Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-12 / 32. szám
FEHÉRGYARMATI HÍRLAP mi is egy szálat s próbálkozzunk meg hazai viszonyaink szerint megállapítani, hogy tulajdonképen, mennyi is az a legkevesebb, a mely egy család fentar- tására okvetlenül szükséges, s hogy mennyi keresetének kell egy férfiúnak lennie, hogy egyáltalában családot a- lapithasson. Az a szerencsétlen eset megmutatta, hogy emberek, kiknek havi keresetük, a főváros drágasága mellett, csekély hatvan korona, családot alapítanak s annak mind a hét tagját ruházni, élelmezni, sőt tanítani kell s mindezt nem az Isten puszta ege alatt, hanem víztől, esőtől, széltől s hidegtől mentes hajlék alatt. Bizonyos, még vitatkozni sem lehet rajta, hogy ilyen kereset mellett egy ily nagyszámú, de még sokkalta kisebb, családot sem lehet eltartani. Gyermekeket felnevelni. A létminimum, ma napság városi lakost tekintve, leredukálva az igényeket majd a nullára, havi 200 korona, vidéki lakosnak 140 korona. Akinek keresete ezen alul van, annak csalódott alapítania nem szabad. S ezen a ponton kell tulajdonképen vesztegelnünk, mert ezt a pontot sen- kisem feszegette. Beszéltek az állam- szűkmarkúságáról, mely alkalmazottait éhezésre kényszeríti, beszéltek a társadalmi igazságtalanságról, mely nem segíti azt, ki a hazának öt élő, munkabíró s később adófizető polgárt ajándékoz. Szidták az állami berendezkedésünket, mely még adómentességet sem ád az annyira szegény s csekély keresetű egyéneknek. Rosszalták a rettenetes drágaságot, a lakviszonyok tür- hetetlenségét, szóval mindent, de mindent, mely közvetve, vagy közvetlenül a nagy tragédiához hozzájárult, csak épen azt nem szidták, mit szidni joguk lett volna, csak épen azt nem gáncsolták, mit gáncsolni igazságos lett volna, nem nehezményezték azt, hogy egy ember kinek keresete a létminimumot el nem éri, családot alapit s mikor annak tudatára jut, hogy azt : keresményéből el tartani nem lehet, \ kiirtja, mind egy szálig s evvel akarja | mintegy expiálni azt az eredendő bü- : nét, hogy számítás, gondolkodás nélkül j ment a házasság biztosan előre látható • terhes szerződésébe, noha annak nem teljesíthetőségéről már jó eleve meggyőződhetett. Itt kell az államhatalomnak közbelépnie s miként a katonaság megköveteli az oly sokszor megsiratott kau- cziót, úgy az állam is megkívánhatja attól, ki házasságot köt, hogy vagy ; mutassa ki, hogy a létminimumra szük- 1 ségeseket megkeresi, vagy ha ezt nem tudja, akkor olyan kaucziót tudjon letenni. mely keresetét a létminimumra kiegészíti. Ha azután az állam ilyen beavatkozása meg lesz, meg lesz egyúttal a fizetések rendezése is. Mert az állam- ; nak szüksége van a házasságokra, ' mert katonákra s adófizető polgárokra múlhatatlanul reflektál s azoknak létezése, szoros nexusban áll, a házasság- kötések számával. Nem akarunk mi a kauczió behozatal mellett kardoskodni, jói tudjuk, hogy mennyi tenger boldogtalanságnak ; szülőanyja az már hadseregünknél is, 1 de azt viszont joggal követelhetjük, már : a társadalmi rend érdekében is, hogy j olyanoknak a családi tüzheiy alapítását ( megtiltsák, kik annak eltarthatásáról gondoskodni nem tudnak. Mert végeredményben mégis csak sokkal jobb eset az, mikor egynéhány könnyhul- laíás árán megszabadulunk egy hosz- szu élet nyomorától, esetleg világraszóló tragédiák véres vízióitól, semhogy szabadjára eresztve a meggondolatlan emberi szenvedélyeket, akkor is oltár elé vezessük szeretetünk tárgyát, mikor annak eltartásáról nem tudunk gondoskodni. Az ilyen családalapítás az utódokra is hátrányos, mert hijján az anyagiaknak, a gyermekek felnevelése s kiképeztetése is hiányos, azok elsenyvednek, elkeserednek és sem az emberi nemnek, sem az államnak hasznos tagjaivá nem lehetnek. A létminimum tehát mindenesetre megállapítandó s az anyakönyvvezető elé csak azt bocsássuk, aki ezt a létminimumot keresetéhez számíthatja. Aki annyit sem keres, hogy családját egyszerűen, de tisztességesen eltarthassa, az várjon addig, mig viszonyai azt engedélyezik, de ne vigyen romlásba olyanokot is, kik egyáltalában nem tehetnek arról, hogy életet adó apjuk, az élet fentartásához szükséges dolgokat részükre megkeresni nem tudja. Kérjük azokat a t. ez. előfizetőinket, akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt minél előbb megújítani sziveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen, mert lapunkat csakis előfizetőinknek küldjük. HÍREK. Eljegyzés. Németh József csengeri földbirtokos eljegyezte Szoboszlay Sándor tiszaberki nagybirtokos leányát Katalint. A megyei függetlenségi párt f. hó 9-én este 9 órakor Nagykárolyban a polgári olvasókör helyiségében értekezletet tartott, melynek tárgya: a 11 -iki rendkiv. megyei közgyűlés tárgysorozata feletti határozat. Uj hetilap. Csomay Győző szerkesztésében „Szatmári Közlöny“ címen uj társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilap indult meg. A lap megjelen minden hétfőn. Én N. Virág Kálmán sárospataki kedves tanuló barátommal, a kivel a hajón találkoztam viszont a város nevezetességeit megvizsgáltuk. Nem nagy számmal voltak, az érseki palota meg a dóm ilyenek voltak. Itt — a dómban — mikor az oltárképeket tüzetesen szemlélgettük — ismerősömmel találkoztam : a fehérgyarmati oltárkép hasonmására, illetőleg eredetijére . . . igen, eredetijére, mert mig a fehérgyarmati oltárkép még 1841-ben is uj, üde sziuü volt, ez a kalocsai az ódonságtól, megbarnultságból kö- vetkeztethetőleg nagyon régi, alkotása remek. És ez a látvány mily jól esett nekem! . . . nemcsak szülőföldem, hanem gyermekkorom kedves táttárgyát — a fehérgyarmati róna. kath. templom oltárképe emlékét is felelevenítette bennem; egyszersmind megfejtette előttem azt a kérdést is, honnan és mikor került az a művészi kivitelű oltárkép a fehérgyarmati róm. katli. templomba, a miről csak bizonytalanul s elmosódva hallottam gyermekkoromban azt, hogy azt a fehérgyarmati származású Klohasiczky előbb szatmári püspök, aztán kalocsai érsek adományozta. S hogy az adományozóhoz méltó volt, az adomány, mutatja az, hogy érseki temploma régi magas mübecsü oltárképe közül ezt, tehát bizonyára a legbecsesebbet másoltatta le, kétségenkivül ahozórtő művész által . . . megengedem, hogy a hivatolt cikkben megnevezett Maurer bécsi festő müvészszel. — De azt aztán higyjék el nekem is az én olvasóim, hogyha fehérgyarmati szinte uj, ü- deszinü oltárkép, csak másolata volt a kalocsai oltárképnek, annak az ódonságtól már szinte bemohosult eredetinek, mely valami világhírű művészt vallhat teremtőjének; de hogy kit? — bár szerettem volna tudni én is — akkor is azóta sémi tudhattam meg. * * * Nem tudom van e már a megsemmisült, meg másolatilag is remek oltárkép helyett más — méltó oltárkép. Ha nincs: állítsák vissza azt a megsemmisültet, — művészi másolatban, a kalocsai eredetiről, ahol az, úgy hiszem, még most is megvan. Hogy meg van-e? — megkérdezhetik az arra hivatottakat. Egy másik Klobusiczkyja nincs ugyan Fehérgyarmatnak; de van gazdag patrónusa — a gf. Károlyi családban. Megérdemli az eszme a kivitelt — sőt az áldozatot. Én örülök, hogy megmondhattam ezt, szülőföldem iránti tiszteletnek és a kér. testvérérzületnek tettem vele eleget. Hadd boldogítson engem az a kedves öntudat ! . . . . Gacsály, 1910. aug. 3. BARTHA MÓR rei. lelkész. Ne tétovázzék ha fáj a feje, |:: hanem használjon azonnal Beretvás-pastillát, amely 10 perez alatt a legmakacsabb raigraint és fe$- fájást elmulasztja. — Ara 1 kapható mlnOrvosok által aiánlva *** ^ den gyógyOrvosok által ajánlva szertárban. — Készíti: Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. :: 3 dobozzal ingyen postai szállítás.
