Fehérgyarmati Hírlap, 1909 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1909-10-14 / 3. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...............................8 korona Fé l évre . . - . . . 4 „ Negyed évre . . . 2 „ A Túr szabályozásáról. A földművelésügyi minisztérium elrendelte a kultúrmérnöki hivatalnak a Túr folyó mérnöki felvételét és újabb szabályozási terv készítését, ennek folytán a felmérési munkálatok a múlt hó végével befejezést nyertek. Előzetesen a kerületi folyam-mérnöki hivatal dolgozott ki egy szabályozási tervet. E terv szerint a szabályozás csatorna-rendszerű elvezetéssel volna keresztül viendő. Nevezetesen Bökény község táján a Tiszába torkolódó csatornán ömlenék át a Túr vize s a Túr medrén épült vizi malmok zsilipszerü áteresztéssel megfelelő meny- nyiségü vizet kapnának hogy a malmok kisajátításának eleje vétessék. Ezzel szemben a kultúrmérnöki hivatal a Túr végig töltésezését és megfelelő hullámtér létesítését javasolta. A folyam-mérnöki hivatal tervezetének keresztülvitele lényegesen kevesebb tőkebefektetetést igényelne, a- zonban a kultúr-mérnökség kétségbe Szerkesztő és laptulajdonos: Br» Magyarádli ®>©ir<^§§ Laj®§ vonja az átvezetési rendszer beválását s az eltöltésezést tartja radicalis megoldásnak. Kétségtelen, hogy a Tisza a tavaszi áradások idejében korábban zajlik mint a Túr s igy alaposan feltehető, hogy a Túr vize a tervezett csatornán át a veszélyes tavaszi áradások alkalmával akadálytalanul bevezethető volna a Tiszába, miután a Túr tavaszi áradása idejében a Tiszának már visr- szaható ereje nincs és medre nagy mennyiségű vizet képes magába befogadni; a Túr kiöntését pedig medrének csekély esése s igy vizének lassú lemenetele és kacskaringós mivolta okozzák leginkább, a mit e kis folyó több ágra oszlása is igazol; igy tehát re! kel1 tételeznünk, hogy egy csatorna- szerű gyors levezetés a Tavaszi áradásoknak elejét venné, ezt az idevonatkozó mérnöki kiszámítás precízen igazolja is. Ily tervezetek «közepette a földmii- léstigyi minisztérium szakreferense a végleges döntés javaslatbahozatal előtt arról kívánt meggyőződést szerezni, vajMegjelenih Iietenkint csütörtökön. A lapot érdeklő minden közlemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak dr. Magyarádi Boross Lajos ügyvéd Fehérgyarmat címére küldendők. jón nem lehetne-e az eljárás egyszerűsítése végett a Túr meder alacsonyabb partjainak feltöltésezése által az árvizek kicsapását megakadályozni. Ennek megállapítása és eltervezése czéijából történt a múlt hónapban befejezett újabb felvétel. A földmivelésügyi kormányt elhatározásában lényegesen befolyásolja az a körülmény, hogy a midőn a Túr szabályozása első Ízben felszínre került, környékünk lakosai rettegve a nagyobb tehertől erősen tiltakoztak e művelet ellen s igy a megoldás mindenesetre az olcsó keresztülvitel volna. E munkálatok radicális keresztülvitele s ez ügy alapos megoldása jelentékeny állami támogatás nélkül azonban tényleg oly nagy terhet róna az érdekeltségre, hogy vidékünk tényleg méltán húzódozik e szabályozás meg- ejtésétől. Tekintve azonban, hogy a Túr menti faluk határán a tavaszi áradások idejében az utakat a magas árvíz teljesen elborítja s a közlekedés egyáltalán lehetetlen, ennélfogva nemcsak közMIKOR. A ÍFÉNY KIALSZIK. (A „Fehérgyarmati Hírlap“ tárczája.) A vendégek eltávoztak és a nehéz, forró levegőben ittmaradt utánuk a parfüm és virág illat, A zongorához támaszkodva egy magas, karcsú nőalak állott. Arcza sápadt, de nemes metszésii, talán egy kissé túlélés is volt. Egyszerűen visszásimitott dús hajában egy nagy sárga rózsa volt tűzve, s ugyanolyan virág fogta össze elegáns selyemruháján a csipkediszt, a mely még jobban kiemelte arca haloványságát. Egész lényén valami sziizi —• és hidegség ömlött el. Olyan volt, mint egy modern ruhákba öltöztetett Minerva szobor, s hogy a hasonlóság még teljesebb legyen, kezében egy dárdához hasonló gyertyaoltogató rudat tartott. Szűcs Anna, igy hívták a szép sápadt leányt, egészen fiatal korában került a kamarás házába, mint a kis Margit nevelőnője s azóta sok esztendőt töltött el e házban. A kis Margitból viruló, tizenhétéves hajadon lett és az Anna feje felett elrepült a 28-ik esztendő is: vén leány lett. Nem, mégsem! Vén leány nem lett belőle, csak épen, hogy huszonnyolc éves elmúlt. Most már természetesen nem volt nevelőnő, hanem társalkodónő, és a ház asszonyának támasza. A szép leány gépiesen oltogatta ki a gyertyákat; csak egyet hagyott égve. Aztán félretette a gyertyaoltogatót és letilt egy kis bársonyszékecskéré, a pálmarupp alá. Ott beszélt vele egy órával ezelőtt, ott akart hát felőle álmodozni, visszaidézni leikébe, hogy mit mondott, hogy mi mindent suttogott neki egész este. Az a forró, nehéz illatos levegő szinte kényszeritett úgyis az álmodozásra Mikor még ő is itt volt, nem érzett más, csak az illat: a parfüm és a virág; a gyertya füstje nem, Ott ültek közel egymáshoz, a pálmák félbomájt adó árnyékában. Egy hölgy bámulatos művészi tökéletességgel verte a zongorát, de Anna nem hallotta a zenét, csak őt. igazában azonban őt sem, mert nem értette, hogy mit mondott, csak a hangját hallotta, csak a tekintetének melegét érezte. És ezen az estén olyan különösnek látta őt; | mintha, megváltozott volna. -Máskor olyan csendes, olyan halgatag volt a fiatal művész ezekben a fényes termekben. De hiszen ez olyan természetes is. Az apja csak egy szegény falusi tanító volt a kamarás valamelyik birtokán s úgyszólván a nagy ur nevelte őt fel. Ő küldte a festő- akademiára is és csak azóta hívják meg a fiatal művészt a társaságba, mióta nevét a liir szárnyára vette. De azért alázatos modorát jótevőjével szemben mindig megtartotta. Ma este azonban minden másként volt. Mintha egyszerre levetette volna az álarcot, hogy igazi egyéniségében mutatkozzék be. Nagy fekete Szemei valami különös^ lázas tűzben égtek és klaszszikusan formált gyönyörű fejét büszkén magasra emelte. Talán azért látszott olyan boldognak, mert elérte a hivatalos elismerést is. A kormány utazni küldi a fiatal mestert a művészetek igazi hazájába, messze délre, hogy tehetségét a világhírű nagy művészek halhatatlan remekműveinek tanulmányozásával megnemesit.se. Holnap elutazik és ma este a nagy ur őt köszöntötte lel a vacsoránál. Lehet, hogy ez volt oka a nagy boldogságának. Dehát lehetséges az, hogy egy olyan hatalmas müvészlelket ilyen kicsinyes apróságok boldogítsanak? Nem! Nem! Neki valami más oka lehetett az örömre. Hiszen olyan különös dolgot mondott neki, mikor mikor kezét bizalmasan a karján nyugtatta. Anna nem is értett meg mindent a beszédből, mert a zene elnyomta a hangját s azonkívül olyan nagy zavarban is volt. Észrevette, hogy
