Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-24 / 25. szám
nizmusáí megcáfolják. Negyedfél milliárd ma már Magyarország mezőgazdasági és erdőművelési bruttói hozama ! s mint a statisztikából a hozzáértők j kiszámítják az utóbbi évtizedben kő- j rülbelül félmiliiárdnyi növekedést ta- ! pasztaihatunk. Ez az eredmény külön- j ben kifejezést talál a mezőgazdaság j rövid lejáratú kőlcsöneinek csökkenő- j sében, másrészt a vidéki takarékpénztárak növekedő betéteiben, főleg pedig ■ a gazdaközönség fokozódó vásárlóké- . pességében. A gazdatársadalom tehát helyze- ; tében fokozódó javulást mutat s ebben j a törvényhozás kedvezése is szerepet talál, amennyiben az igen sokat tett arra nézve, hogy mezőgazdaságunkat j talpraállítsa s existenciájának feltétele- j it a lehető legszélesebb határokig biztosítsa. Aggályaink tehát nem ebben az i- rányban mozognak. Mert hiszen a természeti károk lett légyenek azok még olyan elemi csapások is, ezek bizonyos százalékában károsíthatják meg az or- ! szág jövedelmét. Végeredményben a- zonban mégis eltartják az ország népét azzal, amire szükség van. De viszont nem szabad magunkat eltántorítani > engedni azoktól a kedvező körűimé- j nyéktől, melyek a gazdasági élet fej- j lődésével országunk foglalkozását egy- j oldalúvá fejlesztik. A mezőgazdasággal való foglalkozás, belterjes gazdálkodást véve alapul a kedvező gazdaság-politikai konjunktúrákat mindenesetre sikeres működéssel kecsegtethet minden gazda embert. De ha az egész ország nagy százaléka gazdasági ágak kultiválásával FEHÉRGYARMATI HÍRLAP a-ZTr-rmr-ywug-najar >Tg<TMn',ra<aargaw.-~j.7^*Tj.'; >!>.. ’-»ücnwrwi'CBagaa keresi kenyerét, akkor bízvást leszámolhatunk azzal a reménységünkkel, hogy országunk fejlődése rohanvást haladjon előre s meg-meg kell elégednünk azzal a csigalassúsággal, vagy egyenes stagnálással, mely már évtizedek óta jellemzi hazánkat. S itt nyer beigazolódást aggodalmunk. Ha országunk a kereskedelmi, de főleg az ipari élet terén mutatna haladást, ha gazdasági gyárak s ipari vállalatok füstölgő kéményei piszkita- nák be az aranykalászos rónák illatos téréit akkor nyugodtabban, remegés nélkül tekintenők abba a szép, abba az örvendetes jövendőben, melyet mint jó magyar hazafiak hazánknak kívánunk s képzeletünkben oly fényesre kirajzoltunk. Nemzeti sülyedés. A kutató emberi elme nem szabad hogy megálljon bizonyos tények egyszerű megállapításánál, hanem kell, szükséges, hogy a tények megállapításával kapcsolatban rögtön meditáljon s azon gondolkozzék, hogy mik voltak a tények okai, mik idézték azt elő és a mennyiben ártalmasnak, avagy éppen károsnak ismerte ezt fel, mily módon segíthet, javíthat az állapoton. Nemzeti sülyedésről avagy szelíden szólva visszaesésről hallunk szólam', beszélni. Nemzeti yisszaesésrői, mely a múlt hagyományait elfeledve elvesztette a talajt, a célt és irányt ötletszerűen, felszínre dobott eszmék által elkábitva ideig-óráig a hangzatos jelszavak után futkos, űzi, kergeti, hajszolja azt, hogy kifáradva, beleunva, vajmi ritkán kiábnagy templomnak tornyai. Ez az oszlop-csarnokkal ékes, ember-nagyságnál magasabb szobormüvekkel díszített kettős tornyu hatalmas templom annak az ősi szép magyar városnak áll a középpontjában, melynek sok száz esztendővel ez előtt az volt a neve, hogy: Mons Medius (Középhegy), ma pedig büszkén viseli ezt a nevet, hogy: Felsőbánya. Gyönyörű a vidéke Nagybányának is, mely síkságon fekszik, de közelében már nagy hegyok vannak. Hanem Felsőbánya fekvéséhez hasonlítva ez mind — hogy is mondják csak? „csak kis-miska.“ Tessék csak tovább haladni Felsőbánya felé, főkép nem vasúton hanem kocsin avagy gyalog, akkor különösen a ki ilyen vidéknek látásához nincs hozzászokva, szinte meg lesz rendülve lelke mélyén az álmélkodástól s mentői jobban közeledik a város felé, alig fogja bírni, hogy megállja, hogy a gyönyörűségtől kiabálásba ne törjön ki: mi ez ? hova jutottam én ? Mert látni fogja, hogy itt a természet valósággal pazarul és kaczérul mutogatja csodáit, szépségeit. Kedves bizony ez a mi alföldi sik vidékünk is és egyáltalában nincs romantika nélkül. De elvégre is akár jobbra akár balra megy az ember, soha mást nem lát, mint mindig csak ugyanazt az egyet: nyájas, virágos búzaföldeket, aztán a kocsi-utat s ennek két oldalán a végtelenségig nyúló sik területeket. Egy ilyen vidéken ellenben mint milyen Felsőbányának környéke, bámulatosan változatos a látkép s úgyszólván minden' 10—20 lépésre más és más az, ami szemünkbe ötlik. S mi most épen azt akarjuk megujsá- golni kedves olvasóinknak, hogy miféle nevezetes változáson ment át a legutóbbi évek alatt ez a megyénkbeli város. Azon a nevezetes változáson, hogy körülbelül jó tíz esztendeje nyaralóhely lett belőle — Nagybányával együtt, még pedig igen kedvelt nyaralóhely, mely meglehetősen — divatban van. Nagy számmal érkeznek évenkint Felsőbányára idegenek az ország legkülömbö- zőbb pontjairól nyaralni, de különösen sokan Budapestről, s mikor közeledik a nyár, Felsőbányán a kis bányász-házaknál megkezdődik a meszelés, takarítás, festés — tekintettel az esetleg jelentkező „pestiekre.“ Ott ugyanis ez a neve a nyaralóknak, ha mindjárt Hajdúnánásról jött is az illető család. S meg kell adni, hogy a lakosság csinos, tiszta lakásokban szokta elhelyezni a nyaralókat. Az igaz, hogy maga a városi hatóság intézi a nyaralás ügyét, s azt a-z ottani lelkes polgármester hivatalosan ellenőrizteti. Valamint igen szép az is, hogy nincs szokásban legkevésbé sem a nyaralók zsarolása; úgy látszik, még nem romlottak el, a kik ott — nyaralást árulnak. Hát bizony azoknak, a kik a nagy városok háztömegei közül, meg az alföldi városok poros utcáiról a nyári nagy hőségek elől Felsőbányára kívánkoznak, azoknak nagy igazuk van, mert ha valaki, hizlalni szeretné a tüdejét egy kis jó levegővel, hát azt Felsőbányán megkapja. Gondolhatjuk ugyanis, micsoda levegője lehet ennek a magaslaton, nagy hegyek között épült s minden oldalról rándulva vagy a tétlenségbe sülyedjen vissza vagy újabb eszmék feltűnését várva mohón, önfeledten, igen sokszor meggondolatlanul újra, ismét más csáb- képek után fusson, uj ábrándokat kergessen, hogy ismét csalódjék, újra kij merüljön. Sajnos, nem rémkép, nem beteges állapot jellensége, nem elforditás és rosszakarat reáfogása ez a helyzet, hanem a letagadhatatlan, aggodalmat keltő valóság. Sülyed a nemzeti érzés, meglazult az összekapcsoló nagy eszmék ereje, fogyatékos a hit, gyenge az akarat s erőtlen a cselekedet, Sülyedünk visszaesünk, nem is tudunk ott meg- állani, a hova annyi küzdés, megpróbáltatás, annyi erkölcsi, anyagi áldozat árán eljutottunk. Érezzük, tudjuk ezt mindannyian, de ahelyett, hogy közösen és egyesült erővel segítenénk, másokat, mindenkor a rajtunk kívül állókat okoljuk. Másra toljuk a felelősséget, mert magunkban nem érezzük s megnyugtatni igyekszünk magunkat, holott a megnyugvás eszközeit önmagunkban kellene feltalálni. Mi sem lenne könnyebb, mint a visszaesést a gyakorlati politikával és ennek a szélsőségbe menő apályt és dagályt ki nem egyenliett hulámzásá- val indokolni meg és egyszerűen ráfogni, azt állítani, hogy a nemzeti visz- szaesést a politikai chaos idézte elő. Ugyde nagy tévedés azt hinni, hogy egy nemzet erejét, fölényét valamely politikai irány helyessége vagy helytelensége irányítja csak. Hiszen a politika az exigenciák tudománya alkalomszerű felhasználása és gyakorlati keresztül vitele bizonyos elveknek, irányoknak. A '■wÜHWff'i'-1 i ii iniiiNriiiaiiiniiii ii iniiiii iuii ii r í iro) rengeteg erdőkkel környezett szép bányavárosnak. Úgy hogy Felsőbányának csak a jó levegőjét szívni is az élvezetek közé tartozik, de a mellett hogy a pompás levegő kellemes, jó érzést okoz a tüdőnknek s egész szervezetünknek, ezenfelül meg van a szemnek is, jobban mondva a léleknek a maga tiszta, nemes gyönyörűsége, a mit e város vidékének megragadó, festői szépsége, ennek szemlélete nyújt. Amint kiteszi az ember a lábát a városból bármely irányban, virágos rétet, illatos erdőket, bájos hegyi utakat talál, pegig nem kis gyönyörűség rekkenő hőség idején nagy erdők homályos, hüs ölén ballagni, a hol a csendességet csak madárdal, meg patakok locsogása zavarja meg. S ez a gyönyörűség az ottaniaknak természetesen a legminderi- napibb valami. A dicső, a nagy természet, ez a mindennél nagyobb mester, a mi kedveset és szépet, nagyszerűt és érdekeset nyújtani képes, azt mind megtalálja az ember egy csomóban Felsőbányán — kezdve attól a kis virágtól, miket dombokon, völgyekben haladva a lábunk tipor, egészen azokig a hatalmas, szép vén fákig, melyek köröskörül a hegytetőn zöldéinek s a rettenetes sziklákig, melyike iinitt-amott a magas hegyoldalakból az útra kifelé merednek, s ide számítva a szaladó, vigan csevegő kis csermelyt is, a fűszálon zümmögő kis bogárt, az éneklő, csicsergő, egymást boldogan kergető madárkákat. tVége köv.) Krasznay Zsigmond.
