Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-05 / 31. szám

FEHÉRGYARMATI HÍRLAP

el azt a rettenetes nagy arányszámot, mely az ország lakosságának magyar ajkú népességét képezi. Be fog bizonyosodni,, hogy a magyar faj oly számbeli erőségben képviseli a hatalmat, hogy azon gyöngíteni, azt megingatni nevetséges fáradozás lenne, eredményt elérni más utón, mint a magyar faj vezetésével ebben az országban nem lehet.

Hiszen ezek az argumentumok, hogy a magyarok ezer esztendőn keresztül megőrizték ennek az országnak függetlenségét, hogy török, tatár uralom, osztrák iga nem tudta faji jellegzetességétől megfosztani, anyanyeivé- hez való ragaszkodásától eltántorítani, hogy hiába volt minden erőlködése a habsburgi uralkodóknak az ország el- némesitésére hiába próbálkoztak vassal, fegyverrel erőszakkal ilyen czélokat szolgálni, — mondjuk mindezen argumentumok ma már elavultak. A modern nemzetek a számbeli erőségre a- lapitják valamely ország hatalmát s uralomra való termettségét. S ezt a számbeli erősséget, a magyar ajkú lakosságnak nagy többségét s vezető szerepét fogja a legközelebbi népszámlálás konstantálni.

Ezért örömmel üdvözöljük s várva várjuk a népszámlálás eredményét, mert szükségünk van ilyen statisztikai bizonyítékokra, melyekkel a külföld előtt igazolhatjuk magunkat, fajunk uralomra való termettségét és jogát, minden más hazug, és árulkodó híresztelésekkel szemben, melylyel országunkban lakó, annak minden jólétét, és biztonságát élvező, de azért mégis legesküd- tebb ellenségeinket alkotó nemzetiségi férfiak amaz országok sajtóját elárasztják.

halálának, asst senki sem tudta, de egyszerre csak — mindenki csodálkozására -— megjelent a halottas háznál.

Az öreg Réthy mintha csak tegnap búcsúzott volna el tőle, kézenfogva vezette a koporsóhoz s igy szólt: „Isten hozott gyermekem, jó, hogy megjöttél már, lásd Margit mint felöltözött fogadásodra, jól tetted, hogy nem várakoztattad, most jöjj, csókold meg ! Üdvözöljétek egymást!

Jenő megdermedve állt ott, ő nem tudta, hogy apósa őrült s más, egész más fogadtatást várt tőle, hogy kitiltják még a házból is, hogy a halott nyugalmát som engedik zavarni jelenlétével,

És most ez a fogadás. Igaz, hogy ő- rült, — de mégis . . . miért nem rohant reá, miárt nem tiporta össze, vagy legalább miért nem tett neki szemrehányást, mikor oly jól esett volna.

Isszonyu vád terhelte lelkét; az önvád kínos súlya. Előtte a koporsó egy hervadt liliommal, aki érte halt meg, mellette egy őrült, akit ő tett azzá.

Tántorogva odalépett a koporsóhoz, megcsókolta a halottat. S ez a csók, mintha csak a megbocsátás pecsétje lett volna, megváltozva érzé magát.

Másnap megtörtént a temetés a legnagyobb részvét mellett. Jenő a temetés után

Színház,

— Harmadik hét. —

Az elmúlt színházi hét a legnagyobb siker jegyében indult meg. A siker az egész hét folyamán kitartott derék társulatunk mellett, a mi természetes is, mert a társulat mindenegyes tagja a legjobb kedvvel működött, közönségünk pedig.szintén szívesen jött a színházba és jókedvvel tapsolt — a mikor kellett. — A színtársulat igazgatója költséget és fáradságot nem kiméivé igyekszik a fehérgyarmati közönség igényeit kielégíteni és áldozat- készségét honorálni; három estére szerződtette a kolozsvári nemzeti színház tehetséges primadonnáját Antal Erzsikét. A színházi évad végeredményeként kijelenthetjük, hogy a társulat és a közönséges a legteljesebb mértékben meg lesznek egymással elégedve. Az egyes előadások méltatását a következőkben ismertetjük:

Csütörtökön Vetési Dániel jutalomjátékául színre került Szigethy Ede é- nekes és tánczos színmüve: „A Czi- gány“. Már az előadás alatt constan- táltuk azt, hogy e darabban érvényesültek színészeink eddig legjobban és a hét végén is megmaradunk a nézetünknél. — Az előadás a legkellemesebben lepett meg mindannyiunkat. Valósággal azt hittük, hogy Pesten vagyunk valamelyik elsőrangú színházban, ügy látszik, hogy művészeink különös súlyt helyeztek e darab sikerére. Tar- nay Leonának tulajdonképen most nyílt alkalma, hogy nágy és sokoldalú tehetségét velünk megismertesse a mi teljes mértékben és legnagyobb megelégedésünkre sikerült is neki. A Rózsi czi- gányleány nehéz szerepében kitünően érvényesült, mindvégig élvezetes és

apósát e^y közeli kórházba helyezte el, ö pedig elment senki sem tudja hová.

Azóta lakatlan az ősi hajlók, csak egy álarczos szerzetes keresi fel azt minden évben egyszer Margit halálának évforduló napján.

A nép már egészen hozzászokott, nem háborgatják őt, imádkozik s kisírja magát — s azután amint jön, távozik.

De ez év október havában egy különös esemény adta elő magát. Zordon őszi szél rázta a fákat, hópehelyek hulladoztak. A későn hazatérő ifjúság ott látta a szerzetest, amint á sírnál zokogott.

Reggel midőn a sir mellett mentek el, ismét ott találták, amint galambősz földeivel a szél játszott. Odamentek költőgettók, de amint látták, hogy tneg van halva, levették arczárói az álarczot s felismerték benne a megtért Jenőt.

Odatemették neje s időközben elhunyt apósa mellé s a kisded falu kegyelettel őrzi a három sirt, melyről egész nyáron nem hervad le a virág.

S ha utas megy el az ősi ház előtt, a legkisebb gyermoktől kérjen felvilágosítást, az is elmondja neki azt a történetet hozsá- téve — nyugodjanak békében. —

kedves volt; szerepe legnehezebb részében — az őrült jelenete alatt — pedig valósággal elragadta a közönséget*

Véleményünk szerint ez volt a legsikeresebb fellépte Tarnaynak. Volt is taps és lelkesedés bőven. ^Tarnaynak méltó partnere volt Falussy, ki gyönyörű dalaival járult hozzá az est sikeréhez. Külön meg kell még emlékeznünk Vetésyről a ki a Zsiga czigány szerepét kitünően adta, valamint Ligeti Vilmáról, ki az intrikus és kaczkiás falusi menyecske szerepében kiváló volt. Az előadást telt ház hallgatta végig.

Pénteken óa „Tatárjárás“ czimö operettet adták. Riza bárónét Tarnay Leona, Lőrenthey főhadnagyot pedig Falussy István Játszotta. Fölösleges is talán mondani, hogy mindketten a tőlük megszokott módon, — tehát jól — játszottak. Mogyorósi önkéntes szerepében Balázs Ilonka tüntette ki magát, valamint megemlítjük még Vetésyt ki a tartalékos baka hadnagy szerepében kacagtatta meg sokszor a közönséget.

Szombaton este Balázs Ilonka és Szigeti Miklós jutalomjátékául előadták Lehár Ferencz nagysikerű operettejét „Luxemburg grófját“ a lehető legtel- tebb ház előtt és igen jó előadásban.

Ez volt a leglátogatottabb előadása az egész évadnak. A szó szoros értelmében zsúfolva volt a nézőtér. Luxemburg grófja szerepét Falussy játszotta a legnagyobb bravúrral, mig Angela szerepében Tarnay brillírozott. Balázs Ilonka, Szigeti, Vetési, Farkas és Ligeti Vilma méltó részt vettek az est sikerében. — Az előadás végén méltán sóhajtott fel a színház igazgatója : Ily közönséget adj nekem oh Istenem ! Szinház után rögtönzött táncz- mulatságot rendeztek, a hol a színházlátogató közönség ifjúsága —- a monda szerint — kivilágos viradtig rakta a ropogós csárdást.

Vasárnap két előadás volt. Délután fél hely árakkal „Rébusz bárót“ adták, mig este Molnár Ferencz külvárosi legendája „Liliom4 vagy egy pesti osirkefogó élete és halála került szinre Falussyval a főszerepben és pompás előadásban.

Hétfőn Tarnay Leona jutalomjátékául Orbán Dezső „Csók- király“ ozimü regényes daljátékát adták. Miska, a csipkeverő szerepe természetesen Tarnaynak jutott, ki e szép és kedves szerepet a lehető legkifogÁstalanabbul játszotta, bár kellemetlen benyomást tett úgy reá mint a jelenvolt közönségre a nézőtér majdnem tátongó üressége. Nem keressük az okát annak, hogy mi okozta e csekély érdeklődést, de tény az, hogy ily kis látogatottságu előadása e társulatnak még nem volt nálunk. Akármi volt az ok, nagyon elité-