Fehérgyarmati Hírlap, 1909 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1909-11-12 / 7. szám
/ Ú 1. évfolyam. Fehérgyarmat 1909. november 12. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre ...............................8 korona Fé l évre...............................4 „ Negy ed évre ___. 2 Me gjelenik hetenkint pénteken. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. r-íituSÍ**« *UW sinnEJ Szabad préda. „A bűncselekmény, az emberi társadalom testén látható kiütés“ — igy állapítja meg Paul Conches, a grenob- lei egyetem világhírű tanára. Kétségtelen, hogy a megállapítás nemcsak érdekes, megkapó, hanem elég szemléltető is. Hogy pedig találó, azt szó nélkül elfogadhatjuk. És ha gondolkozunk egy kissé felvethetjük, hogy vájjon mily jellegűek, kiterjedésük s gyógyithatásuk időtartamához képest, hova sorolhatók a sajtó utján elkövetett rágalmazások és becsületsértések? Mert egyet látunk s ez az, hogy ezek a szemmel látható és igy érzékelhető kiütések már-már ellepték a társadalmi közélet testét, csak látásuk is undort és visszatetszést kelt s tovább terjedésükkel szemben a védekezés nagyon is komoly és radikális kúrát igényel. A társadalmi közélet testéről szólok tudatosan, mert a sajtó következetesen azt hangoztatja, hogy közérdeket képvisel, ebből ir, ezt szolgálja, a szeKl A BOLDOG EMBER!? (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) (Folytatás.) Ezen a földön minden boldogságnak három alapvető kőre van szüksége: az egészségre, egy érzésre, egy gondolatra. E közül a három közül az első az érzés. Az nem lehet boldog, aki csak önmagát szereti: a boldogság kapui csak az előtt állnak nyitva, aki nágyon szeret. Újra ismétlem, hogy csak egy előtt, aki szeret, nem pedig az előtt, akit szeretünk. Szeressétek Istennek minden élő teremtését! Adjatok egy csókot minden kis gyerkeknek, aki mosolyog reátok. Fogjatok kezet, minden emberrel, aki szenved. Ne számláljátok meg, hogy hány csókot adtatok ennek a gyermeknek és hányszor fogtatok kezet szenvedő emberekkel. Szeretni már is boldogság. A hála: fényűzés. Hálát ne követeljetek soha. Fogadjátok-el, ha adják; de ne követeljetek; különben hitvány uzsorások vagytok. Hány jó teremtése van a jó Istennek, akit szeretnünk kell ? Először is édes anyánkat, aki az első csókot adta, azután édes apánkat, aki legelőször simogatta meg fejünrint bírál és cselekszik s megszorongatva vagy felelőségre vonva képes a legjámborabb arccal az; állítani, hogy letagadhatatlan szenzáció hajhászatból, önzíi üzleti érdekből, nem ritkán kapzsiságból vagy egyéb aljas mofivomuk- ból eredt közleményei mindig és mindenkor a közérdek megóvására szolgáltak. Pedig ez az állítás is védekezés merő fantázia tudatos megtéveszteni akarás. Fehér holló számba megy az az eset, mikor közérdekből kell a sajtónak piszkolódni, gyalázkodni, szeny- ben és szemétben turkálni; a félre ismerhetlen célzat, az ok, a miért ez vagy az a cikk megiródott nem más, mint az egyén becsületének, önérzetének, emberi méltóságának, jó hírnevének, igen sokszor a hűdének a megtámadása, pellengére állítása. Nem frázis, hanem egyszerű tény registrálása, hogy nálunk szabad préda a becsület. Az a szemérmetlen cinismus, mely- lyel hazugnál hazugabb híreket világgá kürtőinek, az a felháborító lelkiismeretlenséggel határos könynyelmüség melykét. Ott vannak örökké derült, csacska testvéreink; ott vannak jó barátaink, akiket sok más közül választottunk ki örömeink osztálytársainak, ott van a nő, akit megszerettünk és a kis gyermekek, akik virágoskertünk rózsafáján nőttek. Mennyi szép, drága szeretet! Ennek szentelhetjük szivünknek minden dobbanását. Ez áldja meg a mi életünket. Nagy agyrém a boldogság ezen a földön, de nagyon ritka és nehéz elérni. Akik számot tartanak a boldogságra, azoknak orvosi bizonyítványt kell íelmutatniok a jó egészségről, egy másik bizonyítványt arról, hogy megvan a mindennapi kenyerünk, egy harmadikat pedig arról, hogy becsületes emberek. E közül a három okmány közül az utolsó feltétlenül szükséges. Az elsőre meg a másodikra nincs akkora szükség. Ismertem egy pár olyan boldog embert, akik mindig betegeskedtek s azt sem, tudták mit esznek másnap. De ezek nagyon ritka kivélelek. Viszont sok olyan boldogtalan embert ösmertem, akik olyan egészségesek voltak, mint a makk és a mellett milliomosok voltak! Nincs két egyforma boldogság, mint ahogy nincs két egyforma ember, két egyforma homokszem. Mindenkinek a saját módja szerint keli boldognak lennie, és nem szabad soha lemályel valósággal „utaznak“ a botrányokban és az a kannibalizmus, mellyel alkalomadtán emberek, családok legbensőbb ügyeit a nyilvánosság boncasztalára helyezik és ott a nyilvánosság előtt izekre szaggatják, tranchirozzák valósággal vért felkorbácsoló. Hiába való a sajtó tisztességes munkásainak a tiltakozása, hiába való minden rendőri beavatkozás, a becsület, a meghurcolt az agyontiport becsület védelmet nem talál s a fekély a kiütés, lassan- lassan ellepi az egész társadalom ábrázatát. Mi az oka ennek? Az emberi érzések eldurvulása, az idegek elsenyve- dése, mely csak ilyen szenzációra éhes és csak ettől vár éltető táplálékot? Avagy magának a becsület fogalmának értékbeni csökkenése, az élet forgatagában lovaivá? elértéktelenesedése ? Nem: egyik sem! Hanem az, hogy büntető kódexünk nem gondoskodik a becsület hathatós védelméről és hogy a sajtóperekben követelt eljárás hosz- szadalmasságánál fogva vissza riasztja a sértettet, hogy bírói utón keressen solnia a mások boldogságát. Aki, kényelmes czipőben akar járni, a saját lábára vétessen mértéket. így vagyunk a boldogsággal is. Nincs nagy, közepes meg kis boldogság. Csak egy olyan ember használja ezeket a jelzőket, aki a boldogságot egyértelműnek tartja az örömmel. Igazán csak az az ember boldog, aki a saját boldogságához elengedhetetlen föltételnek mások boldogságát tartja. Mint a hogy a jó gazdaszony minden reggel megállapítja, hogy mit főz és mit végez a ház körül: nekünk is meg fölkelés előtt elő kell készítenünk a boldogságunkhoz szükséges, mindennapi kenyeret. Ez a kenyér a jó egészség lisztjéből, a becsületesség kristálytiszta vizéből áll, de a költészet szavát is hozzá kell még adni. A költészet semmibe sem kerül, vagy milliókba kerülhet, a legtöbbször azonban ingyen kapjuk. A napsugár,, a réten szedett virág nem kerül egy fillérbe sem. Nem kell fizetnünk a nyájas szóért, egy-egy szép tervért, cgy-egy reménységért. Aki nem tud lemondani, aki nem kíván magasabbra szállaui, akinek nincs semmi kívánsága, semmi reménysége: az mondjon le arról, hogy boldog lesz valaha. Ha boldognak érzitek magatokat, ne elemezétek a boldogságtokat. Olyan lenne az, Felelős szerkesztő és .laptulajdonos : Pír» Mffigyarail Í8>©y®s§ La|®§
