Fehérgyarmati Hírlap, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-03 / 22. szám

FEHÉRGYARMATI HÍRLAP

szavak, nemes törekvést képviselnek, csakhogy valljuk meg őszintén, Magyar- ország gyengének mutatkozott ennek kivivására. Fabriczius ezredes szelleme kisért ma is a képviselőházban; — minden pillanatban készek lehetünk egy erőszakos kormány uralmára. Elnapolás, feloszlatás, uj választás: igy fest parlamentális kormányformánk. Ma is ott vagyunk, a hol voltunk: a nagy bizonytalanság előestélyén.

Midőn ezen érzelmek fogják el valónkat, töprengve hazánk balsorson — önkéntelenül is arra a következtetésre jutunk, hogy aligha jó utón haladtunk eddig? Azt az erőt, a melylyel bírunk, mintha nem jól alkalmaztuk volna?

Látjuk, mint szállanak alá még a remények is. A koalíció magyar nyelvű hadsereggel ment a csatába és aztán még a századnyelvről is kénytelen volt lemondani. Valljuk be őszintén, hogy gyengék vagyunk. Ne ámítsuk magunkat. Ne tegyük bolonddá népünket; — ne keltsünk olyan vágyakat, a melyeknek megfelelni nem tudunk.

Csináljunk reális politikát. Haladjunk fokról-fokra. Vessük magunkat teljes erővel a közgazdasági kérdésekre s az ezekkel összefüggő problémák megoldására. Teremtsünk jólétet az országban, erősítsük iparunkat, kereskedelmünket. Vagyonosodjunk. Mi kell ehhez? A feltételek megvannak. Hazánk gazdag ősterményekben. Ma már van elég szakképzett munkásunk is. A mi hiányzik, az a tőke. Tőkét azonban mindig lehet keresni utánjárással szolid vállalatokhoz. A vállalkozási szellemet tehát éleszteni kell és>adjunk ennek szabad szárnyakat. Támogassuk a munkát minden téren.

Vagy tizenkét esztendő telt el, hogy Kis András megint bekopogtatott. Deresedő a haja már, de még mindig olyan mintha cövek kelne útnak ha megmozdul. Az erős szánakozásával kezel a nehéz betegségből lábba- dozd pappal és a mig végignéz a megsanyargatott testű emberen megelégedetten nyujtóz- tatja izmait a ruhája alatt. Egy pillanatra farkasszemet néznek egymással, de a rabász- tus Kis András nem birja e pap szelíd tekintetét. Mélységes, zugó csöndesség helyeződött kettejük közé, mint olyan embereknél, akik nem merik vagy nem akarják elmondani az egymásról való gondolataikat. Mégis a pap szólt először.

— Jól ment a sora, hogy nem láttam.

Kihúzta magát Kis András.

— Az ám. Megvettem a Túri Pál portáját, a Kovácsék földjét.

— Tudom, tudom, mind tudom.

Kis András azonban nem hagyta megzavartatni magát. Hencegőn, mint aki hatalmasságuk ellenségeskedése daczára is eljutott annak az útnak a végére, amit pelyhedező állal, erőtől duzzadó akarattal és csak magára támaszkodva a világban kiszínezett maga előtt száz magányos estén.

— Uj porát építettem, az istállóban hat pár lóval meg két tuczat marhával s több hellyel. Közel a takarékba is bekerült vagy húszezer forint.

Diadalmasan nézett a papra, mintha csak azt várná, hogy szavai nyomán megReformálnunk keli először is ön- ; magunkat. Csak gazdag államok Jehet- j nek önállóak. Ezért félre a túlsók po- I litikával — és előre az izmos karok- ; kai. Dolgozzunk.

i

I Mikszáth Kálmán.

gWwaMffiYTi? aMMKMBSBMMMittaMflaMMMIHBBi

Az újabb magyar irodalom egyik legkiválóbb alakja Mikszáth Kálmán meghalt.

Külsejéről épen nem lehetett volna a nagy szellemre következtetni: kö- véres, gömbölyű képű ur volt, barna bajusszal, szájában az elmaradhatatlan selmeci pipa. Meglátszott rajta, hogy gyermek korában sokat forgolódott a szomszédos tót falvakban, s magyar csapongó jókedv szépen egyesült benne a sláv sentimentálismussal. Derűs, jókedvű iró volt. Egyesítette magában Jókai kitűnő elbeszélő képességét az- ! zal a páratlan igazi zamatos magyar humorral, mely őt legkedvesebb magyar humoros regényírónkká tette. Tudott a szép eszmékért lelkesedni; belelátott az ember leikébe; hibáit azonban sohasem korholta, hanem tsöndes humorral vetette szemére.

Munkái örökké emlékezetessé teszik a magyar olvasó közönság szivében.

HÍREK.

Eljegyzés. Klein Henrik a Tarpai Takarékpénztár R.-T. pénztárnoka jegyet váltott Weisz Stefiké kisasszonyai Ujlétán. Őszintén gratulálunk.

semmisül, törpévé zsugorodik.

—- Megsegített az Isten.

— Az Isten ?

Majd hogy föl nem nevetett Kis András de mégis elszégyelte magát a pap szobájában.

— De azért a fiam elküldöm bérmálni. Valami jó helyért a templomban nem sajnálok a szegényeknek. . . .

Vastag, haragos piros bugyellárist vett elő. Úgy tetszett a papnak magával az ördöggel áll szemközt és amig Kis András az újait nyálazva egyik bankót a másik után szedte elő, megropogtatva s a levegőben szélesen kiteregetve valamennyit, azon tusa- kodott, tiszta lelkiismerettel elfogadhatja-e azt a pénzt, amit csak fitogtatásból, sőt talán az Isten kicsúfolására adnak. Küzdött, vergődött, Nem tudott határozni. És amig igy tusakodik a szemei előtt megelevenednek a szentirás szavai: és kedvesebb nékem egy megtévelyedett juh. ...

Pirosság ömlött el az arcán annyira elszégyelte magát. Gyávasággal, erőtlenséggel vádolja magát, amiért im föladta a reményt, hogy a maga oldala mellé hódíthat egy csökkönyöst és ez önvád nyomán meg- élemedő betegsége késztette.

— Derék ember válik a fiából. Okos a feje. Beadja az iskolába?

— A gazdasághoz van nágy kedve.

— Kár, kár, de igy is nagyon hasznos emberré lesz; bizonyos, hogy még áldására lesz a szülőnek.

Bő istenáldássa. Szoták Antalné szül: Demeter Mária ópályi-lakos folyó hó 23.-án, 3 (három) ép és egészséges gyermeknek adott életett. Az ikreket Sepay István mátészalkai róni. kát. plébános keresztelte meg, kik a keresztség alatt Feienc, Irén és Margit nevet kaptak. Keresztapjuk amint értesülünk Dr. Szúnyog Mihály képviselőjelölt.

Ugyancsak 3 gyermeke született, Boldog Jánosné érkörtvélyesi lakosnak is, kinek az uj istenáldással most már 10 élő gyermeke van : Az újszülöttek közűi 2 leány és 1 fiú. Úgy az anya, mint a gyermekek teljesen jól érzik magukat.

A Szatmármegyei választások alkal mából a személy- és vagyonbiztonság megóvása, továbbá a rend fentartása érdekében a választási elnökök kérelme alapján a következő karhatalom lett kirendelve:

A mátészalkai kerületbe: 2 század gyalogos és 2 század lovas katona, 60 gyalogos és 20 lovas csendőr.

A fehérgyarmati kerületbe: 2 század gyalogos ka/ona és 20 gyalogos csendőr.

A nagysomkuti kerületbe: 3 század gyalogos, 2 század lovas katona, 60 gyalogos, 30 lovas csendőr.

A csengeri kerületbe: 1 század gyalogos, 1 század lovas katona, 20 gyalogos csendőr.

A krassói kerületbe: 2 század gyalogos, 1 század lovas katona, 60 gyalogos, 20 lovas csendőr.

Az aranyosmegyesi kerületbe: 1 század gyalogos, 1 század lovas katona, 30 gyalogos és 20 lovas csendőr.

A nagybányai kerületbe: 2 ■ század gyalogos, 1 század lovas katona, 50 gyalogos, 20 lovas csendőr.

A nagykárolyi kerületbe: a helyi rendőrség és helyi honvédzászlóalj.

Szatmár szabad kir. városba: 2 század gyalogos, 1 század lovas katona 50 gyalogos, 20 lovas csendőr.

Vizsgálat az ököritói katasztófa dolgában. Az ököritó katasztrófa után a belügyminiszter vizsgálatod rendelt el a vár- megyénkbeli közigazgatási hatóságok ellen, mert súlyos vádak merültek fel, hogy köKis András hízelgésnek vette a szavakat és mig valósággal megvetően néz végig a papon két újabb bankóval tetézi az asztalra helyezetteket.

Meg sem számolja a bankjegyeket és mig székéről egy keveset fölemelkedik a kezét nyújtja Kis Andrásnak és úgy mondja:

— Derék fiú és féli az istent.

Kis András meg sem szorította a kezét.

Olyan ragyogással süt a nap, hogy a fényes sugaraitól bearanyozott házfalak láttára az ember hirtelenül csóválja a fejét, a- mikor megnézi és látja a kalendáriumban, hogy ma nincs ünnep, Gyönyörű beilleszkedő volt ebben a hangulatba a két vadonatúj ruhába öltözött ember: az egyik őszbecsava- rodó, de őzért szakasztott mása a mellette állónak, aki sugár tartásán meglátni, hogy most került ki a katonasorból. Az ellentétük lép ki, amikor kopogtatásukra megnyílik az ajtó. Hajlott vállu, őszfiirtii aggastyán, aki szájából már reszketve kerülnek ki a szavak: Isten hozta.

Kis András Egyetlen szempillantás alatt összemérte magát a pappal, mikor rápillan- lantott a csupa vasizom fiára megelevenedett előtte a múlt, amikor jött a ifjú, az erőtől nyugtalag vérü pásztor aki a többi lstenhá- za-kerülővel, de sokszor kiprédikálta őt is és aki a kertek alatt, tanyán, fovóban, tanácsban soha meg nem szűnt őt korholni és fenyegetni megátalkodottságért. És az mosolygott az akkori emésztődésein, amikor meg-