Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-09 / 49. szám
49. szám. — II. évf. Megjelenik mindea pénteken Fehérgyarmat, 19K). deczemb. 9 48-as függetlenségi s pártonkivüli politikai és társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. J Negyed évre 2 kor. Fél évre . 4 kor. | Egyes szám ára 20 fii. A lapot érdeklő miedw MjaJeméay, vtlamfat az Felelős szerkesztő is laptulajdonos: elóttzetési ét hirdetési dijak dr. Magyarádi Bereee Dr. Magyarádi Boross Lajos. Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. Nyilttér soronként 30 fillér. Bosznia közjogi állása. Hungária est regmim liberum et ad totam regiminis formán independent..............mondja nagy büszkén az 1791. XII. t.-c., a mi azt teszi, hogy Magyarország szabad és független ország, mely semmi más államnak alávetve nincs. Ugyanezt ismétli a mileni- um alkalmából hozott 1896. I. t -c. Önálló, független állam pedig az, a mely szuverén akaratát minden irányban érvényesítheti. Magyar- ország vájjon órvényesitheti-e ? Sajnos nem. Erre egyik legekla- tánaabb példa, Bosznia. Az annek- tált tartományok jég szerint Magyarországot illetik. Közjogilag Magyarországhoz tartozik. Boszniát magyar királyok, magyar vérrel szerezték és oltalmazták és a Habsburg-ház is ezen a címen tette rá a kezét. Boszniát vagy, mint régebben nevezték RÁMÁT II. Béla alatt hódították meg és ez óta viselik a A FURCSA NAGY UR. Irta: B. A. (A .Fehérgyarmati Hírlap“ tárcája.) Az ökörszem tudvalevőleg igen okos és véghetetleniil kicsi madár, egy fakó csöpp gigerli, aki megfér egy csigahéjban és akinek ügyességéről kedves meséket tudunk gyermekkorunkból és valamivel szebben tud énekelni, mint a holló, akit a róka tudvalevőleg csúnyául rászedett. A kanári pedig egy igen kedves és vég- hetetlenül bájos aranymadár, mely édes kis nótákat tud, de egyebe se égen se földön nincsen, mint az aranyruhácskája és trillázó fuvolahangocskája. Egy piros kabátu uracska, akinek különös hegyes süveg volt a fején, és aki előtt roppant nagy tisztelettel hajlongtak az emberek, bármerre járt-kelt, egy napon kezébe vette az aranymadarat és beeresztette a vidám kicsi ökörszem kalitkájába és ünnepies hangon igy szólt : — Szeressétek egymást, kedveseim, próbáljatok még boldogok lenni. A piros frakkos ur, akinek olyan furcsa pirosbojtos süvege volt, ezzel eltűnt. A nyomába kis lila szinü forgószél támadt. Az emberek nagyot nevettek. — Tudod-e — suttogta valaki, — kj volt ez a piros nagy komédiás ? A másik gondolkozott és mondá : magyar királyok a római királyi címet. Az Árpádok kihalása után Bosznia elszakadt Magyarországtól, de Róbert Károly újra visszahódította és a horvát bán uralma alá helyezte. Nagy Lajos alatt a magyar király hűbéri tartománya volt. Ettől kezdve címezik magukat a magyar királyok Bosznia királyának. A mohácsi vész után végleg elszakadt az országtól és a törököké lett 1878-ban a berlini kongresszus Magyarországot és Ausztriát bízta meg a megszállással és kormányzással, de egészen az 1908-ban bekövetkezott annex- ioig megmaradt a török szultán névleges szuverenitása. Az annek- tálás a magyar szent korona jogára való hivatkozással történt. A magyar állam Boszniához való jogáról soha 1® nem mondott. Ebbéli igényét minden fontosabb közjogi aktusnál legalább jelképileg ki is fejezte. A koronázáskoi Bosznia címere, zászlója a király előtt vitetik a többi tartomány oké— Mintha láttam volna már. De nem jut eszembe, hejnye, ugyan hogy is hívják ? — A Sors ur, oh, a nagy ur ! * * * A fakó kis ökörszem és az aranyruhás kanári egy darabig némán nézdegéltek egymásra. Ökörszem nem jutott szóhos a boldogságtól. Fakó szmokingját a gyönyörteli öröm végigborzolta és odaugrott a remegő arany-madárhoz. Az ijjedtében megrebbentettc a szárnyát. Eközben pedig ökörszem, a helyes kis ficzkó, olyan szerelmi vallomást vágott ki, mint egy lírai tenorista. Nevezetesen : — Oh, én arany-párocskám, azért hogy ilyen-olyan piciiké legényke vagyok, jó az én szivem, nagy az én hűségem, nsm tsrem a földön olyan édes buzaszem, amit én neked el ne hoznék. — Oh, én ezt elhiszem, ez igen szép, felelte meghatva a bájos arany-hölgyike, de várjon még egy kicsit, mig magamhoz térek. Szédülök, kis uram, szédülök. . . Gyöngéd volt a kis ökörszem nagyon, várt, várakozott és igénytelen vékony hangocskáján énekelte szerelmi dalocskáját: — Oh, milyen boldogság, oh, milyen boldogság 1. . . Közben este lett. Sötét volt. A holdfény aranynyal öntötte le az ablakokat. Epodőn hallatszottak még az ökörseem csábitó, imádó vallomásai: val együtt, a boszniai területen fennállott római kathólikus püspökségek címére a magyar király ma is nevez ki püspököket, Eme világos jogok dacára ismét látjuk, hogy Magyarország jogfosztással áll szembe. A királyi eskü dacára, a melyben Ígéri a király, hogy a mi az országhoz barmi címen és jogon tartozik, azt el nem idegeníti, sőt a mennyire lehet azt gyarapítja és azon országokat, a melyek visezasze- reztetnek, azt az országhoz csatolja, szó sem esik Boszniának a magyar államhoz való csatolásáról. Ellenben a delegáció Bosznia, an- nexiója címén megszavazott 180 milliónyi költséget. Ez ismét egyike azon fájdalom nem ritka eseteknek, a mikor a függetlennek, szuverénnek, önállónak mondott Magyarország meghátrált, jogát nem tudta érvényesíteni vagy mint az önámítók nevében TISZA István a delegációban kijelentette: „A jelenlegi — Szeress, szeress, drága arany-párom. As aranyasszonyka végre is látta, hogy ökörszem egy igen derék, jó ember és igy szólott: — Majd megszokjuk egymást kis uram, de ez nem megy olyan hamar. Ökörszem azonban megmutatta, hogy legény a talpán ! Meghódította imádott párját és egy szegfüillatos hajnalon a férj jogaiba lépett, — Ugy-e, te szürke kis uram, — énekelt reggel bűbájosán kaczérul as arany-dá- mácska, — sohase hitted volna, hogy ilyen szép feleséged lesz, akit mindenki szeret ? * * * * Ökörszem bevallotta, hngy ilyen bájos arany-madárról sokat álmodott ugyan kicsi garszon fészkében, de azt, hogy Istea összeadj« őket, sohvse hitte volna. A piroskabátos és furcsa föveges ur azt mondta, próbáljanak meg boldogok lenni. A próba javában folyt ás látszólag nem egészen eredmánytelenpl. Ó mindig vidám volt az arany-asssony sokszor szomorú. De jött a pinty, a nyalka, formás legény, aki kedves vigasztaló nótákat tudott. A kujon a szemeit is gyönyörűen forgatta és epedőn trillázott. Hol tanulta ? Egy fftlemile családtól vett őflekleczkéket. Egyébként az ökörszem különb volt nálánál, ha fakó is. Édes kis barátom, igy énekelt egy este a kanári-asszonyka az ó fakó uracakájának,
