Fakutya, 1964 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1964 / 1. szám
Fakutya 10. A TARHAMÁNOK FÖLDJÉN Folytatás a 9. oldalról. — Nagyon kedves! — mondta az utas. — Bevallom, már éppen el voltam keseredve, hogy kiveszett a híres tarhamán vendégszeretet és itt minden csak a külföldi csomag és a külföldi út körül forog. — Ó, dehogy, — mondta dallamos hangján a lány. — Nekem nem kell se külföldi csomag, se külföldi ut. — Maga angyal. . . — Fizethet forintban is. Látva az utas tágranyílt szemét, gyorsan hozzátette: — De, ha csak dollárja van, az se baj. . . No, jöjjön, szép szőke külföldi! Az utas ingerülten lépett hátra. —• Hagyjon békében, kérem! — Pukkadj meg, ronda mucsai paraszt! — sipította a lány, félrehajítva a dailomot hangjából. — Feltartja az embert és akkor még pimaszkodik. Lógörény! KESERŰ SZÁJÍZ —- Ez borzasztó! — mondta magában hangtalanul az utas, miközben hazafelé ballagott, a Hotel Szipoly irányába. — Hányfélekép lehet megtörni egy nép ellenállását? — folytatta keserűen. — Az elmúlt századokban fegyverrel próbálták. Zsarnoksággal. Börtönnel. Nem sikerült. A néplélek erősebb volt. Kitermelte a maga ellenmérgét. Minél jobban elnyomták, annál rugalmasabban pattant vissza. Ezek itt más eszközökkel dolgoznak. Korrupció. Ez az új fegyver. Megvesztegetni a vágyakat. Ki akarsz utazni, hogy világot láss? Rajtad múlik. Alázkodj meg. Rúgd félre büszkeségedet. Hogy nem szeretsz könyöradományt kérni mástól? Mit beszélsz? Hogy régen, akkor utaztál csak, ha volt rá pénzed, de nem mentél más nyakára? Hja, barátocskám, az régen volt. Ha ma is így gondolkodok akkor itt fogsz elpusztulni, anélkül, hogy beléptél volna a Stephanskirche bolthajtásai alá, vagy a milánói Scalaban hallgattad volna a Varázsfuvolát. Alázkodj meg, agyalj ki trükköket hogyan lehet megvágni a kintieket. . . és lám, tiéd a világ! Az utas szájaíze elkeseredett. Kezdetben olyan könnyűnek látta ezt az egészet. Átmeneti állapotnak. Érthető a magatartásuk, hiszen oly sok ideje voltak elzárva. De most, hogy napok óta itt volt, látta, hogyan szívódik fel a vérbe mélyebben és mélyebben az anyatejjel kevert tarhalé. A gerincet támadja meg, gondolta az utas és szinte öntudatlan szólt oda a portásnak, hogy a számláját kéri, holnap elutazik. A gerincet támadja meg! — ismételte másnap, amikor a repülőtéren a menetrendszerű gépre várt. Egyetlen bőrönd volt nála, abban egy ing s egy váltás fehérnemű. A többi itt maradt. Utolsó este még szétosztotta holmiját néhány teljesen ismeretlen tarhamán között, akikkel együtt egy előadást hallgatott végig, ezzel a címmel: „A tarhamán életszínvonal óriási emelkedése.“ ÚJRA OTTHON. . . . Az eső lassan, megszakítás nélkül szitált, amikor az utas felnyitotta londoni lakása ajtaját. Néhány napig csak pihent. Fejében rajzott a sok emlék, de az angol élet lassú, higgadt menete megnyugtatta. Egy hét múlva levelet hozott a posta. Tarhamániából írták. „Kedves uram,“ így szólt a levél, „kerestem szállodájában, de azt mondták, váratlanul elutazott, Maga engem nem ismer, de én jólismertem az ön egyik másodunckatestvérét, aki ugyanott vette a tejet Lacházán, mint mi. Most lenne egy kérésem, Jövő hónapban feleségemmel és négy gyermekemmel együtt meg szeretnénk nézni Londont. Nagyon lekötelezne, ha küldene meghívó-let elet és ajánlana valami kis szállodát, ahol olcsón lakhatnánk és koszolhatnánk, természetesen a saját (az ön saját) költségére. Szíves mielőbbi válaszát várja. . . .“ Az utas érezte, hogy hajszálainak töve bizseregni kezd. Gyorsan leült és megírta a választ: „Tisztelt Uram! Megkaptam kedves sorait és igazán végtelenül sajnálom, de jövő hónapban nem leszek Londonban, egy délafriakai kutatóútra indulok és előreláthatólag csak egy év múlva térek vissza Angliába. Nagyon sajnálom, hogy ennek következtében nem tudok segítségére lenni abban, hogy Londont meglátogassa. Szivévéiyes üdvözlettel. . . Borítékba tette a levelet és személyesen vitte el a postára. Örült, hogy ilyen kemény és határozott tudott lenni. Legnagyobb meglepetésére, egy hét múlva új levél érkezett, tarhamán bélyegzővel. „Tisztelt Uram,“ hangzott a levél, „köszönöm kedves meghívását. Három hét múlva, családommal egy ütt jövünk. A közeli viszontlátásig, szívélyesen üdvözli. . .“ Az utas a könyvespolchoz futott. Lerántotta a legújabb térképet, amelyen a világ legtávolabbi zuga is rajta volt. Hová meneküljön? Valamely elhagyott kis sziget, a Csendes Óceánban, vagy Alaszka felső csücskénél? . . . Dehát. . . ez megoldás? Ma, a jet-ek korában, amikor napról-napra csökkennek a távolságok? Amikor néhány éven belül a legtávolabbi pont is elérhető lesz pár óra alatt? Kiejtette kezéből a térképet. Nincs menekülés, suttogta, elfehéredő szájszéllel. A technika, sajnos, a tarhamánoknak dolgozik. . . / Azzal felállt, hogy felhívja telefonon bankjának igazgatóját és nagyobb kölcsönt kérjen tőle azon a címen, hogy vadidegenek érkeznek hozzá Tarhamániából. . . * És ezzel az űtinaplónak is, az utasnak is vége. MEGNYÍLT LONDON ELSŐ MAGYAR „SALT BEEF“ ESPRESSO BÁRJA ,v.va%w; Kedves Espresso 120 Boundary Road, London, N.W.8. (Off Abbey Road) Telefon: MAI 3753. Nyitva: délelőtt 10-től este 10-ig. * Hangulatos * Otthonos * Kellemes * Privát partyk rendezését vállaljuk. \ BRIGHTON (HOVE) í í Csendes luxus villában 1 és 2 ágyas szobák, elsőrendű kontinentális ellátással kaphatók. !; Központi fűtés, hideg-melegvíz minden szobában. í; P o I g á r i á r a k. !’ Bridgehouse Resident Home, 1, Wilbnry Villas, Hove. ;■ Telefon: HOVE 70547.
