Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-28 / 4. szám

FEHÉRGYARMATI HÍRLAP

hanem a nagyközségeknek jogi ismeret hiján lévő rendőrbirája is és különösen a nagyközönség, amelynek bőrére megy a szabályozás, megértse. Kifogásolni való csupán az, hogy még igy is, — noha annyi lett kihagyva a tervezetből — túl nagy, terjedelmes. De legnagyobb hibája mégis az marad, hogy nem tudni, hogy mikor lép életbe. Erre vonatkozólag a minisztérium azt mondja, hogy a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvénynek a rendőri büntető biráskodásra vonatkozó II. fejezetével egyidőben lép életbe, már pedig tudvalevő, hogy ez utóbbi törvény fejezet most is tanulmányozás tárgya s szorosan összefüg az aktuális politikai kérdésekkel. íme ismét a turáni átok, a nagy politika, melytől még egy rendelet életbeléptetése is függ. Haszna az egységes szabályozást tárgyaló rendeletnek most csak az lehet, hogy foglalkozván vele, megismerkedvén rendszerével, mintszokás jog már most a gyakorlatban érvényesüljön.

Az eljárás a vádrendszerre van alapítva. Természetes, hogy ez az eljárás tárgyát képező nagy a- nyagnál fogva, minden irányban már pénzügyileg is lehetetlen. Ugyde már maga az, hogy a közvád képviseletére — hivatalból üldözendő kihágások esetén — a megyei és városi tiszti ügyész, nemkülönben a kirendelendő üaki eddig még egy szót sem szólt. Kíváncsian fordultak feléje, mert az ő véleménye mindenkit érdekelt.

— Önök az én véleményemet akarják hallani, — mondá mély, gondolkodó tekintetét végig jártatva a hölgyeken. Nos e helyet egy kis történetet fogok elmondani önöknek. Csak megvártam, hogy mind hozzászóljanak a kérdéshez, mert az amit én akarok mondani, csak loguteljára jön.

Régen történt. Nem is emlékszem már pontosan, hogy hány óv előtt. Ott éltem egy csöndes kis városkában, melyet éppen csöndjéért inkáb falunak lehetne nevezni.

Ismertem egy asszznyt, aki onnét az ország szivéből jött oda. Mondhatom igazán szép asszony volt. Szénfekete, omló haja, érző lélekre valló, mély fekete szemei voltak. Férje végrehajtó volt és a környéken sokat utazott. Korán reggel elment és néha későn este jött vissza. Azelőtt nyugodtál)b pályája volt. Mint gyógyszerész egy másik vidéki városban csöndesen, kényelmesen élt. De mikor megnősült, több jövedelemre volt szüksége. A gyógyszertárát bérbe adta és eljött mihozzánk végrehajtónak. Egyébként roppant közönséges ember volt. Üres kifejezésnélküli szürkéskék szemei, csúnya, sovány arcza, rendetlen, gyér bajusza és túlságos hegyes orra volt. Szóval egyáltalán nem olyan ember, a kibe egy szép és okos asszony, akit valamikor bizonyára ünnepeltek, szerelmes lehetne. Nos, ez az asszony nem is volt sogyészi megbizottak kötelezve lesznek; megállapítja ezt az elvet; másodsorban a vád képviseletére azon szakképviselők lesznek feljogosítva, kiket erre a törvény miniszteri vagy más rendelet megjelöl. A sértett mint pótmagánvádló jár el ilyen ügyekben. Nagyon természetes, hogy kizárólag magán indítványra folyamatba tett kihágásban a főmagánvádló képviseli a vádat, ugyde közérdekből bármikor átveheti a tiszti ügyész a vád képviseletét. Az előzetes eljárás az egyéni szabadság és rendelkezés teljes megóvása mellett a legkisebb mértékre van korlátozva. A tárgyalás szóbeliségre és nyilvánosságra van alapítva. Magánjogi igények tekintetében felmerült jogvita az eljárás bármely szakában egyezkedés tárgya. A jogorvoslat tekinteténen az ítélet ellen rendszerint két fokú felle- bezésnek van helye. Korlátozást csak annyiban állít fel a rendelet, hog,y ha az első fokon a pénzbün- büntetés 5 K. a másodfokon pedig 30 koronán felül nem halad, akkor enyhítés végett fellebbezésnek helye nincs. Mindazonáltal alaki semmiség esetén megnyílik a fe- lebbezés útja. Az eljárás az első fokon kis- és nagy községekben a főszolgabíró, illetőleg a szolga- biró, rendezett tanácsú és törvény- hatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitány illetőteg helyettese, ezek akadályoztatása

ha szerelmes a férjébe, de igazi, tiszta erkölcsös szeretet volt az, a mi hozzá fűzte. A törvény és a vallás szentségével megerősített bizalom.

Elmerengve szívta a szivarját, majd kis vártatva folytatta:

Önök bizonyára kitalálták már, hogy mit akarok mondani. Ez az asszony nem csalta meg az urát soha. Pedig házasságuk legelső idejében szeielmes volt. Elvitázha- tatlan igazság, hogy mindnyájunknak kell egyszer szeretnünk. Nos ő nála is, mint any- nyi más asszonyoknál, a szerelem csak a házasság után kelt életre. Isten tudja: nem szokott még hozzá a falu csöndjéhez, unalmas, egyhangú magányához. A fahira került nagyvárosi asszony legkritikussabb ideje az, a mig hozzászokik, sőt megszereti a csöndet, az elhagyatottságot. Szóval amig unatkozik.

Tehát mondom szerelmes volt. A járás- biró volt az, kiért talán a lelke üdvösségét adta volna oda. Gyakran találkoztak. Szivük szerelmes, hangos dobbanánsal csendült ösz- sze, tekintetük hosszan mélyen fonódott egymásba.

Az alkalom akkor kínálkozott, mikor a lelkűk megérett a szerelemre. A férjnek távol kellett éjszakára maradnia, s az asz- szony légyottot adott a járásbirónak.

Tiszta csillagos júliusi éj volt, mikor a ház előtti kertben találkoztak .A fölbukkanó hold első sugarai világították meg arcukat, amint egymáshoz közeledtek. A fárfi szeneseiében a tanács által megbízott tisztviselő; — Budapest székesfővárosban és azon területen, amelyre a székesfővárovi magyar királyi államrendőrség hatósága kiterjed büntető kihágási ügyekben az illetékes kerületi kapitányság vezetője, akadályoztatása esetén a belügyminiszter által megbízott rendőrségi tisztviselő; — közigazgatási hatóságok körébe utalt ösz- szes többi kihágási ügyekben Budapesten a kerületi elöljáróság Budapesten kívül eső területen a főszolgabíró illetve városokban a rendőrkapitány; —a határrendőr- sóg működési területén a határszéli rendőrkapitány illetőleg a belügyminiszter által felhatalmazott tisztviselő; másodfokon kis- és nagy községekben és rendezett tanácsú városokban az alispán, törvényhatósági joggal íelráházott városokban a tanács, Budapesten az állam rendőrség főkapitánya vagy helyettese, — Budapesten kívül e- ső területen az alispán — határ- rendőrsőgi ügyekben községek, városok és törvényhatósági joggal felruházott városokban az alispán, illetve a tanács gyakorolják.

Mindezek után csak az voina kívánatos, hogy újabb tiz esztendő az életbe léptetésig el ne múljon, mert közös emberi természet, hogy a régi eljárásba beletörődött.

vedélyes hévvel csókolt noki kezet. Aztán tekintetük összeforrott — egy utolsó heves lobbanással. A következő pillanatban az asz- szony kiragadta kezét a férfi kezéből és i- jedten, mint a fölzavart őz, befutott a házba.

Ez volt az a pillanat, mikor a falu á- hitatos, magasztos csöndje a legnemesebb érzéseket váltja ki egy ingadozó lélekből.

Az orvos letette szivarját. Mindnyájan halgattak. A gondolkodó lelkek szárny suhogása robbantotta meg a levegőt. Majd ismét az orvos törte meg a csendet, a mint folytatta:

— Azután elkerültem arról a vidékről Sokáig nem láttam az asszonyt. Mikor aztán tiz év múlva arra vetődtem, boldognak, igazán boldognak találtam, A fölötte elsuhant évek nem hagytak rajta nyomot. Szép volt akkor is, pedig már sok gyermeke volt. A háztartás gondjai mellett ráért arra is, hogy férjének hivatalában segítsen. Elméiázó boldog mosollyal mondá, a mint végignézett gyermekein:

— Lássa uram, nem érek rá unatkozni.

És melyik asszony azt mondja az boldog.

Ismét csönd lett. Az asszonyok összenéztek, mintha mondani akarnának valamit. A férfiak mereven néztek maguk elé.

Az orvos eldobta szivarját. És miközben föláltt nemes, egyszerű kézmozdulattal szólt:

— Lássák hölgyeim, ez az asszony a falu áliitatos, tiszta csöndjének köszönhette boldogságát.