Fehérgyarmati Hírlap, 1911 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-30 / 27. szám
27. szám. — III. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Fehérgyarmat, 1911. junius 30. r Társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. Egyes szám ára 20 f. ARATÁS. Péter és Pál napján az ország nagy részében kezdődött az aratás. S az ország minden részéből feszült figyelemmel lessük mindannyian, kiknek létexistenciánk az aratás kimenetelével szoros összefüggésben áll, bogy az a temérdek munka, az a sok aggodalom s gond, melylyel a mezei munkák eleddig jártak, vájjon meghozzák-e gyümölcsüket, megadják azt az áldást, melyet a verejtékes munka megérdemel s megszolgált. Aggódva lessük az eredményeket, dobogó szivvel figyelünk, mert hiszen mi agrárius ország vagyunk s az egész esztendő gazdasági berendezése úgy van alkotva, hogy egy jó termés, jó esztendőt, rossz termés rossz esztendőt jelent a magyarnak. Hogy ez vájjon rendjén van igy, hogy mi minden esztendőben a természet szeszélyeinek vagyunk kitéve shogy hiába minden erőlködésünk, ha egy jeges eső, vagy szárazság Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Magyarádi Boross Lajos. látogatja meg országunkat, a termés oda s ezzel együtt oda van az ország egész esztendei közgazdasági eredménye. Rendjén valónak találják mindazok, kik befolyással vannak arra, hogy az ország ifjúságát minő pályára vezessék, rendjén valónak találják-e azt, hogy a mi jövendőnk a természettől tétessék függővé s az döntse el, hogy a szorgalom, a munka, a véres verejtékes dolog minő gyümölcsöket adjon s miképen jutalmaztassák. Németországban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban is mindenesetre fontosággal bir az, hogy az aratás jól fizessen, de minden esetre sem okozhat nemzeti katasztrófát még az a szerencsétlenség sem, ha az egész termés lábán vész el, mert egy iparos, kereskedőország jövedelmét nem a földből, hanem abból a jövedelmi ágból szerzi be, melyet a természet szeszélyei csak nagy on kis mértékben befolyásolnak s amely egész esztendőre ellátja mindazzal, a mire egy államnak s alattvalóinak szüksége van. Ha ilyen alapokra fektetjük A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat elmére küldendők. Nyiittér soronként 30 fillér. egy állam léteiét, akkor természetesen az aratás ténye is csak másodrendű kérdéssé degradálódik s akkor azután Péter és Pál napjakor s után nem kell dobogó szivvel lesnünk a termés-eredményeket s azt, vájjon ebben az esztendőben lesz-e a gazdának elég búzája, rozsa, kukoricája, hogy abból a létezósére^szüksógelt mennyiségek levonása után, még az adóra s azokra is jusson, a mire az embernek gyomrán kivül szüksége van. Nagyon jól tudjuk, hogy mi ennek a ciknek a keretében nem érhetjük el azt a kedvező eredményt, hogy az ország gazdasági képét szempillantás alatt megváltoztassuk. Nagyon jól tudjuk azt, hogy még nagyon sok viznek kell a Dunán lefolynia, mig Magyar- országból, az agrikultur államból iparos s kereskedőország lesz. Nem is azért emeljük fel szavunkat, most az aratás megkezdésekor, hogy ezt a célt szolgáljuk, noha közvetve ez a szándékunk, hanem csak rá akarunk mutatni azokra a rettenetes bajokra, melyek egy államra, ha az egyoldalulag fejVADÁSZAT BOSZNIA-HERCEGOVINÁBAN. Közli: GRÓF S0MSS1CH TIHAMÉR. (A .Fehérgyarmati Hírlap* Járcája) Szakadó esőben érkeztem meg 1905. október 5-én Konjicára, Konjica Hercegovina ószaki határán fekszik, kettészelve a Narenta által, jobb partján vau a keresztény város, balpartján a törők. 7-én és 8-án megérkeztek öcsém és más három ur Magyarországból. Nyolc zergebak lelövésére kaptunk engedélyt, a fenntartott kincstári területen. 10-én délután fiakkerre ültünk s a Narenta balpartján lefelé haladva Csele- bicsre érkeztünk, ott már vártak bennünket az apró hegyi lovak s a pisztrángban gazdag Utbár patakon 21h óra hosszat fölfelé lovagolva Itbárra érkeztünk, hol éjjelre egy török effondi (Írástudó) vendégszeretetét élveztük. Asszonynépét mind egy oldalszobába internálta, nekünk két tiszta szobát bocsáj- tott rendelkezésünkre. Házigazdánk vacsorával ia megvendégelt; együtt sütött birka ég csirke sülttel, amit bizony gyomrunk nem akart bevenni s csak nagy megerőltetéssel nyomkodtunk is valamit. Azután terítékre került valami bússal töltött rétes, gyümölcsök s végűi különböző vörös borok. Vacsora után megköszöntük a szives vendéglátást, de midőn egyik vadásztársam szintén elébe járult — mérgesen mondta neki: mit köszön, ha semmit sem evett s törökünknek valóban igaza volt, mert alfg nyúltunk a feltálalt ételekhez. Éjjel az eddig tartó folytonos eső megszűnt s reggel 6 órakor, mikor útra indultunk már szép derült idő volt. Másfél óra hosszat lovagoltunk az Utbár forrás eredete felé, amelynek vize csekélyebb és csekélyebb volt, medre pedig szükebb, mig végre már csak kavicsos, száraz mederhez értünk. Jobbra balra óriási hegyek meredtek az égnek, komor sötét bordáikkal itt-ott veszedelmesen szűkre szorították az Utbár medrét, mintha csak a lelkét akarták volna kiszorítani a kicsiny hegyi pataknak. A baloldalon végig terülő Bielasnica nevű hegytest volt meghajtandó. Megérkeztünk végre a legalsó álláshoz, a melyet legkényelmesebben társunk mindjárt el is fogadott, a második állást apósom, én az utolsó előttit, öcsém a legelső állást foglalta el. Állásomnál olvadó hó volt, előttem közvetlen egy száraz, köves meder, túl egy meredek sziklaoldal, hátam megett fenyővel vegyes bükkerdö terült el. Alig hogy elhelyezkedtem, már jött egy sötét felhő s a szó szoros értelmébe véve elborítva engem, nyakamba zúdította esővel vegyes hó tartalmát, mert meg kell jegyeznem, hogy állásunk oly magasságban volt, hogy a kóválygó felhők, hol fejünk felett néhány tis méterre, hol állásúak vonalában gomolyogtak tova, igy kaptam aztán egy alapos felhő fürdőt, mit bisony még kánikulában sem kívánok, oly goromba hideg volt. Szerencsémre csak rövid ideig volt részem a jeges fürdőbe, mert nehány perc múlva már elgomojgatta egy szélroham a hegyek mélyébe. Alig szedtem össze magam s foglaltam el őrhelyemet, már hallottam a hajtők lármáját s végül a legalsó álláson egy duplázást. Én magam semmit sem láttam. Az állásokon felül — amit társaimtól halottam — elmenekült 7 zerge, a legalsó állás mellett kitört 8 darab, de lövések nem találtak s ezen körülmény annyira lehangolta vadásztársaimat, hogy öcsémet kivéve, másnap faképnél hagytak — elutaztak. Én öcsémmel Konjicán maradtam, hova a távozókat elkísértük. Szándékunk volt ugyanis cserkészeten megkísérelni szerencsénket. Vártuk az idő jobbrafordulását, mert a
