Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-11 / 45. szám
Melléklet. 45. szám. FEHÉRGYARMATI HÍRLAP 1910. november 11. Dohánybeválíási napok. A m. kir. központi dohányjövedéki igazgatóság közzétette a dohánybeválíási napokat. E szerint Szatmárnémetin január 2-től február 15-ig, Nagykárolyban január 2-től február 28-ig, Vásárosnaményban december 19-től február 24-ig tart a beváltás. A magyar ágyugyár. Végre valahára közeledik régi nemzeti vágyunk a megvalósulás stádiuma felé. — Nemsokára fel fogják állítani a magyar ágyugyárat. Egy ideig a m. kir. államkincstár is foglalkozott azzal a tervvel, hogy a diósgyőri vasgyárral kapcsolatban fogja felállítani, de ez a terv ab- banmaradt. — Hir szerint egy konzorcium létesíti, a melyben résztvesz a csepeli tölténygyár is. Az ágyugyár e mellett szesz-, cukor-, sörgyári berendezéseket, valamint gőzturbinákat, szivattyúkat és egyéb gépeket is fog előállítani. Cár és szárnysegéd. 1. Miklós cár nem egyszer megtréfálta bizalmasabb szolgálattevőit, akik azonban a felséges ékekre talpraesetten megtudtak felelni. Egy alkalommal utazás közben a cár észrevette, hogy lassú és rossz kocsijuk mellett sokkal különb gyalogösvény fut át az erdőn. Azt mondta tehát szárnysegédjének, próbálkozzanak meg a rövidebb úttal s hagyják el a kocsit. A cár jókedvvel haladt a gyaiogösvé- nyen, de termetesebb kísérője szívesebben döcögött volna tovább az országúton a fejedelmi kocsiban. Egyszerre csak egy meglehetősen se- besfolyásu patak elé értek, melynek gyaloghidja azonban már rég beszakadt. A cár szárnysegédjére tekintett, aki nem nagy bizalommal nézte a rohanó patakot. Ugyanekkor egy erdei munkás gázolt át a patak vizén, derékig érő árban, de azért szerencsésen lerakta teljesen száraz lisztes-zsákját. A cár odamegy a favágóhoz és így szól: — Vigy át engem a hátadon, kapsz tiz rubelt. A favágó az előkelő tisztben nem ismerte föl a cárt, de az ígéretben szentül megbízott. « Megragadta tehát s minden baj nélkül átlábolt vele a hűvös patakon. Mikor a cár szerencsésen átért a túlsó partra, igy szólt a gyalogrévészhez : — Hozd át azt a másik urat is, de mert az sokkal nehezebb, kapsz érte húsz rubelt. A termetes szárnysegéd alatt csak úgy görnyedt a favágó, aki a patak közepén egyszer megállott, mert az átszállított vendég azt kiáltotta: — Harminc rubelt fizetek, komám, ha belemártod azt az urat a patakba, A szárnysegéd észrevette a cár kötekedő kedvét s ezt mondta: — Negyven rubelt kapsz, ha szárazon a partra szállítasz. Ötven rubelre emelem jutalmadat, ha beleejíed azt az urat a vízbe! — incselkedett tovább a cár. A bajban lévő szárnysegéd ekkor a tétovázó fülébe súgta: — Száz rubelt kapsz, ha nem arra az urra hallgatsz, hanem rám. A patak közepén megrekedt favágó erre meggyorsított léptekkel szállította ki a cár mellé az izzadó adjutánst, akit ura vidám kacajjal fogadott a megszűnt veszedelem után. A szárnysegéd a favágót az első ,ko- csiállomágra rendelte. Ott várakozott már a cári kocsi és benne az utipénztár. Mindenek előtt megreggeliztek a vendéglőben, azután pedig a szárnysegéd a cár parancsára összeállította a költségvetést ekképen: 1. Reggeli: tiz rubel. 2. Ö felsége a cár szállítása: tiz rubel. 3. A szárnysegéd átkelése a patakon ö felsége a cár legfelsőbb derültségére: száz rubel. I. Miklós még akkor is annyira nevetett szárnysegédje szepegésén, hogy jókedvében még külön száz rubel jutalmat is rendelt a favágónak. Bombavetés a rapfiiőgépről. Rém- ségesen félelmes fegyvernek ígérkezik a jövő háborújában a repülőgép. Egy kis gép seregeket tehet tönkre a lehajigált bonbáival és e mellett az ágyú technikája ma még messze mögötte van annak, hogy a rendkívüli sebességgel és magasan repülő gépre lőhessen. Amerikában, Angliában, Berlinben már végeztek szórókisérleteket repülőgépekről, a melyeknél a pusztító bombát szelíd homokzsák helyetesitette, a földön elhelyezett céltáblákat igyekeztek eltalálni. — Egyelőre igen rosszul sikerültek a kísérletek, habár 20 méter magasságból történtek
