Fehérgyarmat és Vidéke, 1907. augusztus (1. évfolyam, 5-9. szám)

1907-08-22 / 8. szám

2 FEHÉRGYARMAT ÉS VIDÉKE 1907. aligns!us 22. nem kerültek volna napfényre, melyeket ezek a kóbor cigányok elkövettek. Emberi mivoltukból kivetkőz­ve a legkegyetlenebb gaztetteket követik el és minden lelkifurdalás nélkül ölik agyon védtelen ember­társaikat, csakhogy azoknak va­gyonához juthassanak. Keresetük, illetőleg foglalko­zásuk nincs. Ők ugyan lókupecek- nek mondják magukat, de azért egy-egy cigánykaravánnál nem ritkán ezreseket is találnak, mikor őket megmotozzák és vallatóra fogják. A legnagyobb furfanggal sem képesek megtudni, hogyan szedtek össze annyi pénzt. Ezek a cigányok sokszor he­teken keresztül egész vidékeket tartanak rettegésben. Bizonyitani rájuk nem lehet semmit, mert olyan furfanggal dolgoznak, hogy a hatóság csak­nem te he télén velük szemben. Lopott holmijukat, sőt pénzü­ket is, veszedelem idején elrejtik. Valóságos külön tolvaj nyelvük van, amelyet csak ők értenek meg. Jelekkel a legborzasztóbb tetteket mondják el egymásnak. Egy-egy fán lógó fehér gyolcsból, vagy ehez hasonló jelből ők egymás közt mindent megértenek. Ne cso­dálkozzunk tehát, ha ily óriási furfanggal nem lehet a kellő ered­ménnyel eljárni. a nemes ifjú újból kérte atyját, adná bele­egyezését a tervbevett házasság megkötéséhez. A nemzetes úr, (aki az 500 aranyat Áron jóvoltából visszafizette) haragra lobban­va összeránczolt homlokkal utasította el fia kérelmét. A nemes ifjú űr, — ki apja akarata ellenére soha nem cselekedett — fájó szívvel, megtörtén és lesütött szemekkel hagyta el a szobát, ahol utolsó reményétől fosztatott meg s kétségbeesve borult a folyosón vele szemben jövő édes anyja keblére és zokogott. A gyöngéd anya puha ágyra fektette lázas beteg gyermekét, napokon keresztül önfeláldozóan ápolta, vigasztalta őt s folyton kísérleteket tett férj ura engesztelésére, — de mind hiába. A férj uram, a nemzetes ur hajthatatlan maradt, az iíju láza folyton erösbödött, mig nem egy erős rohammal jött szivgörcs megszabadította szenvedéseitől, egy halk sóhaj s elnémult ajka. A nemes nemzetes és vitézlő ur egyet­len fiának elhantolása után minden reményét elvesztve, búskomorságba esett s még a már- cziusi hó fedte a határt, midőn ő is megtért őseihez, kikisérték utolsó útjára, vagyon és támasz nélkül hagyván itt bánatos özvegyét és kis leánykáját az adósággal terhelt bir­tokon. A sors rettentő csapásai után lassan, de nagyszámban előkerekedtek a hitelezők s még mielőtt a két évi bérlet letelt volna, Áron hitsorsos árverésen vette meg a nemes Ezek a cigányok egész éle­tüket lóháton és szekeren töltik. Karavánokat alkotnak. Minden karavánnak megvan a maga vaj­dája. aki élet halál ura a karaván tagjainak. A lopott prédán közösen osztozkodnak. Ha valamelyik ci­gány rablás közben a lehető leg­nagyobb brutalitást viszi véghez, azt társai nagy ovációban részesi- tik és mint jövendőbeli vajdáról beszélnek. Kevés lenne e hely, hogy mind elősoroljuk ezeknek a cigá­nyoknak gazságait. E rövid ismertetés is eléír azonban, hogy tisztában legyünk mily veszedelemmel jár egyes kissebb helyen egy ilyen cigány­karaván megjelenése. Mint a sta­tisztika megállapította mintegy 2000— 2500-ra teszik ezeknek a számát, akik igy rablással és lo­pással tartják fenn életüket. Elég tekintélyes szám, hogy félni lehes­sen tőlük. Azt hisszük, hogy megfogják találni a helyes módot erre is, hogyan telepítsék és szoktassák rá ezeket a kóbor cigány karavá­nokat a rendes és hasznos élet­módhoz, mert csak az utóbbi sokszoros rablógyilkosságok elég intő például szolgálnak, hogy mily sürgősen és behatóan kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. nemzetes és vitézlő úr s a nagyasszony ösz- szes ingó és ingatlan javait. E történet óta évek múltak el, a csoda­rabbi jóslata beteljesült, ma a régi nemesi kastély homlokzatán uj czimer van, Áron utódai nagygyá lettek s az egykori nemesi kúrián sok víg napokat töltött, szomszéd birtokosok elszomorodva beszélik, hogy Áron fiának apró csemetéit havi 40 koronáért ta­nítja egykori barátjuknak, a néhai nemes nemzetes és vitézló urnák ma már anyátlan árva leánya. M. A. SZEGÉN? HAZAm . . . Szegény hazám, szegény hazám Elleneid készülnek, Jóságodért, hű szivedért törésedre esküsznek. Hát hiába a fentiség? Nem akarják ösmerni, Biába a törvény-szentség, Nem akarják tisztelni? Tlo de sebaj, drága ellen Bizony mi sem alszunk el, Hogy a jogtalan támadó Büntetését vegye el. Szent István szent koronája Birodalma épségben, THeg kell, hogy maradjon, a mig Magyar e földön lészen. Él kisari Tisza-hid. A kisari Tisza-hid és ezzel kapcsolatban a fehérgyannat-kisari kövesut kiépítése tárgyában Luby Oéza orsz. képviselő kezdeményezésére mintegy 17 érdekelt község következő kérvényt nyújtják be a napokban vármegyei alispánhoz: Nagyságos Alispán Ur! A szatmár-fehérgyarmati kövesút irá­nyításának megállapítása alkalmával egyez­ség jött létre Szatmárvármegye és Beregvár- megye hatóságai között az útvoal meghosz- szabbitása iránt. Ekkor meg lett állapítva, hogy az út Fehérgyarmattól Kisarig lesz ki­építve s Beregvármegye is kiépíti az utat Beregszásztól Tivadarig, hogy a majdan fel­építendő Tiszahidon a két vármegye forgal­ma könnyen lebonyolítható legyen. Midőn a vármegye a fehérgyarmati út kiépítését Penyige, Istvándi, Cseke felé meg­állapította a régen kötelező kövesút és hid építéséről nem mondott le. A Szatmáriéi Fehérgyarmatig kiépített országúinak folyta­tása nem is lehet más, mint a fehérgyarmat- kisari összeköttetés. Mert Kisarig a távolság 7 Km., mig a fehérgyarmat-csekei útvonal 30 Km., hosszú. A forgalom pedig Csenger, Mátészalka, felé eddig is a kisari útvonalon bonyoliítaott le. Vidékünk megütközéssel értesült leg­újabban arról, hogy az állami közegek s Bereg- és Szatmárvármegyék megbizottainak közbejöttével egy szakértői bizottság járt legközelebb Csekében, hogy az építendő közúti vashid elhelyezése felől helyszíni szemlét tartson. E tárgyalás során a Kisar- nál épitendő hid kérdése szóba sem került. A vármegyének ez eljárása sérelmes reánk nézve, mert egy régi, két vármegye által szentesített tervet teszen minden elő- leges meghallgatás nélkül tönkre. Mert a földrajzi fekvés is a fehér- gyarmat-kisari összeköttetést parancsolja, mint a legegyenesebbet; a közlekedés ed­digi iránya is Kisar felé irányult. A tiszaujlaki állami vashid Csekétől 18 Km.-re van, ami oly közelség, hogy azt a kormány nem engedélyezheti. Mig Tisza- ujlak és Vásárosnamény között, ahol szintén vashid van, Kisar éppen középponton van. Jöhet horvát, szerb és német, Szász, oláh és illir lót, Jöhet vele ráadásul Egy nagy csapat orosz fót. TTlegvédjük mi szép hazánkat, Mely fent áll már évezred, Megvédjük szent királyunkat, dmely szívünkből ered. Nemzetiség, nemzetiség! Mikor lesztek józanok ? Hogy a magyar egység eszme Nem törhető, látjátok. Mi mindazon jókat, a mit Élvezünk, megosztottuk, Irántatok jóságunkat Ezzel is megmutattuk. De eljövend nem sokára Az össztömörüléstek Mert a magyar bukásával Bizton ti is elestek. Szűnjék tehát a gyűlölet, Legyen meg a jó béke. Egyesítsen mindnyájunkat A szeretet szent lelke. GACSÁLYI L,

Next

/
Thumbnails
Contents