Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-25 / 8. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP ellenőrizni, a szükséges hitellel ellátni egy erős központi szövetkezet van hivatva, amelynek kötelékébe tartozzanak az összes közraktári szövetkezetek. Ennek a központnak a feladatát képezné az anyagi eszközökről való gondoskodáson kívül az értékesítés lebonyolítása, ártudósitásoknak a falusi és vidéki központi közraktárakkal való közlése, hazai és külföldi piacok fölkeresése, sőt esetleg még a termelés irányítása is. De a termények értékesítésének ezen szövetkezeti közraktári rendszere mellett a gazda birtokában lévő, de a közraktárban nem helyezett készleteinek és gazdasági fölszereléseinek elvesztegető értékesítése ellen is védelmet kell nyújtani a megfelelő törvényhozási intézkedések által. Ez pedig a credit agricole, illetve az ingózáloghitel lehe- tővő tételével volna elérhető. Mindezt megfontolva, jogosan merül fel azonban az a kérdés, vájjon a falusi szövetkezeteket képes volna-e a magyar gazdatársadalom a saját erejéből fölállítani ? Sajnos, erre a kérdésre határozott nemmel vagyunk kénytelenek válaszolni s csak az szolgálhat vigaszul, hogy ugyanerre szintén nem volt képes se Németország, se Ausztria, se Franciaországnak nálunknál sokkal tő- kegazdagabb gazdatársadalma sem. Mindenütt, ahol ilyen nagy szabású szövetkezeti közraktári intézmény létesült, az az állam legmesszebbmenő támogatásával és segítségével történt. Akkor tehát, mikor az osztrák kormány éppen a napokban terjesztett a parlament été törvényjavaslatot, melynek a- lapján 1910—1918 évekre, tehát 9 éven át, évi 6 millió korona és időAmint körül néztem, egy sarokban ismerős arcot véltem látni. Gondolkozni kezdtem, váljon ki lehet az ? Egyszerre csak eszembe jutott a vadász kaland, és igy vele együtt ráismertem a sarokban ülőre, hogy az egykori vadásztársam, Németi úr. Egy szép barátságos arcú fiatal leánynyal beszélgetett. Lassankint közeledtem a sarok felé. Németi ur rám ismert. Bocsánatot kért tánczosnőjétől és hozzám sietett. Mióta Makkfüredről hazakerültem, mindig ön volt az eszembe és azzal foglalkoztam, vájjon mivel háláljam meg végtelen jóságát. Most véletlenül alkalom jött rá, Mit parancsol kedves Alagí uram? Ki ez a lány kivel az imént beszélgetett Egy ismerősöm. Torday Juliska. Nem volna szives engem bemutatni neki? Németi ur arczán látszott, hogy nem szívesen felel az utóbbi kérdésemre. Nagy szívességet tenne vele, mert különben egy fogadásomat volnék kénytelen megszegni. Németi ur nyájas arczot színlelt. Kérem kövessen. Öt perczel később már együtt tánczol- tam Torday Juliskáv al. ő már engem ismert látásból és igy már sokkal könnyebben ment a barátkozás. közi kamatai a mezőgazdasági termények értékesítésének előmozdítására fordittassék, akkor itt az ideje, hogy a magyar gazdaközönség is nyomatékosan követeljen a mezőgazdasági termények értékesítésének szervezéséhez egy minden eddiginél hathatósabb állami támogatást élvező szövetkezeti központi intézményt, amelynek segélyével — s közbevetőleg a tőzsde reformjának keresztülvitelével, — a gazdák összes terményei kedvezően értékesíthetők lesznek, amelylyel a war- ranshirel is megoldható lévén, egyúttal a fogyasztóknak is legnagyobb előnyök biztosíttatnak. A gyáripar Magyarországon. A kereskedelmi minisztérium kiadásában rendkívüli érdekes kimutatás jelent meg- az imént, mely liü tükre az ország- gyáriparának az 1901. évből 1906-ig terjedőleg. A terjedelmes kötet elég örvendetes haladásról számol be, s nevezetesen megtudjuk belőle, hogy a magyar birodalomban levő gyári jellegű ipari üzemek száma az 1906. év végén 4533 volt amiből Horvát- és Szlavonországokra ötszázharminckilenc jut, ami az 1901-ik évi állapottal szemben roppant nagy haladás, mert azóta 1417 uj ipartelep keletkezett. A gyárak között az élelmezési és élvezeti cikkek készítésével foglalkozó telepek vannak legnagyobb arányban, utánuk következik a kő-, föld-, agyag- és üvegipar s a faipar. Nagyobb számmal van képviselve a Táncz után már olyan jóban voltunk, hogy szüleinek is bemutatott Szülei igen barátságosak voltak irányomban, sőt édes annyja meg is engedte, hogy másnap tiszteletemet tehessem náluk. E naptól kezdve sűrűn ellátogattam Tordayékhoz. Sőt egy holnap múlva azon vettem magam észre, hogy mindennapos vendégje vagyok a barátságos családnak. Ha még csak magam lettem volna az, az még csak rendjén lett volna, de ott volt ám Németi uram is. Mindennap egyidőben jöttünk és egyidőben távoztunk. Kezdtem sejteni, hogy ismét egy prédára vadászunk mind a ketten. Egy szép napon mielőtt elváltunk volna, megszólítottam Németi urat. — Halja, kedves Németi uram, az nem járja, hogy mi mindig közös prédára járunk. Én átengedtem kegyednek a szarvast, engedje át tehát most kegyed nekem Juliskát. így volna ez rendjén. — Egy kissé drágának találja számítani azt a szarvast, feleié gúnyosan ellenfelem. A hangja igen ingerült volt, Mint afféle müveit emberek, tisztában voltunk a helyzettel. Nem sértettük meg egymást, de mindegyik tudta, érezte, hogy itt egy ember élet fölösleges. * * * Ugyanezen a tisztáson, melyen legelőgépgyártás is, amely azzal is kiemelkedik, a többi iparág közül, hogy aránylag a legnagyobb számú munkást foglalkoztatja. Az ipartelepek tulajdonosairól, igazgatóiról és bérlőiről szóló kimutatásból megtudjuk, hogy csupán néhány százalékuk idegen s még meghonosodott külföldi is a- lig van köztük, mert kilencvenkét és fél százalékuk magyar. Pedig az ipari részvénytársaságok tőkéjéből százhárom millió korona külföldi pénz, magyar pénz 574,518.000 korona; a magyar pénzű ipari részvénytársaságok száma négyzáz- hetven, a külföldieké harmincz- nyolc. A legtöbb tőkével gépgyártással és közlekedési eszközök gyártásával foglalkozó vállalatok dolgoznak, amelyek tőkéje 184, 743.504 kor., azután élelmezési és élvezeti cikkek csoportja következik 136,160,852 korona, a vegyészeti iparé 82,826.734 korona, a legkevesebb a bőr-, viaszvászon, kaucsuk stb. iparcsoport tőkéje : 5.821.160 korona. A tőke emelkedése 1901. óta cseknem kétszázmillió korona. A gyári üzemek tartamáról szóló kimutatás nem mutat nagyon kedvező adatokat. Az összes gyáripari telepeknek csupán hatvanhat százaléka volt egész esztendőn át üzemben: 301—350 napig szünetelt két gyár, 251—300 napig tizenkilenc, 201—250 napig nyolczvanhat, 151—200 napig százkilenczvenhá- rom, száz-százötven napig hatszázhat vankettő. Az üzem folytatását szőr találkoztunk, állottunk egymással szemben, hogy pisztolyunkul végezzük el azt, a mit a végzet nem oldott meg. Segédeink közül az egyik kiállott és tapsolt, pisztolyainkat felemeltük és czéloz- tunk. A pisztolyaink eldördültek. Élettelenül rogyott össze egy szerencsétlen szarvas, kit a véletlen éppen akkor hajtott el előttünk. Németi ur oda jött hozzám és kezét nyújtotta. — A végzet sem akarja, hogy mi ítéljünk saját sorsunk felett, tehát Ítéljen felette Juliska. * * * Délután ismét találkoztunk Tordayék- nál. Torday ur ma szokatlan komoly volt és uzsona után dolgozó-szobájába hivott mindkettőnket. A ma délelőtti dolgokat hallottam, — kezdé Torday ur. — Kérem ne tegyék kockára leányom miatt életüket. Leányom már választott önök közül. Németi ur, nagyon köszönöm eddigi barátságát, a mit remélek továbbra is megtartani, ha Alagi urnák, kit leányom választott, nincs ellene semmi kifogása. Németi ur meghajtotta magát és szótlanul eltávoztak. —
