Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-25 / 12. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP Tanulja meg a társadalom az emberek bűneiért keresztfán elvérzett Krisztustól azt, ami az ég alatt a legmagasztosabb s a mi e földön a legboldogitóbb: az önzetlenséget. Köszöntlek tavasznak ünnepe, diadalmas húsvéti ünnep! Krasznay Zsigmond. A Fehérgyarmat—Kisar közötti ut. Bátran mondhatjuk, hogy az egész vármegyénkben nincs még egy olyan teljességgel járhatatlan ut, mint Fehérgyarmat—Kisar között elvonuló községi ut. Ez ut a legmélyebb s igen a- gyagos altalajon fekszik. Tavasszal és ősszel állandóan viz boritja, miután a Túr és Tisza s a környékből lefutó belvizek itt állanak meg leghamarabb s igy a nyár soha sem elég az ut kiszáradásához s a megöregedett agyagos sáron még a forró nyári napokban sem lehet mindig közlekedni, az agyagos sár annyira megköti a kerekeket, hogy azok egyáltalán nem foroghatnak. A téli járható útra pedig alig emlékszik a környék. Járásunk mezőgazdasága tudvalevőleg Beregszászba gravítál, ott van a legjobb piaczunk s városunk fejlődéséhez is lényeges szerepe volna a közeli beregi köz- ségeknek, vidékünk közgazdasági Zsuzsa falusáról Mérei Balázs kabátjára került, — mindent megmagyarázott. — ügy, tehát az önállóságra oly büszke „bölcsész“ kisasszony szerelmes, boldogan venné nyakába a házasság jármát — s örömmel tekint a jövö elé. — Jól van, — rontsuk meg az örömét ha oly sok van. És mire másra való volna ő, Mártha asszony ha nem erre? Ez az ő metierje és ő nem irgalmaz. Legalább Kovács Zsuzsának nem. Hadat üzent hát neki. A véres kard helyett ugyan csak suhogó uszályát hordta körül Zsuzsa külön birodalmában, de merész pillantásainak hatásából a leány már következtetett szép ellensége szándékára. Képzeletben felváltotta gyöngyös pártáját harci kalpaggal és ezer apró női raffinement felvonultatásával védekezni próbál. Bizony nagyon egyenlőtlen volt a harc. A lehetetlen csipke ruhák s csöppet sem takart asszonyosan érett bájak mintha ingadozóvá tették volna Balázs ur elhatározásait. A szűzies fehér szegfűt csakhamar bársonyos szirma hóditó illatú tüzvörös rózsák, hidegen kacér orchideák váltották fel és Zsuzsa egyre busábban, egyre halványabban mosolygott. És megjött a múlt heti jourral az az idő is, mikor Balázs már csak Mártha nagyságos asszony fehér kalapjának árnyékában simogatta tömör fekete angol bajuszát és Zsuzsán ismét a sötétkék nyakigzárt ruha volt, feszesen, hűvös tartóztatással. Mártha élvezte könnyen kivívott győéletét tehát e járhatatlan utón bonyolíthatná le érdekeinek legmegfelelőbben. Azonban ez utón a közlekedés az év háromnegyedrészében kizárt dolog, terhet pedig egyáltalán nem lehet itt szállitani. Ez ut pár évvel előbb a vármegyei törvényhatósági utak között szerepelt s Szatmárvármegye Beregmegyével ez útra nézve oly megállapodást létesitett, hogy megyénk ez utat lekövezi, megépíti a Tiszáig mihelyst Beregvármegye a beregi oldalon a maga útját a Tiszáig kiépíti. Bereg e megállapodásnak eleget is tett s most — mint értesülünk — miután Szat- mármegye nemhogy kiépíteni szándékoznék ez utat, hanem a törvényhatósági utak közül kikapcsolva, községi úttá declarálta azt, ennélfogva perrel szándékszik megyénket ebbeli kötelezettségének teljesítésére kényszeríteni. Az bizonyos, hogy nemcsak járásunknak, de a beregi közönségnek is végtelen káros e rossz ut miatti elzáratáeunk. Nem tudjuk azt sem, hogy gróf Károlyi László ő nagyméltósága, akinek fehérgyarmati és m. tarpai uradalmai között ez utón állandó mezőgazdasági összeköttetést kell fenntartani, vájjon miért késik felkarolni járásunknak ez eminens és feltétlen jogos érdekét? ez utón is kérjük e tekin- tetben az ő nagybecsű támogatását. zelmét. Diadalmasan jártatta szemeit az ellentábor borzalmas hajú, kipirult arcú harcosain, s kacagva vette el Zsuzsa árulóan reszkető kezéből a kis japán csészét. Most megvan — most már megbosz- szulta magát a „bölcsész“ a címért az óriási hajáért és a papa milliójáért, szóval mindenért a mi fájt önzetlen lelkének. Balázs az övé, eltán tori thatatlan lovagja lett, s ennél nagyobb fájdalmat Zsuzsának senki sem szerezhetett volna. . Utólag mintha egy kis lelkiismeret fur- dalást érzett volna. Mintha mégsem volna olyan dicsőséges ez a hódítás. Pillanatnyi felhevulésében megesküdött, hogy nem folytatja tovább, mert már Balázs úgyis az övé, Zsuzsára rá sem néz, igy hát megkegyelmez ő is, nem megy oda s nem bántja már. — Ámde csak maga a jó Isten mondhatná meg, hogy mily keveset ér sokszor bizonyos asszonyi eskü. A következő szerdáig Mártha asszony már olyan lelki változáson ment keresztül, hogy éget a vágytól, hogy mielőbb Kovácshoz jusson. El fog menni s gyöngéd, de mégis fölényes módon fogja mutatni Balázs fölötti hatalmát, hadd „pukkadjanak“ a többiek. Mily boldogság lesz az egész délután Balázszsal ülhetni a pálmák árnyékában. Nem mintha szeretné. Dehogy, ilyesmire sohasem gondolt. Ő már nem tud ilyesmit é- rezni, s egy kiló kuglert, egy valódi Charlotte kalapot jobban szeretne az egész BaA vármegye úgy véli, hogy eleget tett a járás érdekeinek a Bereggel való összeköttetés szempontjából, amidőn is a Fehérgyarmat—Szatmárcsekei törvényhatósági utat megépítette. Már pedig ez ut egyáltalán nem alkalmas arra, hogy járásunk forgalmát a- zon Bereg felé lebonyolíthassuk s az összeköttetést ezen át fentart- hassuk. A járás központja városunk, innen kell tehát minél egyenesebb összeköttetést létesíteni Beregmegyével, ez pedig csakis a Fehér- gyarmat—Kisari utón át érhető el, ez ut Beregvármegyéig alig tesz ki 6 kilométert s ezen kívül érinti a nagy Tarpa községet s e község szívesen gravitálna városunk felé, a Fehérgyarmat—Szatmárcsekei törvényhatósági utón pedig városunkból circa 27 kilométerre esik Beregmegye s lehaladva a Tiszánál e köves útról, még nem is érjük mindjárt el a beregi mü utat, hanem elébb jó darabig szintén igen rossz utón kell mennünk. A közérdek szempontjából véve fel tehát a dolgot, első sorban mindenesetre a Fehérgyarmat— Kisar közötti utat kellet volna kiépiteni s ez ut kiépítése nem várhat tovább. Hadászati szempontból is felette lényeges ez ut megépítése, mert hisz csak igy volna Szatmár közvetlen s legközelebbi összekötlázsnál, de azért nem engedi el, az asszonyok sápadozásait végig nézi. És ezt csak nem veheti senki rossz néven egy asszonytól aki már harminc évet és három fogyasztó kúrát kóstolt meg? Kipirulva ért fel a lakásba s előre reszketve az örömtől, nyitott be a szalonba. Csengő női kaczaj fogadta, s egy csoport fiatal asszony leány és plegykázó mama közé kerülve nem ért rá Zsuzsa és Balázs után nézni. — Remegő orcimpákkal hallgatta a hét legújabb botrányait, mohón szür- csölve a házasságtörések pikantériáját. Ezalatt pedig a kék szoba legnagyobb ablakmélyedésében Balázs már tizedszer mondta az ő piruló Zsuzsájának, hogy csak őt szereti forrón, mindig örökké . . . Köny- nyektől nehéz hosszú szempilláját fölvetve halkan kézdezte a leány: „ . . . .És ... .és az a másik ? . . . Tudja már . . . .“ Balázs széles melléhez szorítva Zsuzsa fejét, megcsókolta selymes haját: „Bolondság, fiirt s főleg az én kis titkolódzóm szintvallatása volt az egész.“ — Karonfogva jöttek ki s a szalon közepén megállva Mártha asszony előtt, Balázs mzsolyogva mondta: „Menyaszonyom . . . “ — Azt hitte hogy nem jól hallott. Aztán mikor mégis meggyőződött a valóságról, sápadt, remegő szájjal, szédülő tejjel nézett a férfire. . . . Végre, elvesztette. És most már úgy érezte, hogy szereti. G. M.
