Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-14 / 29. szám
( Qv ► OfAjf 1 29. szám. — III. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. julius 14. Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Negyed évre 2 kor. Fél évre 7 4 kor. | Egyes szám ára 20 f. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az Felelős szerkesztő és laptulajdonos: előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Borois Dr. Magyarádi Boross Lajos. Lajos Ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. A selyemtenyésztés. A magyar királyi Mezőgazda- sági Muzeum egy igen érdekes s az egész ország lakosságára nézve olyan tanulságos füzetet adott ki, melyben hazánk selyeratenyész- tését, »elyemfonó, selyemsodró iparát ismerteti az 1880-1910 évekre vonatkozólag. Hazánk selyemtenyésztésének és selyemfonó iparának a múltja mint nálunk minden iparnak, elég küzdelmes. A magyar kormány 1880. év tavaszán Szekszárdon, Bezerédy Pállal élén, egy országos Selyemte- nyósztési Szakfelügyelőséget szervezett 8 a szakfelügyelőt széles hatáskörrel fölrub^zta. Bezerédy Pál csakhamar oly szervezetet léptetett életbe, hogy mintának még az olaszok is fehasználták, hogy a Dél-Olaszországban hanyatlásnak indult selyemtenyész- tést föllenditsék. A tevékenységnek a fő föladatát képezte, hogy a selyem fonóipar meghonosittassék. Ez sikerült is. 46 ÉVES TALÁLKOZÓ. (A .Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája) Tekintetes Szerkesztő ur! Kérek becses lapja tárcájában helyet a következő közlésnek. Hogy nem hírrovatban kérem azt, oka, hogy egyszerű hírnél magasabb jelentőségű a közlés. Szombathy Ödön szatmári nyug. fő- •zolgabiré, gacsályi birtokos hívta meg 46 éves találkozóra, a vele 1864/5-ben a sárospataki ref. főiskolában érettségi vizsgát tett s ezérderaü okmányt szerzett még élő tanulótársait Gacsály községben fenntartott úri lakába .Azt mondják, hogy a 45 tanuló társ közűi, még 19 van életben, de bármi oknál fogva — fájdalom! — az érettségi vizsgázónak csak négye jelent, — talán jelenhetett csak meg: Szombathy Ödön az ünnepély rendezője és házi gazda; Bodor István a rimaszombati főgimnázium igazgatója; Uray Lajos tyukodi birtokos; Beke Miklós abaujmegyei bereti birtokos. Ezeken kívül jelenvoltak még, mint régibb tanulótárs, de már nem velők érettségi vizsgázott Kércsy Károly gacsályi földbirtokos; Uray Károly Mivel a selyemtenyésztésnek egyik főkelléke a szederfalombnak a bősége, tehát oda kell törekedni, hogy a szederfák olyan területen legyenek, ahova mindenki mehet levelet szedni s evégből megyei községi utakat, a községben levő másra föl nem használható területeket beültetni szederfával vagyis a szederfatenyésztós s a szederfaállomány szaporítására kell törekednünk. Hogy e tekintetben mit tesz a szakértelem szederfáknak a hiánya mutatja azt, hogy akkor mikor nálunk löO-l-évben 2823 községben 112712 család fogL-d kozott selyemtenyésztéssel, ar y családok a gubó termelésbő >bb millió koronát kerestek. Nálunk 1880—1910-ig a selyemtenyésztő felügyelőség kiosztott 61384 8zederfamagots 94 millió 678 ezer darab 2—3 éves szederfacsemetét. A saját költségén fenntartott 57 faiskolából kiosztott ingyen 2 millió 53 ezer darab szederfát. A községi faiskolákból az országos selyemtenyésztési felügyelőségnek a működése óta 4 millió 773 ezer szederfát ültettek ki és a szatmári kir. járásbiró, aki vele tanult ugyan de már bensőbb összeköttetésben állt a közvetlen érdekeltekkel. Jelen voltak azután Bartlia Mór ref. lelkész. Siető Pál tanító ónekvezér; Csengéi Gusztáv eperjesi ág. ev. theológiaitanár, neje, szül. Bartha Lenkével; ismert magyar okmányos, iró és költő; Ha- dady Jószef tyukodi körjegyző, Kiss Majer gacsályi körjegyző mint tisztelők és meghívottak ; Maróthy Sándor mint sógor, neje szül Madarassy Matildal, Madarassy Sándor neje szül. Képessy Irénnel is; Madarassy László s özvegy Domokosné szül Madarassy úrnő, mint rokonok; és a gazda és a szives háziasszony Szombathyné szül. Madarassy Tera. Nem irom le, a majdnem leirhatatlan gazdag lakomát, ezt a 8 órától szinte 12 óráig tartott nagyszerű vacsorát, mely a legnagyobb étvágyat s a legkövotelőbb ízlést is kielégítette, amely a legnagyobb bizonysága volt a házi gazda és a háziasszony magyar vendéglátási szakértelme és szivességének s mely valóban derült hangulatba hozta és tartotta általában az összejötteket, hanem az ünnepélyt más — szellemi és erkölcsi oldaláról, ha le nem rajzolom is, legalább érintem. kiültetett szederfák összes száma 6 millió 827 ezer darab. Sajnos, hogy a kiültetett fáknak majdnem a fele tönkre megy, mert szabálytalanul ültetik s hiányosan gondozzák őket. Á szederfának a védelme tehát egyik igen fontos feladatuk úgy a törvényhatóságoknak mint a községeknek, mert hiezen évi 6 millió korona jövedelemről van szó, melyet a szegény nép a selyemtenyésztésnek a révén kaphat. Hiszen hazánknak a selyemtenyésztésre igen kedvező az éghajlata. Majdnem 4/s-öd részében a selyemtenyésztés sikerrel űzhető, a fő dolog, hogy legyen elégséges szederfalevél. A kioktatásról e tekintetben, hogy a kellő szakismeretet s a gyakorlat ügyességét elsajátíthassák, gondoskodás mindig történik s igy lehetővé van téve, hogy csekély munkával a selyemtenyósztés által, aránylag nagy eredmény érhető el. Hogy pedig a selyemtenyósztés minél szélesebb körben terjedjen el, a felügyelőség négy tanítóképző intézetnek a tanárait Olaszországba küldötte, hogy elméletileg s gyakorlatilag kiképeztesseA vendégek a jnlius 6-ika délután 4 órai vonattal érkeztek s mindenek előtt templomba hálaimára siettek. E nemes igyekezetei méltányoló lelkész 5 órakor hármas harangoztatással hivatta meg őket a templomba, ahol a lelkész alkalmi imájában el is mondták a hálát a múltért s esdekeltek a további isteni segedelemért buzgós áhítattal. Számos más is jött a szokatlan harángozást halva talán részvétből, vagy csak kíváncsiságból? . . . A meghívottak is mindnyájan ott voltak a legközvetlenebbül érdekeltekkel a templomban. Aztán a vendéglátó háshoz menve vacsora előtt kedélyes társalgásban töltötték az időt az úri lak parkírozott árnyékos udvarán. A gazdagon és ízléssel terített asztalhoz ülve folyt az étkezés és itkozás. A házi gazda felköszöntőjében szive érzelmének adott kifejezést a viszontlátás édes örömében. Vártak egyik a másiktól további felkö szöntéseket, de biz azokkal a már deresedő vagy egészen ősz vagy kopaszodó vendégek adósak maradtak. Nagyobb volt meghatottságuk, mintsem ast ssavakba öntéssel próbálkoztak volna? I. . .
