Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-10 / 23. szám
II. évfolyam. Fehérgyarmat, 1910. junius 10. 23. szám. 48-as függetlenségi s pártonkivüli politikai és társadalmi, gazdasági s szépirodalmi hetilap. Néhány szó niég Mikszáth Kálmánról. Az ország első Írója, az egyetlen magyar író, a ki zseniállitásával, természetességével és zamatos eredetiségével betetőzte a múlt irányzatot és egyszersmind diszkoszorus kezdője volt. a magyar modernizmusnak, kit csak napokkal ezelőtt az egész ország szeretettel ünnepelt, immár halott. Harmoniás szép életének legszebb esztendejében, a jubileum ünnep legmelegebb napjai után ment el közülünk a mesemondó. Hatvanegy esztendős múlott el csak és talán még hosszu- hosszu ideig mesélte volna az ő gyönyörű történeteit, ha az áldatlan politika ki nem viszi egy kerületbe. Beteg volt a szive és nem bírta már ki ezt az utat. Elment és mi igyekszünk csöndesek, nyugodtak maradni, mert csöndes és nyugodt volt ő, derűs és szelíden mosolygó, mint a magyar égbolt, késő ősszel, mikor a nap süt, de nem éget mikor hervadó lomb, levél, virág illata úszik a puha levegőben. Elment, mikor Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ID>b°. Magyarjai IS©ir©ss Lajos az egész ország ünnepelte, mikor ő maga mondhatta el magáról, hogy a legboldogabb embere ennek a magyar világnak. Nem fejezhette be hires közjogi regényét, nem mondhatja el az Amerikába került magyar leány történetét nekünk. És a többi históriát, szép mesét sem, a mi ott szunnyadt hatalmas agyában. Az ő különös nyugalma és bölcsesége, az ő vidám és tragikus figurái mind elvesztek volna, ha nem jön a nógrádi esküdt és meg nem menti őket számunkra. Mikszáth Kálmán nemcsak a magyar irodalomnak, hanem a világirodalomnak is halottja. Emlékezetét sem a mi, sem a mások szava nem fogja megörökíteni. Ő maga állított magának ércnél maradandóbb emléket. Az egész irodalomtörténetben egyedül áll Mikszáth Kálmán pályája. Nincs benne e- melkedés, nincs benne esés. Készen jött ez az iró. Készen hozta embereit, s mikor az első kis kötete megjelent, már olyan tökéletes mestere volt az Írásnak, hangnak, meseszövésnek, mint a későbbi vaskos köteteiben. A Tót atyafiak, a Jó Palócok, a Lohiniai fü, A beszélő Megjelenik hetenként pénteken A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Baross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. köntös, a Szent Péter esernyője, A fekete város, stb. munkái egytöl-egyig műremekek. A halkan elmosolyodó humor és halkan megtörő szivek tragédiájának írója volt Mikszáth Kálmán. És nincsen sem a magyar irodalomnak, sem a világlitteraturának művésze, a kihez hasonlítani lehetne lehetne. Meglepően eredeti és csodálatosan önálló volt. Soha még iró egyszerűbb eszközökkel, kevesebb cifrasággal el nem különözte magát minden más Írótól. Mikszáth Kálmánnál nem lehet szó a különböző értékelméletekről. Egy magyar klaszikus hunyta le szemeit ö- rök álomra. Petőfi, Arany és Jókai u- tán Mikszáth a magyar irodalom legnagyobb halottja. Nagy gyászunkban velünk gyászol az egész Nyugat müveit közönsége. És a ki Mikszáthon át ismerte meg a magyart, az meg is szeretett bennünket, a mint azt a nagy Roosewelt Mikszáthnak a szemébe is megmondta, ő volt a mi legcsillogóbb nemzeti kincsünk. A legnagyobb kincsünket vesztettük el Mikszáthal ........... I <a A Z S Á <£. (A „Fehérgyarmati“ Hírlap tárczája.) Prätorius városi tanácsos oly egyenesen és mereven ült az Íróasztala előtt álló karosszékben, mintha hosszú sovány alakja fából volna kifaragva. Élesen markáns ,cson- tes arcán törhetetlen eltökéltség kifejezése volt és hideg, fényű szürkeszemei szigorúan néztek, amikor a rosszalás hangján beszélt. — Igazán csodálom, hogy te Frigyes annyira védelmére kelsz egy aljas gazfickónak. Mert tud meg, hogy ezután nem illetem őt, más névvel noha a tulajdon fiam. Hozzányúlt a főnöke pénzéhez, hogy egy köny- nyelmü nőszemélyre pazarolhassa. Erre nincs mentség mint, ahogy elnézésről sem lehet szó. Szenvedje végig a büntetést, amelyet megérdemelt. Részemről az ügy elintéződött és szeret ném, ha többé nem hallanék beszélni róla E szavak egy kis jóságos — e percben mélységesen szomorú — arcú, férfihoz intéződtek, aki nehéz sóhajtással szaporán törül- gette verejíékes homlokát. „Istenemre mondom, túl kegyetlen vagy hozzá Kristóf! Még ha százszor rosszabbat követett is volna el, őszinte megbánása által kiérdemelte a sajnálatodat. Ha jól meggondoljuk talán nem egészen ártatlan vagy benne, hogy ennyire juthatott ?“ A tanácsos gyér szemöldökei magasra húzódtak. — Minthogy én? Miféle beszéd ez? A lehető legnagyobb lelkiismeretességgel neveltem a fiút. És nem volt előtte más, mint a legszigorúbb becsületesség mintaképe. Álljon velem szembe, aki olyat tud rólam, ami a legkisebb árnyékot vethetné a becsületemre. Avagy más véleményen volnál te — a fivérem ? A kis férfi maga elé nézett. — Nem ezt gondoltam Kristóf. Jól tudom mily nagy mértékben bírod polgártársaidnak bizalmát és tiszteletét. — De máskép is lehet véteni a gyermekek ellen, nem csupán rossz példa, avagy elmulasztott tanítás által, A szigort is túlzásba lehet vinni. Kristóf ! És azt hiszem, hogy éppen ebben hibáztál néha. Nagy szerencsétlenség volt Her- manra, hogy oly korán vesztette el az anyját. Ezáltal sok napsugár, sok melegség tűnt el az életéből. Te mindenkor csak megfenyítetted és kegyetlen bírája voltál. A tőled való félelme megölte a bizalmát. Megszokta, hogy titkoljon előtted mindent, mert tudta, hogy sohse számolhat részedről elnézésre, még az esetben sem ha bűnei csak kórának természetes tévedéseiben rejlettek. Szeretet és gyöngédség után való vágyódása oly soká nem nyert kielégülést, hogy talán nem is annyira érthetetlen, ha annyira elveszítette a megitélőképességét, a- mikor végre oly valakit vélt feltalálni aki beteljesíti a vágyódásait. Elcsábittatott, mint ahogy már sok ezren csábittattak el. Ha lett volna jó akaró barátja, aki jókor figyelmez- teti, nem történhetett volna meg ami megtörtént. Úgy gondolom, kissé a te kötelességed lett volna vállalni a baráti szerepet 1 — Ne vedd kérlek zokon de ez nem más mint üres fecsegés. Mindig védelmezője voltál a fiúnak, amikor arról volt szó. hogy valami rossz cselekedetért megkapja a kellő büntetést, És amikor most látta, hogy nálam nem érhet el semmit, természetesen megint téged igyekezett megnyerni magának. Valóságos szerencsének tekintem, hogy nem engedi meg, vagyoni helyzeted, megadni neki a sikkasztott hatezer koronát, amelynek visz- szafizetése által az ügyészségnél teendő följelentést meg lehetne gátolni. Mert nem a- karom, hogy e följelentés elmaradjon. Ha most kibújnék biztos vagyok benne, hogy az eset megismételődnék. Egész életemben azt az elvet vallottam, hogy mindenki viselje cselekedetének a következményeit és hogy — személyre való tekintet nélkül — legyen i- gazság! Mindig és mindenben. Hűtlenné váljak az elvemhez, csak azért, mert nem idegen, de a saját fiam a bűnös. — És ha ez ezáltal tönkre teszed az életét? És hogyha az a folt, amely rája tapad, egyenesen megakasztja abban, hogy tehetségének megfelelő helyet vívjon ki magának a társadalomba. — Akkor is magát okozhatja. Finom ELŐFIZETÉSI ÁÜAK : Egész évre ...............................8 korona Fé l évre...............................4 „ Ne gyed évre .... 2 „
