Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-07 / 28. szám

Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Egész évre 8 kor. II Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. j| Egyes szám ára 20 f.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos.

A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat eimére küldendők. Nvilttér soronként 30 fillér.

Kisiparosaink szellemi önképzése.

A kisiparosok anyagi bajaival annyira foglalkozunk, hogy szinte eltereli figyelmünk minden olyan más lényeges kérdésről, melyek éppen olyan fontosak, s melyeket nemcsak az általános, de sőt kettős figyelemmel kell kisérni.

A kisiparosok osztálya az, mely manapság a társadalom mostoha gyermeke, melynek jajszava csakis a nyomorúság határáig hat, de tovább a jólét küszöbéig nem bir jutni.

Közéletünk hatalmas faktorai korszakalkotó munkával foglalkoznak anélkül, hogy működésűk delejébe belevonnák a társadalmi élet páráit, a kisiparosok el feledt ügyét. Világos, hogy enólkül munkájuk meddő, akik pedig ezen fennakadnak, nem kutatják dedug- tive az inditó okát és pedig- azért, mert hiányzik hozzá a jóakarat.

Kevesen vannak, kik a kisiparosok sanyarú helyzetén tópe- lődnónek, de az a kevés egy egész halommal ér föl, mely valóban elszántsággal küzd az ügy igaz

voltáért. És ha küzdelmük nem is terem egyebet mint szúró tövist, vegyék megnyugvással azt, hogy van még a kisiparosoknak egy hatalmas eszközük, mely a világ- teremtése óta uralkodik és ez nem más mint a szellemi élet. Ez az egyetlen vagyon még, mely fölött senki sem rendelkezhetik, mely semmiféle néven nevezendő törvény által ki nem sajátítható, se meg nem szorítható. A kisiparosok létjogosultsága, önállósági jogköre veszélyéztetve van, de szellemi birodalmuk megingatatlan, bevehetetlen. Ez adja meg a rugót azon eszmékhez, melyeket e cikkben óhajtunk vázolni s ez az ami arra inditott bennünket, hogy cikkünk cimét mindenkivel ^megértessük. A tételt akarjuk bizonyítani, hogy a kisiparosoknak feltétlenül szükségük van arra a szellemi alapra, mely minden tekintetben nélkülözhetetlen. Az a kisiparos, ki a szellemi műveltség magaslatán áll, kezében tartja sorsának gyeplőit, mert oly tényezővel bir, melylyel leginkább képes nemcsak ideális, de valódi célokat is elérni. Mondom, a szellemi vagyon felülkerekedik a mindensógből és a kisiparosok elveinek megóvására képes. A szellemi önképzéshez nem szükségeltetik feltétlenül a szervezkedés, ez csak a formalitások kérdésének eldöntésére birhat befolyással. A szervezkedés csakis ott kiván- tatik meg, hol azt a helyi viszonyok igénylik s hol megvan a bizalom egymásban. A szellemi önképzésnek közvetlenül kell megtörténnie, akkópen, hogy ez minden megrázkódtatás nélkül tudj on lábra kapni. A szellemi érintkezés hiányát pótolja az olyan tényező, mely hivatva van törekvéseit, melyek keretében a szellemi életnek mozognia kell. Nincs az a müveit nemzet, hol eziránt ne tétettek volna felsőbb helyről oly áldásos intézmények, melyeknek épen mi szenvedjük hiányát. Ezért nem kell tétlenül elébe nézni azon jövőnek, midőn fenti óhajainak teljesülését másoktól illetéktelenek várjuk. A kisiparosokban mindig meg volt és lesz is az az erő, melylyel szellemi tőkéjét megszerzendi, csak arrafelé kell iparkodniok, hogy ne egyoldalú, hanem teljes sikert érjenek el. A szellemi önképzésnek sok

VADÁSZAT

BOSZNIA-HERCEGOVINÁBAN.

Közli: ORÓF SOMSSICH TIHAMÉR.

(A .Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája)

(Folytatás.)

Körülbelül 150 lépésre, egy szikla mögül kiugrott egy zergebakk. Hirtelen rálőttem, lövésem után meg-meg állva hátát meggörbítve menekült tőlem oldalt, második lövésem fölötte vágódott a sziklába, harmadik is hibázott, negyedik lövésem végre léteritette már nagy távolságra

Távcsövem fegyveremen volt, de meg- homályosodott s igy nem tudtam használni sietségemben, a távcső alatt voltam kény- lcoen célozni. Bognyák kiséröm Spaseje Ceces bocskorával nagy kőtlnyüséggel ott termett s örömmel kiáltotta: „dobar jecar“ (jó bak). Valóban hatalmas is volt az elejtett vad. Karinthiában volt alkalmam látni eleget és ejtettem el többet is, de ilyen nagy kampóju fejlett zergót még nem láttam.

Egy tiszti szolgát is vittünk magunk- magunkkal, ki vadunkat cipelte lakunkba s kinek egész Sváha tudománya az volt, hogy

amidőn vadászlakunkba a priccsen felhalmozott szalmát látta, zsebrevágta kezét és nem kis lumigációval kiáltotta: „Skandal!“

Oly borzasztó felhőszakadás volt, hogy még a házban sem maradtunk szárazon. Reggelre ébredve, a sirokkó helyett már bóra volt és térdig érő hó. Zergék ilyenkor mind lehuzódnak, igy hát mi is elindultunk lefelé, hogy ismét Konjicára visszatérjünk. Ottan száraz patak medrek voltak, most szakadó hegyi patakok zuhogtak. Ittbárra érkezve megtudtuk, hogy ott az utakat a viz mind elvitte, lovat sem kaphattunk és a egyoldalon mászkálva haladhattunk csak előre. Találkoztunk élelmiszerekkel visszatérő ordonáncunkkal, ki nekünk most Konji- ta feló mutatott s ezt mondta „ skandál! „ Másnap ismét szép idő lett, és én bízva, hogy kitartásom siker kell, hogy koronázza,

29-én reggel Marko és Bosko cecessel neki vágtam a Bielasnyicának gyalog, hogy ily kerülő nélkül 5 óra hosszat kapaszkodjak fölfelé. Jobbra, balra mindenütt legalya- zott fiatal erdők voltak, kecskék és birkák legeltek, egyes piszkos házakat láttam, szöges cipőm csikorgott és kopogott a kövekkel telt ösvényen. Végre nagyon szép fenyővel és bükkel vegyes őserdőbe értem.

mely már rezervált vadászterület volt, a szélén láttam is egy táblát „ Zabranjenolov “ (Tilos a vadászat) fölirattal. A bokán felül érő hóban sok őznyomot láttam, végül egy őz sutát is, mire kísérőim hasra vágták magukat és nagyon méltatlankodtak, hogy nem lőttem rá. Utunkban egy meredek fal állított meg s Marko vörös fetét levéve óvatosan lenézett, rögtön visszaugrott s susogta, „ Divnakoza “ (zerge), lenéztem én is a mélybe s mutattam neki, hogy ón nem látok semmit, susogja ismét, tiz lépésre. De bogy gondoltam volna arra, hogy oly közel alattam keressek zergét, s csakugyan nem sokkal lejebb egy erős bak lépdelt nyugodtan. Felülről gerincen lőttem s erre még öt darab kiugrott egy kiálló szikla alól és menekültek lefelé meglőtt bakommal együtt, az utóbbi inkább úgy csúszott lefelé. Menekülésük közben utolsónak még egy jó bakot láttam, de mire lövéshez jutottam, helyet változtattak és egy 2 éves bakot lőttem vállapon, sajnálatomra, mely helyben maradt.

Tovább menve, ritkább fenyvesbe értem, szemben meredek lejtő volt. Ott legelt a 10 darab zerge, de szelet kaptak és egy keskeny ösvényen sorban egymásután me-