Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-22 / 16. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP a kisiparosokkal és kereskedőkkel, akik eddig 8—40 k.-ig terjedő adót fizettek? Elismerni fogja a kincstár ezekre, hogy nincs 800 korona évi keresetük, adómentesiteni fogja őket? Képzelhető-e az önálló ipaiság, mely évi 800 koronát, vagy naponta 2 80 fillért nem jövedelmez akkor, amikor a közönséges napszám 3 korona, az ipari napszám pedig 5—10 korona közt váltakozik? Nem képzelhető, sőt hozzá tesszük a törvény szerint jogosan nem képzelhető! A következmény tehát az lesz, hogy az érdekelt kisipar az eddigi teherrel szemben három vagy négyszeresen lesz sújtva. Pedig elvitatni nem lehet, sőt a pénzügyminiszter sem vitatta, hogy az eddigi adóteher is sok volt. Hol található tehát a teherátháritás? Van-e a mi kisiparosunk abban a helyzetben, hogy legkisebb adótétel gyanánt 45 korona állami adót tehát összesen és évenként mintegy 100 korona adót elviselhessen? A létminimumnak ebből a visszahatásából csak egy kivezető ut van, ez a progresszió minden adónál az egész vonalon. Hiába kertel a pénzügyminiszter, hogy progresszív adóztatás igazságtalanságokra vezet azok az igazságtalanságok, amiket ő példának felhozott, sokkal jelentéktelenebbek, semhogy azokra orvoslást ne lehetne találni. A pénzügyminiszter ebben a kérdésben nem érvelt, inkább csak elsik- lott a dolog fölött. Ő maga is érezte, hogy az igazi érvekkel nem hozakodhatott elő, mert azt nem mondhatta, hogy ezer holdakra és milliókra nem akar újabb terhet róni. üdén Radványi. — Te gazdagabb vagy mint én, mert neked egy gyöngyöd, egy szép drága gyöngyöd van, aminek én óhajtanék a birtokosa lenni, egy remek virágod, amit én szeretnék odaadó szeretettel ápolni. — Uram! szólt az öreg, értelek! . . . Te, aki fényben, gazdaságban nevekedtél fel, még nem tadod, mi a bánat. Még nem tudod, mi az, elveszíteni mindenkit, akihez szivünket szeretet csatolta, hogy abból csak egy gögicsélő pólyás baba maradjon meg, akinek a sírása minden perczben eszünkbe juttatja az elvesztett anyát, aki, ha játszótársa után vágyik, feltépi lelkűnkben a hét eltemetett gyermek emlékét s akinek álmait évek hosz- szu során át éber szemekkel kell őrizni, — Te csak azt tudod, hogy az a virág az én kis hajlékomnak egyetlen disze és hogy az a gyöngyszem az én vallási tisztaságom tanának olyan kincse, ami csak azé lehet, akinek én jószántamból adom. — Öregem ! szólt Radványi, méltányolni tudom, hogy szereted gyermekedet és é- pen azt akarom, hogy ne válj meg tőle. Leányod áttér vallásomra, nőmmé, hitvesemmé teszem, boldog jövőt biztositok számára és te is velünk fogsz jönni. A vallásában megsértett zsidó hörögve válaszol: — „Uram! a gazdaságot, a fényt hagyd A Halley üstökösről. Csodálatos, hogy az ősrégi babona mennyire meggyökeredzik a népek lelkében és egy egy természeti jelenséget mindig valami nagyobb katasztrófa előhírnökének tartanak. Ma — hála a csillagászat fejlődésének — odáig jutottunk, hogy a lehető legpontosabb vizsgáló eszközökkel már előre meg tudjuk állapítani az e- gyes égi tünemények bekövetkezésének pontos idejét, a világűrben való helyzetét, sőt méreteit is. Az asztofizika pedig a sprektálanalizis segítségével még a vegyi összetételét is előre meg tudja állapítani az ily tünemények szereplőinek. Eléggé szomorú dolog az, hogy egyes csillagászok, csupán feltűnési vágyból csak a középkori asztrológiai szolgálják akkor, a mikor nagyhangon hirdetik, hogy a Halley-üstökös pályája összeütközik a földével és ebből kifolyólag minden organizmus megszűnik a földön, mert az óriási csavargó már tömegével is elpusztító hatást gyakorol a mi bolygónkra. Erre vonatkozólag csak néhány szót hozok fel cáfolatul. Mindenki, ki valaha iskolába járt, emlékezhetik még arra, hogy az összes égitestek között — talán a napot kivéve — legsűrűbb tömege van a földnek. Igaz, hogy az üstökösök nem tartoznak a naprendszerhez szorosan, mert parabolikus pályán mozognak, de épen ezért tömegük sem lehet nagy, sőt a meghatározások szerint jóval kisebb, mint a földé. Tehát, ha az összeütközés meg is történnék, akkor sem a mi földünk lenne a vesztes, hanem a szegény Halley üstökös. Az egész összeütközési hiedelem onnan ered, hogy midőn az üstökös a meg magadnak, sem én, sem az én általam nevelt gyermek nem vágyunk arra. Az én Istenemnek nein kellenek az olyan hívek, akik megtagadják a maguk Istenét és csak kényszerből jönnek hozzá imádkozni, gúnyt űzni a szent szavakból; de egyszersmind leveszi áldó kezét, megtagadja kegyelmét attól, aki tőle eltántorodik. — Meg ne póóbáld Uram szűzi tisztaságú gyermekem lelkét megmételyezni, mert az öi’ök és teljesülő átokkal fog sújtani, s amint az az öreg zsidónak nehéz, nagyon nehéz bánat lenne.“ És az a nehéz bánat mégis elérte őt. Az öregnek mécses mellet imáiban töltött rövid zaklatott álmu éj után arra kellett ébredni, hogy Eszter elment mindörökre, itt hagyva vén atyját a nehéz, nagyon nehéz bánatban. A vén zsiuó, mikor meghallotta a hirt, végigterült a padlón, arczát véresre karmo- lászva, köntösét megszaggatva hörögte: „Óh Jehova! Jehova!! ..........“ * * * Hat éve mult már annak, hogy Eszter elment, de azóta a Stern Ábrahám ajkáról egyszer sem hangzott el gyermekének neve; csak akkor, amikor elmenetele után kínos kórágyra rogyva, lázas állapotban emlegette. naprendszerbe lép, elvonul a nap és a föld között olyanformán, mint a Hold teljes napfogyatkozás alkalmával. Ez az elvonulás körülbelül egy óra hosz- száig fog tartani, a mikor a Halley üstökös pontos számítás szerint a földtől 23 millió km-nyire lesz. Ha tehát az üstökös csóvája hosszabb lenne 24 km-nél és a föld épen abban az időben haladna át a Halley üstökös leszálló csomójának irányán, ekkor előállhatna az eset, hogy a csóva súrolná a földet. Ezt a találkozást azonban megirigyelte a Vénus és még jóval május 18-ika előtt útjába kerül az üstökösnek és hatalmasabb tömegével eltéríti azt, úgy hogy a legközelebbi távolsága a földtől bizony elég nagy lesz, mert 23 millió km. oly nagy hosszmérték, mit semmiféle üstökös csóva meg nem közelíthet. Ez a tény már magában véve kizárja a katasztrófát. Az üstökös feje számos meteorból áll, melyek gömb- szerüleg halmozódtak össze. Ha az üstökös a nap közelébe jut, úgy e meteorok felhevülnek, miközben gázak lesznek szabaddá és kitörnek az üstökösnek azon a részén, mely nen a nap közelében van. így keletkezik a csóva, mely különben elektromos fénytünemény, melynek van ugyan egy ' igen kevés tömege, de csak annyi, a menynyi a gáznemü testeknek lehet. Eme gázak között foglal helyet a cian-hid- rogén is, mely a színképelemzés segítségével a kék szint tünteti fel. Mi sem igazolja azt, hogy ez a gáz a Halley üstökös csóvájában legyen olyan meny- nyiségben képviselve, hogy a földre ártalmas lehessen. Hiszen a színkép vonalak között a legvékonyabb helyet foglalja el. Még azok is, akik falujából meglátogatják, sohasem kérdik tőle gyermekét. — Elment örökre, meghalt. * * * Ködös novemberi éjszaka van, hideg aprószemü eső szitál, ki az, ki ilyen kellemetlen időben indul útra? A Stern Ábrahám rozzant vityillója e- lőtt telivér paripáktól vont üveges hintó áll meg, és egy magas karcsú gyászba öltözött elegáns úrnő száll ki belőle . . . , Kezét az ajtó závárjára teszi. Az öreg odabenn csendes mélaságából felrezzen a zajra. Az ajtó megnyilük ... A nő arczát sötét fátyol fedi, de fátyolét félredobva inkább rohan, mint belép s odaroskad az öreg zsidó lába elé s görcsösen zokogja: Atyám!!. . . Az öreg Ábrahám egyszerre feleszmél s mintha régi ifjúságával bírna, görnyedt alakja kiegyenesedik s érczes, határozott hangon szól: — Asszonyom keljen fel! ... mi nem ismerjük egymást. — Atyám! sikolt a nő, ne űzz el magadtól, bocsánatod nélkül élni nem tudok. Átkod teljesült. Férjem, gyermekein elvesztettem, mindenütt szerencsétlenség sújtja léptemet, a fény, a pompa, a gazdaság nem ád nyugalmat, oh jöjj, jöjj velem!!
