplántálni tudná a mi zengzetes nyelvünket. A tanitók kezében van az a nagy- értékű rugó, melynek segélyével a magyar nyelvet belehet oltani a zsenge gyermekekbe olyannyira, hogy mire felcseperednek, akarva nem akarva is magyarul beszélnek, magyarokká lesznek, magyarul éreznek és magyarul gondolkoznak. Tisztán a tanitóság hazafias érzületétől, vagy a szeretetétől tiigg, hogy minő eredményeket tud elérni olyan gyermekek között, kiknek idegen nyelv cseng a fülükbe, kiknek szüleik nem magyar nyelven beszélnek, kiket idegen szellemben akarnak nevelni. Figyelemre méltó és követésre érdemes példa volna Pestvármegye törvényhatóságának hazafias cselekedete midőn néhány év előtt nagyobb összeget szavazott meg ama tanitók jutalmazására, a kik idegen anyanyelvű községekben a magyar nyelv tanításában a legszebb eredményt érték el. Mintegy tizennégy tanitó, (tanitónő, óvónő) kapott egyenként 100 korona jutalmat a magyar nyelv körül szerzett érdemeikért. Valamennyi vármegye törvényhatóságának felbuzdulni kellene ezen üdvös, szép és nemes példán, ezzel lényegesen előmoz- dittatnék a magyarosodás ügye, vállvetve törekednének tanítóink (kikben amúgy is megvan a hazafias érzület és fajszeretet) a magyar nyelvet mindjobban tenyészteni, nagyobb kedvvel, fokozatosabb buzgalommal látnának hozzá a legszebb munkához türelemmel, kitartással, lelkesedéssel oktatnának, tanítanának. LILYKE HAZAJÖTT. (A »Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája) Lilyke csak két évig volt a zürichi nevelőintézetben, de mire hazajött, nagyot változott otthon minden. Atyja udvari tanácsos lett és Ő Felsége legkegyelmesebben megengedte, hogy ő és törvényes utódai díjtalanul használhassák a „tördai“ predikátumot. A jómódú, de kissé nyárspolgári otthon hipermodern lakosztályokká változott át, a kényelmes, kedves családi házból kastélyszerü épület lett. Lilyke, amikor megérkezett, valósággal generálisnak nézte a sok aranysujtástól ragyogó portást. — Előre őrült, hogy meghitt családi körben ünnepük majd ház aj ö vetőiét, — de szomorú lett amikor megtudta, hogy ennek örömére ötven terítékes estebédet rendeztek, amelyre egy kegyelmes ur és egy királyi fenség — valóságos udvarhölgye is megígérték a megjelenésüket. Szülei és Helén a nővére, — meleg szeretettől ölelték szivükre Lilykét, de a kis leány szomorúan látta, hogy az ő tiszteletére rendezett estély előkészületei teljesen lefoglalták övéit, pedig ma egyedül szeretett volna lenni velük, megérezni szeretette volna, hogy itthon nagyon szeretik. Amikor fehér leányszobája ablakán lenézett a parkba, hirtelenül rágondolt Jácint Gusztira. Istenem ! — mennyit kergetőztek együtt Helénnel a nagy kert tekervényes utain és Jácint volt mindig a rürelmes, kedves játszópajtásuk . . . Hirtelen vágy fogta el utána . . . Jácint Gusztáv, a Fernbach Miklós spirituszgyár irodafőnökének lakása a gyárépületben volt. Lilyke jól emlékezett a két szobára. Hányszor lopódzott be oda, kiku- tattni a Jácint Guszti szenvedélyes régiséggyűjtő volt, Sok pénzt költött a szerinte értékes, de valóban ócska lomra. Titokzatosan őrizte az elavult drágaságait. A pamlag alatt tartott egy erősen megvasalt és duplán lelakatolt ládát, amelybe kívüle halandó még nem tekinthetett Lilyke részére ez a láda képezte a tiltott paradicsomot. Két évvel ezelőit mégis külföldre utazott az intézetbe anélkül, hogy belepillanthatott volna a titokzatos ládába. Vájjon meg van-e még? Jácint ajtaja előtt Lilyke habozott egy pillanatig. Bemenjen-e minden további nélkül? Odabenn beszélt valaki? Hirteten eszébe jutott Lilykének, hogy Jácint ezelőtt is szokott egymagában beszélgetni............. hiszen egész életében egyedül csak önmagára volt utalva a szegény fiú . . . óvatosan nyitott be Lyilyke. A következő pillanatban majd elsikoltotta magát. De Jácint Guszti nem vett észre semmit, Frakban, fehér nyakkendőben és lakcipőben térdelt a szőnyegen, a pamlag előtt. Furcsa tárgyakat szedett ki belőle és végig fektette őket a pamlagon. Egy kék szallagcsokrot. Egy törött csészét. Roszdafoltos kis szebkendőt. Felharapott is barnára aszalt almát. Sok apró gummilabdát, Játékharmónikát Fehér, fekete, szürke, barna kis keztyüt Egy eltépett képeskönyvet. Eltörött palatáblát ................. azután v alami nagyot, nehezet cipelt ki. Csúnya, otromba fabábut, kóchajjal, kidülledt üvegszemekkel és egyetlen, kiálló, nagy fekete fogai. Lilyke rögtön felismerte a babát.
